Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

120 Az országgyűlés képviselőházának leményünk volna, akkor meglenne-a kenyerünk. Amikor a gazdaságii (albizottságnál tiltakoztunk, hogy egynek adják a ibétrletet, moha mi is kérjük ési azonos feltételek amellett reflektálunk rá, azt írták vissza, ihogy egy exisztenciát másokért tönkretenni nem lehet. A bérlő az exiszteneia. tehát az nem mehet tönkre; mi negyvenen vagyunk, a bérlő 3—400 holdat másutt is bérelhet, de mi 30—4{Nen nem. mehetünk máshová, nekünk ott kell maradni. Minden siránkozás, minden fizetés-felajánlás hiába való volt, a gazdasági albizottság egyszerűen kijelentette, hogy nem lehet a bérlőt — noha lejárt a szerződése — kitenni azért, mert tönkremegy az exiszteneia ja«. Negyven kisbirtokos — legalább 120 gyerekkel — tönkremehet, ezeknek nem jut föld. Igen t. Ház! Mialatt a Ibajok halmozódnak, a kormány ilyen reformjavaslatokkal jön ide én tehát 'kötelességszerűen figyelmeztetem a kormány férfiakat és figyelmeztetem a t. Ház túloldalán lévő urakat, akik az utóbbi időben olyan .szépen tudják forgatni, a szociális köpönyeget, hogy nehéz időket szenved át a magyar nép, különösen a földmíves magyar munkásság és kisgazdatársadalom. Az évek óta tartó súlyos gazdasági válság lenyomta a városi lakosság vásárlóképességét, nem tud a városi munkás, a kispolgár^ akár magán-, akár közalkalmazott, úgy táplálkozni, ahogy táplálkoznia kellene, mert nincsenek hozzá meg a fizető eszközök. A bérek, a fizetések le vannak nyomva a sárga földig és a mezőgazdaság a belső fogyasztás folytonos zsugorodása következtében nem bír oyan árakat elérni, amely árak mellett rentábilis lenne a gazdálkodás. Ma tehát a magyar paraszt, a magyar Tiborc már a puszta megélhetés eszközeiért harcol és soha nem látott, emberfeletti küzdelmet folytat pusztán az exiszteneiájáért. A magyar vidéket az Ínségnek olyan árvize öntötte el, amely — úgy látszik — menthetetlenül elmos igen sok kis exisztenciát. Nem akarok visszatérni arra, ami Csongrádon történt, csak rá tkívánok mutatni arra, hogy nem valami szentimentális, jótét-lélek, vagy valami széplélek, «hanem a bankokrácia minden titkaiban járatos, 'igen járatos bankember, gróf Károlyi Imre nyújtotta be azt a határozati javaslatot, amelynek minden sora súlyos vád az ellen a gazdasági rendszer ellen, amelyet a kormány fenntart és amelyet alá akar támasztani egy ilyen törvényjavaslattal. Ez a törvényjavaslat használhat ugyanis a hitbizományi tulajdonosok öröklésre jogosult rokonainak, használni fog az ügyvédeknek, akik máris boldogan dörzsölik kezüket, mert hiszen, ha ebből a javaslatból törvény lesz, abból ä pereknek olyan légiója származik majd, hogy nagyszerűen lehet keresni, de a nép egyszerű fiain nem segít ez a törvényjavaslat, minden ígéret ellenére állítom, hogy nem segít. Pedig segíteni kell, mert ha nem segítünk, akkor elpusztul a magyar nép értékes része, a földmívesség. Ma ugyanis, amint bátor voltam említeni, nagyon erőteljes bátor kézzel végrehajtott, sürgős telepítésre van szükség, ha nem akarjuk azt, hogy drága népünk fele elpusztuljon. Méltóztassék megkérdezni azokat a katonaorvosokat, akik a toborzásokon résztvesznek, hogy milyen az az anyag, amely a toborzáson jelentkezik. Majd a költségvetés vitájánál leszek bátor erre vonatkozólag adatokat felsorolni. Itt csak azt mondom, hogy ma már a földmívesség. túlnyomó része meg80. ülése 1936 január 28-án, kedden. unta a görhejét, megunta a burgonyát, a sülttököt, a tökmagot, megunta a silány táplálkozást, a nyomorúságos ruházkodást, ia nedves, büdös putriban való lakást: élni akar a magyar nép többsége, emberhez méltó életet akar élni, és amikor a jajkiáltás az égig hallatszik, akkor a kormány hitbizományi törvényjavaslatot terjeszt be. Szálljanak az urak magukba és ne ilyen tessék-lássék törvénnyel akarják azt a nagy tüzet eloltani, amelyet a gazdasági rendszer hiányossága máris felszított. De bodzafa-vízipuskával akarják eloltani azt a tüzet, amelyet a kapitalizmus és a nagybirtok rendszere a gazdasági válsággal együtt a magyar népre hozott. Es ne Kossuthról beszéljenek, meg Eötvös József báróról, — a szájak erről beszélnek, a cselekedetek azonban Bach és Metternich cselekedetei. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbololdalon.) Kérem az urakat, szálljanak magukba, vegyék elő a legnagyobb magyarnak, — akit mi szociáldemokraták is annak ismerünk el — gróf Széchenyinek a műveit és olvassák el különösen a következő részt, amelyet ajánlok az urak figyelmébe (olvassa): »Mint az országi bátorság, mint a földesurasági boldog lét, mindaddig semmi egyéb, mint hamisan kecsegtető szerencsétlen illúzió, míg az ország legszámosainak léte nem erős, nem bátor és nem boldog.« Mivel ez a törvényjavaslat a magyar nép legszámosainak során semmit sem változtat, azt még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Pesthy Pál! Pesthy Pál: T. Ház! Mai a sits Géza t. képviselőtársaimnak a nemzeti alapon álló társadalmii rend és a nemzeti alapon álló kormány javaslata ellen meglehetősen agresszív érzésekkel elmondott 'beszédére vonatkozólag legyen szabad elsősorban azt megjegyeznem, hogy ha igen t. képviselőtársam óhaja már a múltban teljesedett volna és ez az ország a nemzeti alapról letért volna, akkor — biztos meggyőződésem ez, képviselőtársam. — sem t. kép.viselőtársam, sem én nem lennénk ma abban a helyzetben, hogy ezekből af padokból az ország jövendő sorsáról tanácskozzunk. {Ügy van! Ügy van! jobbfelől) T. képviselőtársaim nyilatkozataival és beszédével kapcsolatban azonban legyen szabad rámutatnom arra is, hogy amilyen ellenszenvével ő megnyilatkozott a nemzeti alapon álló társadalom ellen, annak ellentéteképpen biztosíthatom a képviselő urat arról, hogy ez a nemzeti alapon álló társadalom azokat a tömegeket, amely tömegeket a képviselő úr a maga háta mögött hitt, ma is magyar testvéreinek tartja és irántuk nem gyűlölettel viseltetik. (Peyer Károly: Sőt még ma is! — Malasits • G-éza: Mostohatestvérekként kezelik őket! Min! dig úgy kezelték! — Farkas István: Al-haza! fiaskodás!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. A képviselő urat meghallgatta a túloldal, ugyanezt méltóztassék tenni Pesthy képviselő úr beszédével szemben is. Pesthy Pál: ... és bizton számít ez a nemí zeti alapon álló társadalom arra, (Peyer Károly: A nemzeti társadalmat nem lehet kisajá:

; títani!) hogy kinyiiván az ő szemük, visszatér« nek a nemzeti alapra, ^mert itt nagyobb és I. jobb boldogulásukat fogjak találni. Mielőtt a javaslat érdemleges taglalasára 1 áttérnék, felelni kívánok Malasits képviselőtár-