Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

74 Az országgyűlés képviselőházának 58. van! Ügy van! a jobboldalon és a balközépen.) Anélkül tehát, hogy magamat szemrehányásoknak kitenném, ágálhatok itt különösen a hegyi borok érdekében, mert korábbi törvényeink is már ezt közérdekű és nem partikuláris kérdésnek minősítették. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. Taps a balközépen.) Volnának még a segítésnek egyéb módjai is a hegyvidéki szőlőket illetően. Legyen szabad a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét a következőkre felhívnom és kérném, hogy ami azokból megszívlelhető és keresztülvihető, azt tegye magáévá és amennyiben saját hatáskörében nem lehetséges, hasson oda, hogy illetékes minisztertársai a segítésnek ezeket a módjait elfogadják és megvalósítsák. Többször említették, Tiogy a szőlő kataszteri tiszta jövedelme a mai viszonyok mellett nem tekinthető aránylagosan megállapítottnak és már nem fogadható el. Tényleg úgy van. Amikor a kataszteri tiszta jövedelmet megállapították, akkor a hegyvidéki szőlősgazdák jómódban éltek, tekintélyes gazdák voltak, ma azonban lerongyolód ottan es szemérmesen elvonulnak, nem is mutatkoznak az emberek előtt és ma rosszabb sorsban van egy gazda, mint valamikor a szőlőmunkás volt, aki a munkásság elitjét képezte a bér tekintetében. S itt azt kell válaszolnom Malasits Géza t. képviselőtársamnak, hogy a munkásnak azért olyan alacsony a bére, mert a gazdának magának sincs elég jövedelme. (Ügy van! jobbfelöl,) A gazda maga is csak azért pepecsel, dolgozik a szőlőjében, s azért nem vesz munkást, hogy néhány csekély, nagyon nyomorult napszámot keressen meg. Ennél több abból a szőlőből ki nem kerül. Ilyen körülmények között tehát aztán nem lehet csodálkozni, ha a bér túl alacsony. Egyébként nem mindenhol van ez így s én nagyon helyeslem Malasits Géza t. képviselőtársamnak azt a propozicióját, hogy a bérviszonyokat rendezni kell. Igenis rendezni kell, mert lehetetlen az, hogy egy helyen, teszem fel Sopronban, a napszám átlag 2 pengő 50 fillér, Zalában pedig esetleg már csak 80 fillér (Űgy van! a szélsőbaloldalon.) és máshol talán még kevesebb. Ilyen körülmények között nem konkurrálhat az a soproni kiváló bor azzal a síkvidéki borral, egyáltalában az olyan borokkal, amelyeknek termőhelyén sokkal alacsonyabbak a bérek. Ezért indokolt az, hogy a hegyvidéki szolok különös segítségben, különös méltánylásban részesüljenek. A hegyvidéki szőlőtermésnek kivitelét hathatós prémiumokkal kellene előmozdítani. Nem tudunk borokat exportálni, s itthon nem tudjuk elérni azt az árat, amelyet elérni kellene; viszont az export nehézségeit eléggé jellemezte Czermann Antal t. képviselőtársam, aki elmondotta, hogy az autarehikus berendezkedések és egyéb okok, a más, hatalmasabb államok részéről már régen birtokbavett piacok miatt mi a külföldre nehezen tudunk menni. Ami tehát külföldre mehet, azt segítse prémiumokkal a kormány, de csak kiváló, jó hegyvidéki boraink mehessenek külföldre. Ez az egész magyar borgazdaságnak csak előnyére lehet. Indokolt és feltétlenül szükséges volna intézkedni abban az irányban, hogy nem italmérők, tehát termelők, ne házalhassanak s ne szekerezhessenek bort hegyvidéki községek területére, ahol különben is bőven van bor, ahol nem tudnak mit kezdeni saját borukkal a gazdák. ülése 1935 november 14.-én, csütörtökön. Nem akarnám én ezt a szekerezést, ezt a házalást megtiltani, hiszen erre rászorul a szőlősgazda. Szállítsa azonban olyan helyre a bort, ahol nem terem. A betyárbecsület is tiltakozik az ellen, hogy olyan helyre vigyenek bort, ahol ugyancsak olyan nehéz sorban küzködnek a szőlősgazdák, akár csak ők; ahol tehát ugyancsak hozzájuk hasonló koldusok vannak. (Petro Kálmán: El kell törölni a borfogyasztási adót! — Dulin Jenő: Ügy van! Tö röljék el ezt!) Addig is, amíg eltörli a borfogyasztási adót a kormány, különös súlyt fektetnék arra, hogy legalább azt vigye keresztül a földmívelésügyi miniszter úr a pénzügyminiszter úrnál, hogy ne kelljen borfogyasztási adót fizetni a község területén termelt és elfogyasztott bor után. Ez teljesen méltányos, indokolt és szükséges. Annak az egri, vagy soproni gazdának más védelme úgy sincs a síkvidéki borokkal szemben, így legalább meglenne az, hogy a helyben termelt és fogyasztott bor után nem fizetne adót. Legalább ebben a védelemben részesüljön. Azt hiszem, ez nem volna elviselhetetlenül nagy tétel, a pénzügyminiszter úr bizonyára megtalálja a városok és községek ezáltal kieső jövedelmének pótlását. Ha pedig a pénzügyminiszter e tekintetben zavarban volna, azt hiszem, igen sokan tudnak majd tanáccsal szolgálni t. képviselőtársaim közül. (Dulin Jenő: Már régen szolgálunk tanáccsal, de nem fogadják meg! — Rupert Rezső: Czermann Antal is szolgált tanáccsal!) Sok mindenről beszéltem már, de magáról a törvényjavaslatról tulajdonképpen még igen keveset. (Derültség.) Mégis ^ szeretnék a törvényjavaslat néhány szakaszával foglalkozni, néhány észrevételem mégis volna. Kifogás, illetőleg észrevétel hangzott el az ellen, hogy a földmívelésügyi miniszter úr egységes törvényjavaslat alakjában hozta ezt a javaslatot a Ház elé, pedig csak néhány szakasz módosításáról van szó, így novelláris úton is el lehetett volna intézni a kérdést. Amióta a törvényhozás tagja vagyok, — nem vagyok ugyan régi tagja a Képviselőháznak, de a Felsőháznak tagja voltam — mindig azt a panaszt hallottam, hogy állandóan novelláris úton hozunk ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Pinezich István: Beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását kérem. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Pinezich István: Mindig azt a panaszt hallottam, hogy állandóan csak módosításokkal jönnek a törvényhozás elé, ahelyett, hogy egységes, szerves, áttekinthető, könnyen kezelhető törvényeket hoznának. Ezt most megcsinálta a miniszter úr és én azt hiszem, hogy ez ellen semmiféle indokolt észrevételt nem lehet tenni. (Dulin Jenő: Ez előnye a javaslatnak!) Ugyancsak nem találom semmiképpen sem helytállónak és elfogadhatónak azt a kifogást, hogy a törvényjavaslatban sok lehetőség van a rendelettel való intézkedésre. A törvényes intézkedéseknek rendeletekkel való pótlása, a keret-törvényekkel való munka nem felel meg a klasszikus törvényalkotásnak. Ez kétségtelenül így van, azonban az egész mai világunk sem klasszikus világ. Olyan gazdasági viszonyok között élünk, hogy állandóan, egyik napról a másikra változnak a viszonyok, hirtelen szükségesek az intézkedések. Ha mi ilyenkor, amikor hirtelen szükségesek az intézkedések, mindig meg akarjuk várni a törvényes intéz-