Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-80

116 Az országgyűlés képviselőházának hitbizományok eltörlése mellett foglaltak állást. Az alkotmányosság helyreállítása után Beksics, Pulszky mind a hitbizományok ellen foglaltak állást, nemcsak politikai okokból, nemcsak azért, mert nem tartották a magyar jogrenddel összeegyeztethetőnek azokat a kiváltságokat, amelyeket egy ilyen hitbizomány jelent, hanem azért is, mert érezték, hogy itt kell kezdeni az egészségesebb és megfelelőbb földbirtokreformot. A hitbizományi reform közvetlenül a legutóbbi »választások után földibirtokpolitikai reformnak indult. Méltóztatnak emlékezni, a kormány lapjainak nagyszerű feltálalásában hatalmas hírlapi oirkeszterrel jelezték, hogy a Bakonyban lesz egy minisztertanács, amely korszakalkotó lesz a magyar nemzet életében. Feltűnő tálalásban írtak minden nap a lapok arról, hogy and minden fog történni ezen a minisztertanácson és a kornrány hetekig- sütkérezett a népszerűség 'verőfényében, mindaddig, amíg ennek a javaslatnak b éterj észt esek or ki nem derült, hogy a korszakalkotónak hirdetett földbirtokpolitikai reformból egyszerű örökjogi kérdés lett, amint azt egyik őszinteségi rohamában a volt igazságügyminiszter úr, Pesthy Pál igen t. képviselőtársam közbeszólás formájában nekünk megmagyarázta. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Majd én is megmagyarázom!) Mikor ugyanis harcoltunk a javaslat* ellen, akkor közibeszólt Pesthy Pál: mát veszekedtek, hiszen itt nem földbirtokreformról van szó, ez örök jogi kérdési Ezzel ő if elszúr ta azt a hatalmas léggömböt, amelyet a bakonyi minisztertanácson fújtak fel és amelyet a lapok eresztKiettek fel a magyar népinek gyönyörűségére, hogy t. i. hitbizományi reform lesz. Mire idekerült, megisizűnt annak reformjellegei egyszerű örökjogi kérdés lett belőle. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Egyszerű,, de elég fontos!) Ne kerülgessük, hanetrn mondjuk meg egészen őszintén, hogy az előttünk fekvő javaslatnak nem az a célja, hogy a földbirtok tulajdonjogának új megosztását kezdeményezze, nem az a rendeltetése, hogy a nagybirtok politikai hatalmát és gazdasági túlsúlyát megtörje és legkevésibbé az a feladata, hogy földhöz juttassa a földnélküli parasztot, hanem egyszerűen az, hogy 67 grófi család öröklési viszonyait rendezze, hogy necsak a majoreseo élvezze a föld ós a földmunkások kizsákmányolásából eredő jövedelmet, hanem osztozzék benne a család többi tagjaival. Ez a reform! A magyar nép zömre — már amennyire tudja, mi az a 'hitbizomány — annak eltörlését követeli, mert* sérelmesnek tartja, hogy néhány család előjogot élvezzen abban az, országiban, ahol bizony a nagy 'többség számára igen szűken mérik ki a jogokat. Elismerem azt, hogy az előző kormányok a hitbizományok eltörlése tekintetében az előtanulmányoknál messzebb nem jutottak. Mi, szociáldemokraták, ebiben a tekintetben is igazoliva vagyunk, mert megalapításunk pillanatától kezdve harcoltunk a hitit izományok eltörlése mellett. Első kongresszusunk, amelyet igen szerény keretek között tartottunk meg, 46 esztendővel ezelőtt, már kimondta,, hogy Magyarország csak akkbír válik teljesen jogállaanímá, ha megszüntetik a hitbizományokat. Attól kezdve mi lankadatlanul harcoltunk és küzdöttünk a hitbizományok eltörléséért, rniert éreztük, hogy ezek nem, egyeztethetők össze a magyar nép többségének jogérzetével. Már most az utóbbi időben divatba jött ná80. ülése 1936 január 28-án, kedden. lünk Magyarországon is, hogy szocialista jelszavakat átvesznek, szocialista követeléseket kissé vörös-fehér-zöldre átfestenek, hogy azt a hitet keltsék: elvettük a nemzetközi vörös betyároktól ezt a követelést, átállítottuk hazafias alapra és ezt mi meg fogjuk valósítani. Így valósult meg a karteltörvény, azért, hogy helyébe jo'bb ne jöhessen. Ez az előttürík fekvő törvényjavaslat is ezt a célt szolgálja: törvényt íhozni, hogy az utánunk következők ne csinálhassanak jobb törvényt ennél. En azt mondom, hogy semilyen törvény is többet ért volna, mint ez a törvény. A miniszterelnök úr 1935 március 17-én Szegeden nagy beszédet tartott, amelyben a következőket mondta (olvassa): »A kis- és középgazdaságokat úgy kell szaporítanunk, hogy azok építő és tartó pillérei legyenek a magyar életnek. Hitbizományi reform, telepítési javaslat, az^ egyke elleni küzdelem: mind annyira fontos és majdnem összefüggő kérdések, hogy megoldásuk nélkül a választójogi reform sem ér semmit.« Hát mélyen t. .igazságügyminiszter úr és igen t. Képviselőiház, ebben a szegedi beszédben nem volt szó örök jogi kérdésről, nem' arról volt szó, aimit Pesthy igen t. képviselőtársam azután felénk kiáltott, "hogy ez nem földbirtokreform, ez örök jogi kérdés. Itt azonban nem erről volt szó, hanem arról, hogy szervesen összetartozik az egész. Bocsánatot kérek, én itt nem látom ezt az összefüggést, mert ez a törvényjavaslat minden, csak nem földbirtokreform, amint majd később leszek bátor rámutatni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem is földbirtokreform! Az egészen más!) Azt mondja a miniszterelnök úr, — és ezzel ezt a részt be is fejezem — hogy ezeknek a kérdéseknek megoldása nélkül a választójogi reform nem ér semmik En megfőrdí

torn a tétételt. En azt mondom, hogy a hitbizományi reform, amely a hitbizomány megszűntetését jelenti, egy átfogó és égetően szükséges belső telepítés, a magyar nép földmívelő részének regenerálása csak akkor lesz lehetséges, aa ebben az országban általános, titkos, egyenlő választói jog alapján választhatunk. Mert ameddig a mai választói jog lesz érvényben, addig mindig ilyen suta negyedmegoldásokkal fog a kormány idejönni, olyan megoldásokkal, amelyekkel kifelé dicsekszik, hogy megoldják a kérdést, befelé azonban az augurok mosolygása közt jelenti ki, hogy ez nem földbirtokreform, ah dehogy, csak örökjogi kérdés. Shakespeare jut eszembe, akinek halhatatlan művében Zuboly, a takács odakiáltja: kérem, ne ijedjenek meg, nem vagyok én oroszlán, csak Zuboly vagyok, a takács. Itt is úgy van: kifelé oroszlán, befelé Zuboly, a takács. Kifelé; azt hirdetik, hogy földbirtokreform készül, bátor kézzel és magyar lélekkel nekimegyünk a hitbizományoknak, itt benn azután megtudjuk a valóságot, hogy voltaképpen a hitbizományokat nem nagyon bántják itt, legfeljebb _ annyi történik, hogy kissé a rokonok is kapjanak abból, amit különben egy emberéleten át a majoreszko élvezne. De, hogy nem közügy ez, hanem 67 mágnáscsalád ügye, arra azt kell mondanom, hogy a magyar népnek olyan mindegy, hogy az a 823.324 katasztrális hold 67, vagy 167 ember közt oszlik meg. Ez a magyar népnek igazán mindegy, legfeljebb dühösítik a magyar népet annak a kilátásbahelyezésével, hogy talán 50 év onulva egyik-másik hitbizományi birtok felosztásra kerül és talán