Képviselőházi napló, 1935. V. kötet • 1936. január 21. - 1936. február 25.

Ülésnapok - 1935-79

Az országgyűlés képviselőházának 79. ülése 1936 január 84-én, pénteken. 99 máig érezzük. Nem tudjuk azonban mi, akik ezt a korszellemet ellenezzük, vájjon tudunk-e ennél a korszellemnél egészségesebbet, jobbat helyébe állítani. Bizonyos, hogy a hibák megvaltak, ezeket valamennyien elismerjük, s a répa ráció irányának megállapítása és a megvalósítás a mi feladatunk volna. Ennek az állapotnak, amely jogi téren még gyakorlati különbségeket engedett hitbizomány és nem hitbizomány között, végetvetett elsősorban a fölbirtokrende^ő törvény, ehhez csatlakoztak a bérletek kiadására vonatkozó rendeleti intézkedések, azonkívül a kisajátítás lehetősége. Ma azt mondhatjuk, hogy hitbizomány ós más nagybirtok között szociális és gazdasági szempontból tulajdonképpen nincs már semmi különbség. Ebből azt a következtetést vontom le, hogy amennyiben a nagybirtokra vonatkozólag fennáll az, hogy teljes egészében nem osztandó fel, ugyanazon joggal és ugyanazon okból kell ugyanazt kimondanunk a hitbizományokra is. A hitbizomány, mint ilyen, annak a birtokteste szintén nem lehet, e szerint a felaprózódásnak tárgya nagyobb mértékben, mint az egyéb nagybirtok. Azt mondják, — Németh képviselőtársam mondotta és egy közbeszólás megerősítette — hogy ennek az elaprózódásnak ma igen súlyos nehézségei vannak, mert a nagytőke, a nagyipar és a nagybirtok természetes szövetségesek. Az, aki régi 'iberális szemmel nézi a dolgokat és akiben a nemzeti érzés véletlenül nincs kifejlődve és még kevésbbé a magasabb kötelesség tudata, esetleg tényleg erre az álláspontra helyezkedhetik (Mozgás a baloldalon.) és egyesek mindig vannak és voltak, akik ezt a sorsközösséget ha tényleg nem hangsúlyozták is, de a gyakorlatban kiépítették. Ellenben az igazság az, a józan belátás is azt mondja, a hitbizományosok és nagybirtokosok tekintélyes része is tudja és érzi, hogy az ő szálai a földön keresztül egészen más társadalmi rétegekhez vezetnek, azoknak jobb sorsa, azoknak jobb élete adja meg egyúttal az ő fennmaradásuknak és politikai befolyásuknak is reális, jól fundált alapját. (Az elnöki széket Kornis Gyula foglalja el.) A másik kérdés, amellyel a szociális szempont után ebben a felosztásban foglalkozni kívánok, a gazdasági szempont. A gazdasági szempont is teljesen közös a többi nagybirtokkal. Az egyenlősítés akkor történik, ha a földmívelésügyi miniszter élni fog a kijelölés jogával. Én a magam részéről a leghatározottabban arra kell hogy kérjem a t. kormányt és a földmívelésügyi miniszter urat, hogy a kijelölés jogával éljen, éspedig kellő körültekintéssel, hogy mindazok a területek, amelyek bérparcellázás vagy telepítés céljaira az egyes községekben szükségeseknek mutatkoznak, már eleve ne vétessenek bele a hitbizományi kötöttségekbe. Ha ez azzal a lelkiismeretességgel történik meg, ahogyan én remélni akarom, abban az esetben kétségtelenül gazdasági szempontból sincs különbség — legalább is hosszú időre — nagybirtok és kötött nagybirtok között. Egy bizonyos cikluson túl pedig nem áll fenn semmilyen törvény, mert ha az élet túlhaladta, akkor új törvényjavaslatok, vagy rendeleti intézkedések következnek, amelyek ezt a törvényt megmásítják, vagy pedig új törvények lépnek a helyébe. En a magam részéről ezen a törvényjavaslaton túlmenőleg kérem a t. kormányt, hogy különös tekintettel legyen a mai viszonyok között arra, hogy a falvak közelében lévő főleg kötött nagybirtokoknál, de egyéb nagybirtokoknál is hasson oda, hogy ott, ahol a^ helyi viszonyok megkívánják, kisemberek számára kisbérletek alakíttassanak. (Helyeslés a balközépen.) Ezt azért mondom és azért javasolom ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban is, — bár beismerem, hogy nincsen vele szoros öszszefüggésben — mert úgy érzem, hogy az a lassú tempó, amelyet éppen az ellenzék részéről sokan kifogásoltak és amelyet én is kifogásolok,— talán csak a módszerben van közöttünk különbség, —á gyorsabb tempót éppen csak ilyen kis bérletek útján lehet a mai viszonyok között leginkább belevinni és megvalósítani, míg a . hitbizományi reform, de még a telepítés kérdése sem a mai viszonyok között, sajnos, nem kecsegtet gyors lebonyolítással. Aki tehát pusztán csak a telepítésre akar támaszkodni s az egyéb kérdéseket és szociális megoldásokat kikapcsolja, az kétségtelenül nem fogja és nem tudja megoldani az egész problémát és nem fogja javítani a gazdasági helyzetet ebben az országban. (Ügy van! a balközépen.) A harmadik szempont a családi szem-, pont. Amikor Széchenyi Ferenc ősatyám a. három Széchenyi hitbizományt létesítette, az ingatlanok túlnyomó nagy részét ezeken kívül hagyta és az ingatlanoknak akkor csak egy töredékét vette kötöttség alá. Mi volt ennek az oka? Kétségtelenül az ő elgondolása is azt mutatja. — és ezt az alapítólevélben is kifejezi — hogy ő akkor a családi hitbizományokat elsősorban bizonyos közszempontok szolgálatára kívánta létesíteni. Az általános közszempontokhoz hozzátartozik, és ez a családi tradíció elgondolása, egyúttal a család fényének fenntartása is. Az ő szemében az is közcélt szolgált, hogy nemzetségének tagjai, akikbe ő. szellemét beleönteni igyekezett, a közéletben továbbra is szerepeljenek. Hogy elgondolása nem nyugodott egészen labilis alapokon, azt leginkább fia, Széchenyi István példája bizonyítja. T. Ház! Azok, akik nem ismerik el a vezető rétegek fontosságát, könnyen eo ipso a hitbizomány ellen lehetnek. A vezető rétegek szelleme, szellemi irányítása igen fontos momentum. Fontos az ú. n. felső tízezerre és minden más vezető elemre, miért ne volna fontos mind a mai napig a mágnásrendre is. Elhiszem, mi is ehhez a felső tízezerhez tartozunk és ha annyira hitványak volnánk, mint ahogy egyes felszólalók kiemelték, akkor, azt hiszem, már nem tartoznánk a köztudat szerint ehhez a vezető réteghez. A magyar nemzetnek azonban egészséges érzéke van a közérdekű kérdések iránt és mikor főurait még ehhez a réteghez tartozónak tekinti, akkor egyúttal erkölcsi ítéletet is mond felettük. Természetesen nem mindannyiuk felett. Nem egyes szereplési viszketeggel bíró fiatal suhaincokra gondolta alkalmazni ezt az érték-ítéletet, nem azokra, akik a maguk társadalmi rétegét diszkreditálják, nem is ült fel a magyar sajtó egy része által folytatott propagandának, lamely bizonyos antipátia folytán kétségtelenül igen nagy mértékben általánosította ezeket a hibákat, amelyek hála Istennek éppen nem általánosak, csak abból az eredendő bűnből származtak, hogy az ilyen egyének a maguk feltűnési viszketegeben rendesen