Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.
Ülésnapok - 1935-80
Az országgyűlés képviselőházának 80. ülése 1936 január 28-án, kedden. 119 kasokat. 2—3000 munkás elbocsátása nem gyerekjáték, egy kicsit tehát enged a kapitalista is, a kormány is. Bevált ez, a trükk, hogy a munkásokat játsszák ki a kormány, illetőleg a pénzügyi hatóságok ellen. Most ugyanezt látjuk a nagybirtokon. Azt mondja gróf Károlyi Gyula, nem lehet felosztani a hitbizományokat, nem lehet földosztást, telepítést csinálni, mert szociális okok beszélnek ellene. Mi lesz azokkal a cselédekkel, gazdatisztekkel és másokkal, akik egy nagybirtokon alkalmazást találnak 1 ? Amikor a vasutat feltalálták és gyakorlatilag alkalmazni kezdték, ki törődött azzal, mi lesz a sok fuvarossal, hajóssal, akiket a vasút egyenkint és együttesen tönkretett. Ha ma feltalálnak egy új gépet, amely 300 ember napi munkáját pótolja, akkor a lapok hozsannát írnak a feltalálóról, de senki sem törődik azzal, mi lesz azzal a 300 emberrel, aki annak a gépnek az alkalmazásával munkanélkülivé válik. Azt mondják erre az urak, legfeljebb elhelyezkednek valahol. Most tehát mi sem törődhetünk ezzel, noha minden részvétünk azoké a szegény cselédeké. Nem is megy az a földosztás olyan gyorsan, mint ahogy Oroszországban csinálták. Sokkal lassabban megy és ezalatt az idő alatt kárpótolni lehet azokat a cselédeket, gazdatiszteket. Nagyon bölcs dolog volna a gazdatiszteknek nagyobb birtokot adni, azért, hogy mintagazdo;ságot rendezzenek be, hogy megmutassák, hogyan kell gazdálkodni. Ez egyáltalán nem ártana. De szociálpolitikai okok mögé rejtőzködni és azt mondani, hogy ezek akadályozzák a hitbizományi reformot, a telepítést, ezt csak olyan ember teheti, aki makacsul ragaszkodik a múlthoz és mindenáron, minden körülmények között fenn akarja tartani a nagybirtokot, amelyről már eddig is bebizonyosodott, hogy káros valami. Maradjunk még egy kicsit a szociálpolitikánál s nézzük meg, hogy micsoda nagyszerű szociálpolitikai állapotot nyújt a hitbizományi birtok, általában a nagybirtok. A legszabadabb vármegyének, — de talán egy kissé el van csépelve ez a szó, és nem akarom Pest vármegyét a^ »legliberálisabb« szóval kompromittálni s talán nem fog megsértődni a vármegye sem, ha azt mondom, hogy vezérvármegye — a magyar vezérvármegyének van egy szabályrendelete a mezőgazdasági cselédekre vonatkozólag, amely bájos dolgokat tartalmaz. Ez.a szabályrendelet a gazdasági cselédekre vonatkozó jogviszonyokat rendezi és azt mondja, hogy a gazdának bérlevelet, illetőleg szegődséglevelet kell kiállítania, amely szegődséglevél szövegét előírták s az többek között a következőképpen hangzik (olvassa): »1. A cseléd mindazon munkákat, amelyekre szegődött, híven, pontosan és legjobb tehetsége szerint, minden zúgolódás nélkül tartozik végezni, a gazdaság rendjét megtartani. 2. A cseléd minden kárért, amelyet szándékosan, vagy vétkes gondatlanságból, vagy a kapott utasítás megszegésével okozott, kártérítéssel tartozik. 3. Köteles a cseléd a gazdaság minden vagyonára hűségesen felügyelni, lehetőség szerint megakadályozni azt, hogy abban mások kárt okozhassanak. 5. A cseléd bármelyik majorba rendeltetik is ki munkára, ott megjelenni és a munkát pontosan végezni köteles. 7. A béresek nyáron, a legeltetési időszak alatt, nappal úgy, mint éjjel, sorrendben ökrészkedni tartoznak, a jószágok által ez alkalommal^ netán r okozott károkért felelősséggel tartozván.« Szóval, éjjel ökrészkedik s ha a jóKÉPV1SELÖHÁZI NAPLÓ V. szag véletlenül bemegy a tilosba, nein látja szegény, vagy nagyon elnyomja a fáradtság, már megvan a baj. (Farkas István: Nappal dolgoznak, éjjel ökrészkedni kötelesek! — Tovább olvassa): »9. A cselédnek sem ünnep-, sem vasárnapokon, annál kevésbbé munkanapokon szolgálati helyéről engedelem nélkül távozni nem szabad. 10. Lúd, pulyka, ruca tartása egyáltalában nem engedtetik. Tyúkfélék is csak korlátolt számban és úgy engedtetnek^ ha azokra kellő gond fordíttatik. Látható károk -esetén ezeket is elpusztítani köteles. 12. Részegeskedés, káromkodás és egymásközti civakodás tilos. 13. Aki" a fenti házi törvények ellen vét, az ebből származó károk megtérítésére köteles.« A vezérvármegyének ezek a jeles szociálpolitikai intézkedései >vannak. Egy szó sincisi ebben a szabályrendeletben arról, hogy ki védi meg a iS'zerenosétlen cselédet, aki éjjel-nappal dolgozni, ökrészkedfni tartozik. A cseléd^ azért, hogy ezt csinálja, a sovány konvención és sok esetben a pár filléres fizetésen kívül semmire sem jogosult. Itt csak kötelezettségek vannak. Ha a vezér vármegye ilyen szabályrendeletet állapít iineg és ilyen szabályrendelettel köti le a cselédségeti, milyen lehet a helyzet azokban a vármegyékben, amelyekben túlteng a nagybirtok és a hitfózomány. Beszéljek arról, hogy milyen fizetést kapnak? Előttem van egy pár újabb szegiődtetési szerződés. Elszegődtek a béresek átlagban hét mázsa búzáért, ugyanannyi kukoricáért, három mázsa árpáért, egy kocsi szalmáért, két kiló lízappanért, egy pár csizmáért, egy pár ibakkanesérti, meg egy malacért és 55 pengő készpénzért, egész évre. 365 napon át dolgoznak, mert ínég vasárnap is Ökrészkedniök kell, dolgoznak pirkadástól niapszálltáig évi 55 pengőért. (Lázár Andor igazságügy miniszter: Es egyebekért! Mert ez a legkisebb tétel.) Téved miniszter úr, nem ez a legkisebb tétel. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Az 55 pengő a legkisebb tétel!) A Gazdasági Egyesület mélabúsan állapítja meg, hogy ez idén valamivel olcsóbban szegődtek el a béresek, mint az előbbi esztendőben. Beszéljek arról, hogy például a hitbizományi birtokok és általában a nagyibirtokok mit fizetnek? Amikor egy pár esztendővel ezelőtt elsőnek én hoztam, a t. Ház elé azt, hogy mennyire leszálltak a munkabérek, ez általános felháborodást keltett; az urak kórusban kiabálták felém, hogy nem mondok igazat, állításaim tévedésen alapulhatnak. Ma itt vian fehéren-feketén előttünk, hogy 50 fillérig leszállt a férfimapszám. Tehát nem lehet azzal sem érvelni, amivel gróf Károlyi Gyula érvel, hogy t. i. óriási szociálpolitikai jelentősége van a nagybirtoknak és a hittbizománynak. De nemcsak a, cselédség, hanem a kisbérlők szempontjából is káros az, ami itt történik, mert a nagybirtokok, akár az egyházi birtokokati nézem, akár a világi nagybirtokokat, főkép a hitbizományokat, nem ÍSZÍvesén adnak kisbériedbe földeket. Itt van előttem egy levél, amelyet egyszerű veszprémmegyei emberek írtak hozzám, kisbérlők. Ebben azt írják: Mi szegény emberek vagyunk, a saját képviselőnk — nevet nem mondok — méltóságos úr, be sémi enged ibennünket magához és ezért fordulunk a képviselő úrhoz, lenne olyan kegyes a oui sorsunkat magáévá tenni. Negyven családról van szó, mi nem szakadhatunk idegenbe, mert kéthárom családunk van, kinek-kinek egy-egy kis háza, barma, néhány hold földje, ha ehhez bér17
