Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1935 november 15-én, pénteken. 85 Ha tehát a Kbtk. 21. §-a alapján hozott ítéleteknél kimondjuk, hogy mellőzendő, — mert jelentéktelen esetről van* szó — a hirlapi közzététel, — hiszen tönkretehetjük a termelő céget azáltal, hogy kipellengérezzük az egész országban — akkor ezt arra az esetre is ki kell mondani, ha az 1928:XVII. te. szerint szaib ki a hír óság a maga diszkrecionális jogánál fogva elzárás helyett pénzbüntetést. Ezt mindenesetre szükséges pótolni és ezért benyújtom a következő határozati javaslatot (olvassa): »A Ház szükségesnek tartja az 56. § 3. bekezdését kiegészíteni akként, hogy a 3. bekezdés végére az iktattassék: »valamint általában, ha az ítélet pénzbüntetésre szól.« Hiszen a miniszter úr intenciójának is az felel meg, hogy olyan esetekben, amikor az ítélkező hatóság nem tartja indokoltnak, hogy elzárásbüntetést szahjon ki, holott ezt a törvény lehetővé tenné, amikor tehát nyilván enyhébb esetről van szó, ne lehessen olyan következményeket megmozgatni az illető ellen, amelyek őt hirlapi kipellengérezéssel ország-világ előtt tönkretehetik. Most volna még egy nagyon fontos kérésem és javaslatom a miniszter úrhoz. Végre is nagy horderejű kérdésekről van itt sző, sokszor eldőlhet egy-egy embernek vagy vállalkozásnak az egész exisztenciája örök életre, olyan súlyos következmények érhetik azokat az érdekelteket, hogy sorsukat nem; bíznám a közigazgatási hatóságra. Bocsánatot kérek, mindnyáj an tudjuk, hogy ítélkezésnél az egyetlen garancia a független bíróságban van. Ha olyan nagy horderejű következmények sújthatnak egy embert valamilyen cselekmény elkövetéséért, mint amilyenek ebben a törvényjavaslatban kontempláltatnak, akkor igenis meg kell adnunk a független bíróságban rejlő garanciát. En ezekben a súlyosabb esetekben, nehogy politikai célból ezekkel visszaélni lehessen — mert lehet, az exisztenciák, egész erdejét és sorát lehet kipusztítani ezzel a törvénnyel, ha nem jóindulatú, nem független és nem igazságos kézben van az ítélkezés, — szükségesnek tartanám, — ez egyúttal megbecsülése is a törvénynek — hogy egy magasabb hatóság, egy magasabb hatalom kezébe tegyük le a felettük való ítélkezést. Ennélfogva szükségesnek tartanám, hogy az 59. § 1. bekezdésében az »eljárás« szó után beiktattassék a következő szövegrész (olvassa): »a 49., 50. és 51. §-ok eseteiben a királyi járásbíróságnak, egyebekben pedig — a közigazgatási hatóságnak a hatáskörébe tartozik az ítélkezés.« Annyi sok jelentéktelen kihágás és vétség van a királyi bíróságok kezébe utalva, miért ne lehetnének ilyen nagy és fontos kérdések is odautalva; azokra a tényálladékokra, amelyek elzárással büntethetők, miért ne adassék meg szintén a független bíróság garanciája. Senki sem akar ezzel a féktelen önkény számára hatalmat biztosítani. Meg vagyok róla győződve, hogy a királyi kormány sem akarja ezt. Ellenkezőleg a magyar királyi kormány képvisel itt egy, egészen magasrendű szempontokat kielégítő javaslatot. Meglátszik azon a vitán is, amely hosszú időn át folyt itt le, hogy magasrendű kérdésekről van szó. Ne legyen tehát a vége ennek ilyen lehangoló akkord, hogy viszont ezeknek a nagy kérdéseknek az őrizetét, a garantálását rábízzuk tudatlan szolgabírákra, akik nem edzettek az ítélkezésben, az ítélőképességben és nem edzettek egyébként sem. Hiszen annyi mindenféle kísértésnek és függésnek vannak kitéve. Abból a szolgabíróból főszolgabíró akar KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. lenni, a megyei hizottsági tagokkal jóviszonyban kell lennie, Sátoraljaújhelyen a borkereskedőkkel, Tokajban vagy Mádon a bortermelővel kell jó viszony ban lennie. Azonkívül méltóztatnak tudni, hogy a szolgabíráknak az uradalmaktól kijárnak a deputátumok fában és egyebekben. (Élénk ellenmondások a jobboldalon ) Kérem, ilyen uzus van. (Felkiáltások jobbfelől: Nincsen! Hol van?) Azután hivatalosak ezek minden vadászatra. (Zaj a jobboldalon.) Ilyen uzus van. (Egy hang jobbfelől: Abessziniában!) Nem mondom, hogy ez befolyásolja az illető urakat az ítélkezésben, de ebben az esetben mégis csak más a helyzet, mint a független bíróságnál. A független bíró nem kapcsolódhatik beje az érdek legkisebb szálával sem a környezetébe, mellékhivatalt, mellékfoglalkozást nem vállalhat a királyi bíró, s még azt sem tűrheti el, hogy neki nyulat vagy fácánt küldjenek vadászat alkalmával, (Mozgás a jobboldalon.) ennélfogva mindenképpen jó kezekben van a rábízott ügy. A fődolog az, hogy ő a hatalomtól teljesen független. Neki mindegy, hogy van-e választás vagy nincsen, mindegy, hogy miféle eszmék dúlnak, miféle indulatok kavarognak a levegőben: a bíró szilárdan marad a maga helyén. Amikor ilyen fontos nagy gazdasági érdekek biztosításáról és előmozdításáról van szó, akkor tényleg az a fontos, hogy egy szilárd pont körül forogjon minden, szilárd alapon biztosittassék minden. Ezért ajánlom a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmébe mindazokat, amiket bátor voltam elmondani, kérem szíveskedjék azokat megszívlelni és — amennyiben lehet — teljesíteni. ; T. Ház! Bár én a javaslatban sok haladást látok, de mivel sok fontos kérdésben nem elégíti ki az én kívánságaimat, különösen pedig, mivel kifogásolom azt, hogy túlságos sok felhatalmazás, túlságos sok gumiszakasz, nyújtható, idomítható, alakítható szakasz van ebben a törvényjavaslatban, legnagyobb sajnálatomra mégsem vagyok abban a helyzetben, hogy azt eUogadja,ra.(Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Egy hang jobbfelől: Kár!) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Báró Vay Miklós! Báró Vay Miklós: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy az előttem szólott Rupert igen t. képviselőtársamnak jogászilag kitűnően felépített beszédével ne szálljak szembe, mert én mint szerény földmíves ember nem bírom követni ezeket a jogászi elgondolásokat és ezzel kapcsolatban mint szőlőbirtokos és mint szőlőművelő ember arra kérem őt fel, legyen egész nyugodt a tekintetben, hogy addig, amíg ebben a pártban és ebben a kormányban földmíveléshez értő szakemberek ülnek, akik értik a szőlőművelésnek és az azzal kapcsolatos mezőgazdasági munkáskérdésnek is minden baját, nem fogunk egy olyan törvényjavaslatot elfogadni, amely magunk ellen, a szőlőművelő gazdák tábora ellen szól. Ezzel kapcsolatban válaszolni kívánok Malasits képviselőtársam tegnapi felszólalására is, aki szemünkre vetette, hogy mi a mezőgazdasági, illetve szőlőmunkások kérdésével egyáltalában nem foglalkozunk. Aki ezt a törvényjavaslatot elolvassa, az látja, hogy annak majdnem minden pontja összefügg ezzel a kérdéssel, mert hiszen a borértékesítés és egyáltalában a szőlőgazdaság helyzete szorosan összefügg a mezőgazdasági munkásság helyzetével, sokkal jobban, mint az ipar vagy a mezőgazdaság többi ágának a helyzete, hiszen az en 12