Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-59

86 Az országgyűlés képviselőházának 59 számításaim szerint a szőlőgazdálkodásból eredő bruttó bevétel 50%-a a mezőgazdasági munkásoknak jut. Ennek a kérdésnek az illusztrálására csak azt üzenem neki, hogy Tokajhegyalján az elmúlt években gyakran előfordult az a helyzet, hogy a szőlőbirtokosok anynyira le voltak rongyolódva és annyira nem volt forgótőkéjük, hogy direkt a munkásoknak adták ki a szőlőjüket, még pedig nem is 50%ra, hanem úgy adták ki, hogy a jövedelem 60%-a a vállalkozó munkásoké, 40%-a pedig a birtokosé volt. Ez illusztrálja a legjobban, hogy a szőlőbirtokosságnak és a szőlőmunkásságnak a helyzete teljesen össze van forrva, mert ha jól megy a szőlőbirtokosnak, akkor jól megy a szőlőmunkásoknak is, vagyis együtt sírnak és együtt nevetnek. Amikor tehát én most felszólalok, méltóztassanak megengedni, ha talán elfogult leszek, ha én mint Tokajhegyaljának egyik szőlőbirtokosa, talán elfogultabban fogom ezt a kérdést nézni, de viszont szükségesnek tartom, hogy felhívjam a Háznak és a földmívelésügyi miniszter úrnak figyelmét arra, hogy Tokajhegyalja ma sokkal nehezebb és sokkal súlyosabb helyzetben van, mint az országnak bármely szőlőtermelő vidéke. Tudnunk kell elsősorban is azt, hogy bár az eddigi felszólalók mind azt mondották, hogy a szőlő megmunkálása 120 munkanapba kerül, ez a Tokajhegyaljára nem vonatkozik, mert Tokajhegyalján egy katasztrális hold szőlő megmunkálása 300 munkanapot vesz igénybe. Ez az ottani talaj kötöttsége és a meredek hegyeken végzett munka miatt van. A trágyát ott puttonyokban hordják fel, sőt a szőlőt magát nem kapával kapálják, hanem kétágúval. Méltóztatnak tehát látni, hogy Tokajhegyaljára a munkaalkalmak szempontjából igen fontos és igen sürgős kérdés a bor értékesítése, mert különben Tokajhegyalja az elpusztulás felé fog közeledni. De nemcsak a borértékesítés, hanem a borfogyasztás szempontjából is sokkal nehezebb helyzetbe kerül ezek folytán a tokajhegyaljai szőlőbirtokos, mert kétszer-háromszor olyan nagy rezsivel és munkaköltséggel termeli a bort, mint cLZ ci homoki szőlősgazda, aki lókapával kapálja meg a földjét, a homokját, miután az könnyen megkapálható. Ennekfolytán Tokajhegyalján két katasztrális hold egy családnak teljes megélhetést nyújt, s ha 8000 katasztrális holdnak vesszük a tokajhegyaljai szőlőterületet, akkor itt közel 4000 családnak a megélhetéséről van szó. T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy most, amikor erről a kérdésről beszélek, elsősorban is azt hozzam ejő, hogy az export szempontjából milyen nehézségekbe ütközik a tokaji hor kivitele. Bármennyire lecsökkent az ország borkiviteli lehetősége, Tokaihegy alj ára nézve ez sokkal fokozottabb mértékben áll fenn, mert a gazdasági háború és a kereskedelmi szerződések folytán Csehország felé a tokaji bort nem tudjuk kivinni. Amikor erről a kérdésről ^beszélek, nyomatékosan felkérem a földmívelésügyi r miniszter urat, méltóztassék talán több eréllyel képviselni a kereskedelmi tárgyalások során azt az érdeket, hogy a tokaji bor exportlehetősége minden körülmények között meglegyen. (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter: Több eréllyel nem tudom képviselni!) Még talán a kereskedelemügyi minisztérium állásfoglalásával szemben is és még akkor is, ha arról van szó, hogy az ipart háttérbe kell szorítani, méltóztassék ülése 1935 november 15-én, pénteken. képviselni ezt az álláspontot, mert a tokaji bor kérdése az exporttal áll vagy bukik. A tokaji bor már szesztartalmánál és drága előállításánál fogva sem alkalmas arra, hogy a belföldi piacon elhelyezzük. Ma sajnos, úgy áll a helyzet, hogy a tokaji bor és a homoki bor között aránytalanul kis árdifferencia van, úgyhogy ha mi kénytelenek vagyunk konkurrálni ezekkel a borokkal s úgynevezett korcsma fogyasztásra kell a tokaji bort vinnünk, akkor nekünk tönkre kell mennünk és a vége az lesz, hogy a tokaji bort egyáltalában nem lesz érdemes előállítani. Felhívom a földmívelésügyi kormányzat figyelmét arra a most tapasztalt tényre, hogy Tokajhegyalján más mívelési módozatokra térnek át, vagyis a minőségi termelés helyett ma már a hosszúcsapolással és szálvesszőzéssel kezdenek egyesek operálni, s a szüretet nem úgy, mint azelőtt, október végén, hanem október elején kezdik meg. Ez mutatja, hogy csupán a mennyiségi termelésre feküsznek rá, s papirost és ceruzát véve elő, kiszámítják, hogy sokkal jobban jönnek ki, ha gyengébb minőségű bort visznek piacra. (Egy hang baifelől: Ez mindenütt így van!) Tudnunk kell azt is, hogy az alföldi korcsmárosok nem is szeretik a tokaji bort, mert ha hejön egy ember a korcsmába s megiszik a tokaji borból egy féllitert, többet nem tud fogyasztani, tehát a fogyasztás szempontjából nekik nem jelent előnyt, ha az italmérésben tokaji bort tartanak és ezért sokkal szívesebben tartanak könynyebb homoki borokat, mert a vendégek abból többet fogyasztanak és a többfogyasztás révén többet is tudnak keresni. Méltóztassanak megengedni, hogy egy másik kérdéssel is foglalkozzam, nevezetesen a borfogyasztási adó kérdésével, mert ez is igen fontos kérdés. Mi szőlőtermelők azt tartjuk, hogy <a bor fogyasztása csak akkor indulhat meg megfelelően, ha a borfogyasztási adót, mint gátló körülményt, teljesen el fogják törölni. Kétségtelen, hogy a borfogyasztási adó igen jelentős bevételi forrása nem is az államnak, hanem a városoknak és a községeknek, inert az állani az ebből az adóból befolyó jövedelmeket átengedte a községeknek és a városoknak, de mégis, mikor egy ilyen fontos mezőgazdasági ágról van szó és amikor sokszázezer munkás kérdéséről van szó, akkor itt nein szabad semmiféle más szempontra tekintettel lenni, csak arra, hogy ezeknek a szőlőmunkásoknak megfelelő kenyeret adhassunk és esek megélhetését biztosítsuk s ezáltal a szőlősgazdák helyzetén is javíthassunk. T. Ház! A borfogyasztási adó a fővárosnak 5 millió pengőt jelent a mai állapot szerint. Ha 15 millió pengőben állapítjuk meg a borfogyasztási adót az országban, akkor kétségtelen, hogy ez igenis jelentős bevételi forrást jelent a városokra és a községekre nézve. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy ennél a kérdésnél tárgyilagosak legyünk, mert hiszen a borfogyasztási adó tulajdonképpen egy termelési adó. Éppen azért felteszem a kérdést, nem volna-e helyesebb, ha a pénzügyi kormányzat nem a fogyasztókra, hanem direkt a termelőkre vetné ki ezt az adót. Ez egyszerűbb és őszintébb adó volna, mert hiszen ez esetben egyformán sújtana mindenkit. Ezzel nem azt akarom mondani, mintha egyáltalában igazságos vagy helyes volna ennek a kivetése, csak le akarom szögezni, hogy bár ez fogyasztási adó, végeredményben ugyanolyan, mintha egy termelési adó volna. Kiszámítottam, hogy