Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-79

98 Az országgyűlés képviselőházának 7 hajlamosságot. Munka, munka és munka, sajnos, ennek az útnak minden fejezete és minden tényezője; (Fábián Béla: Jó gazdasági politika, hogy a terményeket el lehessen adni!) munka a népnevelés terén, munka a falu szociális és egészségügyi politikája terén, munka az útépítés terén, munka az adópolitika terén, de munka és reform mindenekelőtt talán pénzpolitikánk terén, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez bizonyos!) ahol meg kell találnunk a módot arra, hogy ennek a szisztematikus munkának közönséges eszköze és szolgája, a pénz rendelkezésre álljon. (Helyeslés jobbfelőL — Rassay Károly: Helyeselném, ha tudnám, hogy miről van szó! Szépen hangzik, de nem tudom, micsoda az a »munka a pénzpolitika terén«! Szeretném tudni, mi ez!) Ezt a hitbizományi javaslatot, amelyet — őszintén szólva — a kezdés szándékának ismerek el, tudva azt, hogy minden indulásban a kezdet a legnehezebb és mert mérlegeltem a nehézségeket, amelyek vele szemben állanak, abban a reményben fogadom el, hogy a következő lépés határozottabb és keményebb lesz. (Egy hang a baloldalon: Bátrabb! — Helyeslés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik. — Esztergályos János: A beszéd jó, a következtetés rossz! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Széchenyi György gróf képviselő urat illeti a szó. Gr. Széchenyi György: T. Ház! Hozzászólok ehhez a javaslathoz annak dacára, hogy hitbizományi várományos vagyok (Halljuk! \ Halljuk! balfelől.) és bár könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy már eleve elfogult lehetek ebben a kérdésben. Ügy érzem, bogy amint eddigi felszólalásaimnak az objektivitás volt az alapja, úgy ebben a részben önérdekű kérdésben is meg fogom óvni ezt az erkölcsi függetlenséget, ezt az objektivitást. Nem egészen ok nélkül vetem fel ezt a kérdést. Hiszen éppen az ellenzéki oldalon egy általam igen t. képviselőtársam mondotta, — és talán nem is egészen jogtalanul — hogy a Hitbizományi rendben az örökösödésnek megszokott családi útja és módja megvan bolygatva azzal, hogy távolabbi elődöknek intézkedésére történik a vagyon elosztása, ami családi szempontból lehet némi kis hátrány, — amit el is ismerek — viszont azonban talán szabad rámutatnom arra, hogy — amint azt ez a törvényjavaslat is kifejti — ha nem is egészen 30 esztendeje, de mindenesetre a háború befejezése óta nem volt kormány, amely ezt a hitbizományi reformot ne tűzte volna ki programúi j ára. Ennekfolytán, mint közvetlen érdekelt, egészen kétségtelen, hogy vagy bizonyos nagyfokú kapzsiságra tehettem szert az anyagi érdekeknek állandó emlegetése folytán, vagy pedig bizonyos erkölcsi függetlenségre, mert igen gyakran, szinte állandóan a saját anyagi érdekemmel kapcsolatos kérdések merültek fel a politikában. T. Ház! Három főszempontból akarom ezt a törvényjavaslatot kritika tárgyává tenni: âz egyik a szociális szempont, a másik a gazdasági szempont, a harmadik az a szempont, amelyet talán még senki nem említett # s ez, a családi szempont, a tradíció szempontja és a méltányosság szempontja. Ugy érzem, tudniillik, hogy csak ennek a három szempontnak együttes mérlegelése és figyelembevétele adhatja meg azt az eredményt, amely nemzeti szempontból kívánatos. 9. ülése 1936 január £4-én, pénteken. Az első kérdés, amellyel foglalkozni akarok, ugyanaz, mint amellyel Németh Imre igen t. képviselőtársam is foglalkozott: szükséges-e a hitbizományok teljes felosztása? Igen t. képviselőtársam abból indult ki, hogy nem a magyar jogfejlődés szüleménye ez a hitbizományi rendszer és ezért elítéli azt. Hangsúlyozta, hogy ő itt már tulajdonképpen a Ház egyöntetű véleményére támaszkodik. Az előadó úr is ezen a véleményen volt. En pedig most nem leszek ugyanezen a véleményen. Talán szeretem azt, ha közvéleménnyel helyezkedem szembe, de mindenesetre akkor akarom ezt megcselekedni, ha úgy érzem, hogy igazam van. Ha a mi összes jogi intézményeinket abból a szempontból akarnók mérlegelni, vájjon a magyar jogfejlődés szüleményei-e, akkor igen szomorú eredményre jutnánk, de főleg szomorú eredményre jutnánk akkor, ha mindezeket az idegen behatásokat és idegen jogfejlődéseket, amelyek a mi jogrendszerünkben érvényesülnek, valahogyan ki akarnók vonni ebből a jogrendszerből, (Egy hang balfelől: Csak a rosszat!) mert akkor nemcsak egész jogrendszerünk dűlne össze, hanem az is, ami megmaradna, igen sajnálatosan kezdetleges jogrendszer lehetne csak. Ennekfolytán nem látom be, hogy miért akarják éppen csak a hitbizományi kérdést ebből a szempontból mérlegelni ; A hitbizományok teljes felosztása és ennek gondolata igen természetes lehetett az 1789-es francia forradalmi atmoszférában. A forradalomnak ezt a szoros kapcsolatát mutatja az is, hogy a hitbizományok felosztásának kérdésével legelőször éppen az 1790/91-i országgyűlés egy bizottsága foglalkozott, amely időrendben is olyan közel esett a francia forradalomhoz. A fejlődés folyamán állandóan foglalkoztak a hitbizományi reform gondolatával, foglalkoztak elsősorban azért, mert bár a gazdasági megkötöttség kezdetben nem volt fájdalmas, — hiszen, amikor az első hitbizományok megalakultak, a népsűrűség is kisebb volt, a szociális viszonyok is sokkal jobbak voltak — mert a viszonyok időközben megváltoztak és később hellyel-közzel tényleg már a gazdasági és szociális igények is szükségessé tették bizonyos földterületeknek felszabadítását. A meg nem értés következtében, sajnos, mindig akadtak egyes birtokosok, akik ennek a hitbizományokhoz való ragaszkodásukkal útját állották. A hitbizományok fejlődésének, illetőleg alapításának véget vetett és bizonyos fokig a hitbizományok elparcellázó dásának megindulását jelenti az 5200. számú, 1919-ből származó miniszterelnöki rendelet, amely eltiltotta új hitbizományok létesítését, megszüntette mezőgazdasági területek hitbizományokhoz való | hozzácsatolásának lehetőségét és ezzel végle| gesen megindult az az elaprózódás! folyamat, ] amely a nem megkötött nagybirtokoknál természetszerűleg gyorsabban, elevenebb tempóban folyt le. Hogy ez a fejlődés a viszonyoknak, a kívánalmaknak, az általános nemzeti. szociális és gazdasági igényeknek mégsem tudott eleget tenni, ez kétségtelen tény, de még a többi nagybirtok sem tudott megfelelni ezeknek a feladatoknak. Nem a hitbizományosoknak és a nagybirtokok tulajdonosainak kizárólagos hibájából, hanem egy korszellemből kifolyólag, amelynek hátrányait, bűneit, káros következményeit az életben mindenfelé mind