Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

124 Âz országgyűlés képviselőházának 80. ütése 1936 január 28-án, kedden. vetkezni az anyagi összeomlás. De még ezek mellett a rendelkezések mellett is a mi fizetési mérlegünket tartani tudjuk azáltal, na kereskedelmi mérlegünket aktívvá tudjuk tenni. Kereskedelmi mérlegünk aktívvá tételénél kivitelünk értéke szerepel az első helyen. Kivitelünk értékében körülbelül feleértékben szerepelnek azok a mezőgazdasági termékek, amelyeket ki tudunk vinni, Nem vitás senki előtt a Házban, mindenki tudja, hogy nagyon, de nagyon sokat fejlődtek már a kisgazdaságok, {minőségileg és mennyiségileg, azonbait nem tudják még azt produkálni, amit a nagybirtok. Ha mi minden számítás, minden előregondolás nélkül radikálisan eltöröljük ma a hitbizományokat és kirántjuk a gyékényt a nagybirtok alól, akkor kereskedelmi mérlegünk aktivitását veszélyeztetve idebenn anyagi összeomlást idézhetünk elő. Méltóztassék visszaemlékezni, azt hiszem 6—8—9 évvel ezelőtt, vagy még kevesebb ideje is, nagyon sokat küzdöttünk búzánk kevésibbé jó minősége miatt, amikor minket Kanada folyton vert és alig tudtuk kivinni a magunk szerény búzáit. Nagyon sok történt azóta a búzavetőmagnemesítés, a nemesített vetőmag általánossá tétele által. De ha nézem, hogy ez ia búzanemesítés, ez a nagymennyiségben való egységes vetőmagtermelés honnan indul ki, akkor látom, hogy megint csak a nagybirtok az, amely ezt az akciót kiváltotta és lehetővé tette, hogy ma búzánk minőségileg felette áll a kanadainak. De veszélyesnek tartom a hitbizomány eltörlését társadalmi szempontból is. A helyes társadalmi struktúrát abban látom, ha a társadalom különféle rétegei, különféle foglalkozási ágai közt tehetősség, ponderancia szempontjából lényeges eltérések nincsenek, ha itt bizonyos kiegyensúlyozottság van a foglalkozási ágak között. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) Már pedig, ha én a hitbizományok eltörlésével a nagybirtokot megszüntetem, akkor a növekvő ingó tökével szemJhen a mezőgazdasági üzem és foglalkozás inferioris helyzetbe kerül és ez nem érdeke az ingó nagytőkének sem, mert a maga 300—400 lelket számláló erejével szemben a 3—4 milliót számláló mezőgazdasági munkástömeg nyomott helyzetében, a maga súlyosabbá vált helyzetében mindent el fog követni, küzdeni fog és annak a megnövekedett ingótőkének nem enged nyugalmat. Fenntartandónak tartom a hitbizományokat kulturális szempontból is, azért, mert nekünk a mi reviziós törekvéseink kivívásánál az a bizonyos kultúrfölény, amelyre mindig hivatkozunk és amely a múltra alapítva meg is van, igen hatalmas eszköz a mi igazunknak a revízió irányában való kivívására. Már pedig, ha mi társadalmunknak 80 százalékát anyagilag meggyöngítjük, akkor nem fogjuk tudni megoldani azokat a kultúrfeladatokat úgy, ahogy ezt a fölényt fenntartva, erre hivatkozhatva a mi nagy politikai célunk, a revízió érdekében munkálkodhatunk. De politikai okokból is fenntartandónak tartom a hitbizományt, még pedig belpolitikai indokból és külpolitikai indokból egyaránt. Belpolitikailag hogyan áll a helyzet? Belpolitikailag úgy áll helyzetünk, hogy átmeneti állapotban vagyunk, részben az iparosodás felé, (Csoór Lajos: A Nep. is átmeneti állapotban van!) résziben pedig erős kisgazdatársadalom, kiépítése felé. Sem az egyik, sem a másik feladat befejezve nincs. Ha mi egy közbenső állapotban szakítjuk meg és rontjuk le azt az alapot, amelyen ennek az országnak jövendőjét ki akarjuk építeni, akkor megint olyan labilis térre lépünk, amilyen labilis téren sikerrel megoldani a feladatokat aligha lehet. Külpolitikai tekintetben pedig egyrészt a revizáó kérdéise előtt, de másrészt olyan külpolitikai problémák előtt állunk, amelyek 'bennünket — az európai bonyodalmakat tekintve — talán-talán exisztenciálisan érintenek. Azt szeretném tudni, mélyen t. Képviselőház, okos lenne-e, helyes lenne-e felborítani itt ezt a belső rendet, hogy azután ilyen belső rend hiányában belső zavarral nézzünk elébe azoknak a feladatoknak, amely feladatok, Európa helyzetét tekintve, nem tudom, mely pereben nyílnak meg előttünk? Mindezek alapján én osztozom a kormány elvi állásfoglalásában abban a tekintetben, hogy a hitbizományi jogintézményt teljes egészében el nem törli, hanem a Jhitbizoinányi kötöttséget csak addig a mérvig oldja fel, amely mérvben való feloldással az ország népességének boldogulását és az ország fejlődésének lehetőségét alá tudja támasztani. Ezeket általánosságban előrebocsátva, legyen szabad már most a javaslat részleteire is áttérnem. De nem részletintézkedésekkel kívánok foglalkozni, hanem azokkal az elvi állásfoglalásokkal, amelyek az egyes részletkérdéseknél megnyilvánulnak. Van a javaslatnak egy rendelkezése, az, hogy a részesedés a mostani hitbizományi bir^ tokos birtoklási jogának bármilyen módon való megszűntével álljon be. Ezzel szemben az ellentétes álláspont az, hogy álljon be a törvény natálybaléptével. Egjr másik szelídebb álláspont pedig az, hogy állapíttassék meg egy emberöltőt kitevő idŐ, amely után a hitbizományi kötöttség megszűnik., En a javaslatnak az elvi álláspontját fogadom el, nevezetesen azt, hogy a részesedés akkor nyíljék meg, amikor a mostani hitbizományi birtokos birtoklása megszűnik. Elsősorban jogelvi szempontból helyezkedem erre az álláspontra. Mert ha bármely más álláspontra helyezkedünk, ezt végrehajtani nem tudjuk egyéb módon, mint csak a szerzett jognak és pedig a szerzett magánjognak a megsértésével. En pedig óva intek mindenkit attól, hogy a szerzett jogokhoz és pedig a szerzett magánjoghoz hozzányúljon, mert ha a szerzett jogot megingatjuk, ha a törvényhozás nem tartja tiszteletben ezt a szerzett magánjogot, akkor megingatja a jognak az alapját és ennek megingatásával megingatja az egész társadalmi és állami rendet. (Csoór Lajos: Ezt mondják a kartelisták!) Ki mondja? (Rassay Károly: A kartel!) En nem tartozom kartelbe^de a jognak (szentségét, erejét, védő hatását, államfenntartó és társadalombiztosító hatását tudom és látom. (Rassay Károly: Ez így van, de a várományosnak is magánjoga van! Az nem magánjog?) A várományos magánjog azonban nem nyílt meg, nem virulens magánjog, hanem alvó magánjog, amely felébred akkor... {Zaj és ellenmondások a baloldalon. — Friedrich István: Alvó

1 képviselőt már láttunk, de alvó magánjogot nem!) Azt hiszem, képviselőtársam a jogból 'még nem sokat látott életében. Helyeslem ezt az elvi álláspontot a javaslatban felhozott indokból is. Helyeslem neveze-