Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

Az országgyűlés képviselőházának 8C a Köburg-hitbizomány «sorsát, de erre a hitbizományra vonatkozólag már a múltkor is hangzott el valahonnan egy kijelentés. (Malasits Géza: Em mondottam, hogy nem fizette meg az apja után az örökösödési adót méig a mai napig sem!) En arról nem tudok, hogy ez a kérdés hogyan van, de legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy ezt az örökösödésig illetéket be fogják vasalni a Koburgokon. (Dinnyés Lajos: 2 pengős adókat behajtanak, ez pedig évek óta húzódik!) Nem ez a kérdés, hanem az a kérdés, hogy ez a hitbizomány vájjon mint idegen hitbizomány kezelendő-e? Azt tudjuk valamenynyien, hogy ez a Koháry-hitbizomány. Tudjuk azt, hogy ez a hitbizomány a mostani birtokos kezére tulajdonképpen oldalágon került. Nekem, aki ismerem ott ezeket a viszonyokat, legyen szabad elmondanom azt, hogy ez a Koburg Józsiás herceg igenis magyar állampolgár és nem osztrák. (Malasits Géza: Magyarul még nem tud, az biztos! — Dinnyés Lajos: Bécsben él! — Malasits Géza: Bécsben él állandóan. A legelhanyagoltabb birtok az övé.) Igen t. képviselőtársam, amikor azt mondom, hogy magyar állampolgár, akkor kifogása képviselőtársamnak, hogy nem tud magyarul. Hát beszél magyarul, képviselő úr. (Dinnyés Lajos: Szép tőle! De a pénzét Bécsben költi! — Peyer Károly: Sőt még a bérese is tud magyarul! — Propper Sándor: Szép tőle, hogy tud magyarul. - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pesthy Pál: Hogy mennyire húz Magyarországhoz, és mennyire idetartozandónak tartja magát, legyen szabad erre nézve elmondanom azt hogy ennek a Koburg-uradalomnak a régebbi időkben egy központi főnöksége volt Bécsben. Ennek a központi irodának a feje egy bécsi báró volt. Ez az állapot megszűnt és ma a központi iroda feje igenis egy tősgyökeres magyar ember. De továbbmegyek. Ami azt a bizonyos erdőtelepítési dolgot illeti, aki^ ismeri a pusztavacsi birtokot, (Dinnyés Lajos: En ismerem, de nem vadásztain ott.) — én pedig sokat vadásztam, tehát jobban ismerem (Derültség.) — az nem csodálkozhatik azon, hogy itt erdősítés folyik. Ezen a pusztavaosi birtokon a homokot úgy lehet megfogni, hogy minden tábla körül nyolcszoros aJkácfaültetvény van, amely a széltől védi a homokot. Ez tulajdonképpen legelőbirtok volt és most, az alföldi fásítással kapcsolatban, a földinívelésügyi miniszter rendelte el ennek ia területnek a toefásítását. (Dinnyés Lajos: Ez egy szerre sürgős lett most, 1934-ben.) Legyen megnyugodva, t. képviselőtársam, az erdősítéssel több munkaalkalom van azon a birtokon mint eddig volt. 1200 hold beerdősítése, annak .a földnek felforgatása, elültetése, a köztesművelés útján való karbantartása, egészen addig, amíg felnő, amikor azután a köztesművelés elmaradhat, ez munkatöbbletet jelent. De elvégre nem ezekkel a kérdésekkel akarok 'foglalkozni; hanem foglalkozni akarok azzal, hogy a második érv a hitbizományok megszűntetésére általában az, hogy Magyarországon minden földbirtokkötöttség megszűnvén, kell, hogy a hitbizományi kötöttség is megszűnjék. Hivatkoztak itt arra, hogy száz évvel ezelőtt Kölcsey — nem tudom, kikre hivatkozott még Malasits képviselőtársam — (Malasits Géza: Berzeviczy Gergely kezdte!) és mindenki, aki akkor ezzel a kérdéssel foglalkozott, ülése 1936 január 28-án, kedden. 123 a hitbizományok megszűntetését követelte. T. képviselőtársam, teljesen megértem, teljesen logikus, miért ment akkor ez a küzdelem. Ez a küzdelem akkor a magyar ingatlanvagyon felszabadításáért folyt és ebbe a komplexusba igenis beletartozott a hitbizományi kérdés is. De legyen szabad rámutatnom egy körülményre. Az 1868:LIV. te. felhatalmazást adott a kormánynak arra, hogy a hitbizományi reform tekintetében részletileg intézkedjék, és az 1869. évi 1090. számú rendelettel a kormány intézkedett a hitbizományokról, nemcsak a fenntartás tekintetében} hanem anyagi vonatkozásban is. Mindenki ismeri Deák Ferencnek az 1867 utáni kormányokkal szemben vagy mellettük való helyzetét. Az 1867 utáni kormányok mindenkori feje, szellemi vezére Deák Ferenc volt. Es ha Deák Ferenc 1868-iban és 1869-ben nem tartotta szükségesnek, hogy a hitbizományi reformokkal kapcsolatban tiltakozzék a kormánynál, akkor ebből megállapíthatjuk azt, hogy Deák Ferenc nem is akart akkor tiltakozni, mert megszűnt az a helyzet, megszűnt az az adottság, amely adottságban ő a hitbizományok eltörlését követelte. De természetes is, hogy erre az álláspontra helyezkedett. Az 1832—36-os, az 1840-es országgyűlésen az ősiség eltörléséért, a magyar föld felszabadításáéirt folyt a harc. 1867-ben az ősiségét már eltörölték és 1867-ben már megindult az a kataklizma, amely azután végkifejlődésében a magyar középosztályt, a magyar középbirtokot tönkretette. Deák Ferenc igen bölcsen látta, hogy az ősiség eltörlése folytán, aminek szükségképpen be kellett következnie, a magyar nemesi középbártok igen súlyos helyzetbe került és^ amikor ez az 1868-as és 1869-es rendelet napvilágot látott, Deák Ferencnek már nem jutott eszébe, hogy a magyar nemesi birtok megkötése ellen tiltakozzék. A harmadik érv, amelyet felhoznak a hitbizományi birtok eltörlésének indokául, az, hogy a hitbizományi birtok körül a népesedés a statisztika szerint visszaesik. Ez kétségtelen éi& ez komoly érv, olyan érv, amellyel számolni kell. Amikor a kormány ebbe a földbirtokpolitikai szisztémába beállítja a telepítést és a hitbizományi vagyon egy részének felszabadítását, akkor igenis számol evvel, mert ezen az úton a kérdést meg tudja oldani. En azonban mindazoknak az indokoknak ellenére, amelyeket az eltörlés .mellett felhoztak, nem vagyok abban a helyzetben, hogy radikális eltörlésre vonatkozó gondolatot honorálni tudjak, hogy radikális eltörlésre vonatkozó óhajnak szószólója legyek, mert a hitbizományi birtokot korlátozott mértékben fenntartandónak tartom gazdasági, társadalmi, kulturális okiból, de fenntartandónak tartom politikai okból is. Kérem az igen t. Házat, méltóztassék megajándékozni türelmével, hogy ezekre vonatkozó indokaimat itt kifejthessem. (Halljuk! Halljuk! jobboldalon és a közéven.) Mélyen t. Képviselőház! Gazdasági okból a hitbizományt azért tartom fenntartandónak korlátozott mértékben, mert mi mindent elkövetünk, hogy fizetési mérlegünket menteni és védeni tudjuk. Mi transzfertilalmat, pengőkiviteli tilalmat állítunk fel, megtiltjuk a kötvények, záloglevelek 'behozatalát, hogy fizetési mérlegünket menteni tudjuk. Azért tesszük ezt, mert ha fizetési mérlegünket menteni nem tudjuk, akkor mindaz, ami eddig épült, összeomlik, és mindarról, amit a jövőben tervezünk, tegyünk le, összeomlik minden, mert el fog kö-