Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

Az országgyűlés képviselőházának 8D tésén abból az indokból is, hogy ha a 'hitbizományi kötöttség alól a birtokok így szukszeszíve szabadulnak fel, ennek hatása mindenesetre az, bogy nem egyszerre kerülvén forgalomba, a birtokértékekre süllyesztő hatással nem lesznek. De van ennek még eg^y más indoka, nevezetesen az, hogy ha mi ezt meg akarjuk tartani ebben a tőkeszűk világiban, akkor hitelről kell gondoskodnunk és ha nagyobb időközökben ... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Talán lesz szíves képviselőtársam magát kibeszélni, én megvárom. (Kassay Károly: A miniszter úrral beszéltem! — Friedrich István: Ne tessék haragudni! — Kassay Karoly: Ekkora érzékenységet kérünk, akkor is, amikor a viharsarok kiabál a mi beszédeink alatt!) En nem vagyok viharsarok, (Friedrich István! Azt tudjuk!) En nyugodtan meghallgatok mindenkit. Egy másik elvi kérdés az, hogy ez a javaslat hat évi lekötöttségben tartja ezeket a felszabaduló birtokokat még a részesülő kezén is. Nekem véleményem, hogy ezeket a birtokokat csak addig kell tartani a részesülő kezén, amíg nyilvánvalóan megállapítható» hogy a, részesülő tudja-e tartani a birtokot vagy sem. Ha ugyanis nem tudja tartani, de mégis tartja, akkor árt egyrészt a közgazdaságnak, másrészt saját magának is. Azt gondolom, hogy ezt az időtartamot egy normális gazdasági üzemforgó idejében állapíthatnánk meg helyesen, minthogy pedig ez a normális gazdasági üzemforgó négy év, ezt a kötöttséget én négy évben állapítanám meg. A részesülő birtokos négy éy alatt látja, ibe tudja-e állítani gazdaságát úgy, hogy az, prosperáljon, vagy nem, hogy túl kell-e rajta adni vagy sem. Éppen ezért az a véleményem, hogy az a bizonyos hat év négy évre volna leszállítandó. Meg akarok még emlékezni egy pár szóval a hitbizományi kisbirtokról is. A hitbizományi kisbirtok létesítését elvileg helyeslem, megjegyzem azonban, hogy amíg a mezőgazdaság prosperitása meg nem javul, ettől az intézkedéstől a gyakorlatban nem sok eredményt várok. Töibb eredményt várnék talán akkor, ha ez a hitbizományi kisbirtok nem az elsőszülött, hanem a legfiatalabb jogán létesülne, Azt hiszem, így volna helyes, mert a legfiatalabb jogának . . . (Friedrich István: De hátha születik a legfiatalabb gyerek után még egy! Soha sincs legfiatalabb!) Ha meghal az apa. (Kassay Károly: Utószülött! — Zaj.) De mi következik ebből? Az apa tudja, hogy még mindig jöhet másik gyerek a legfiatalabb után, e logika alapján tehát igyekszik a korábban szülötteket olyan kenyérkereső pályákra nevelni, amelyek révén a birtok nélkül is meg tudnak élni. Szólni kívánok még az új hitbizomány létesítéséről is. Említettem már, hogy nemzeti érdekből szükségesnek tartom a középbirtoki kötöttséget. Ezért az új hitbizomány oik létesítésére való jogot a javaslatban helyesnek tartom. De van egy nagyon fájó érzéseim is e kérdés körül. A hitbizományi kisbirtok maximális határa 100 katasztrális hold, ha holdanként 10 koronás kataszteri tiszta jövedelem szerint számítom a birtok értékét. Az új hitbizományi birtok alsó határa 500 ^katasztrális hold ugyané számítás alapján. Száz éis ötszáz katasztrális hold közötti birtokokra tehát nem létesíthető hitbizomány. Itt van az én fájó érzésem és pedig azért, mert a 100—500 holdas kategóriáiban nagyon sok olyan régi magyar ». ülése 1936 január 28-án, kedden. 125 nemesi középbirtok, részbirtok van, akinek birtoka a kataklizmából még megmenthető volt s erre a birtokra nézve nem áll fenn az a lehetőség, hogy további időre •megköttessék. Tudom azt, hogy a gyakorlati életben ez talán nem lenne jelentős tétel, de úgy érzem, hogy a képviselőháznak, a törvényhozásnak, hálájának és együttérzésének kellene kifejezést adni azért, hogy ez a régi magyar középosztály az országért ezer esztendőn át dolgozott és vérzett. Ezért ezt az ideát, ezt a gondolatot kérelemképpen terjesztem az igen t. igazságügyminiszter úrhoz. Sipőcz Jenő a napokban beszédet mondott, amelyben többek között azt a bölcs kijelentést is tette, hogy a jövőt ne szakítsuk el a múlttól. Akkor, amikor ezzel a javaslattal foglalkozunk, vegyük tekintetbe ezt a figyelmeztetést is. Azok a történelmi, kulturális és erkölcsi erők, amelyek multunkban megállapíthatók, hatékony fegyverek a jövőt illetőleg is. Mivel azt látom, hogy ez a javaslat nem szakítja el a jövőt a múlttól, de a múlt értékeinek alapjain fejlődésszerüleg akarja kiépíteni a jövőt, a javaslattal egyetértek s azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Horváth Ferenc képviselő úr. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Megkell vallanom, hogy előttem szólott t. képviselőtársam beszéde után egy reménységgel lettem szegényebb. Mindannak ellenére, ami itt elhangzott, bizakodtam abban, hogy a hitbizományi reform mégis csak olyan reform lesz, amelyet nem 70 család, vagy 140 ember érdekében hoznak, hanem amely az egész magyar nép javát iparkodik szolgálni. (Felkiáltások a jobboldalon: Földosztás!) Azt hallom, hogy beszédem 'bevezetése földosztást jelent. Hát ha földosztás az, hogy a magyar nagybirtok fokozatosan, lassankint a kormány birtokpolitikája értelmében is, a birtok értékének rendes megváltásával annak a kisembernek a kezére kerül, aki a földet megműveli, akkor ám legyen ez földosztás. Nézetem szerint^azon| baln ina joga van a magyar földhöz történelmi jogcímen annak az osztálynak, amely azt ezidőszerint birtokában tartja, fokozottabb mértékben joga ívian annak a több millió lelket számláló magyar földmívesosztályniak, amely ezt a magyar földet évezredeken keresztül művelte, megvédte és ezzel szintén jogcímet szerzett hozzá. Előttem szólott t. képviselőtársam a mai helyzetnek, illetőleg a hitbizományi vagyonnak fenntartását többek között fizetési mérlegünkkel is indokolta. Indokolta azzal, hogy a mai gazdasági viszonyok között, amikor a nemzetközi fizetések tekintetében nehézségek állottak ibe, indokolt a nagybirtok megtartása, mert hiszen a nagybirtok elsősorban az az értékprodukáló erő. amely nemzetközi vonatkozásokban, az export- iés itmportvonatkozásiban elsősorban tud értékeket produkálni és a nemzeti devizaállomány megtartásához hozzájárulni. Ez az álláspont azt hiszem, igen erős érivekkel már a múltban is megcáfolást nyert, hiszen az exportnak igen jelentős tényezői, az állat, a baromfi, a tojás és a gyümölcs, amelyek együttvéve a magyar (mezőgazdasági exportnak _ nagyobb részét teszik ki, éppen nem a nagybirtokon termelődnek, hanem a kisbirtokok speciális terményei; ezek voltak és ezek ma is azok a