Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ülé kedéseket, akárhányszor akkor jön majd a segítség, amikor már régen késő. A kormányt, amely felelősséggel hozza, alkotja és bocsátja ki a rendeleteket is, abba a helyzetbe kell hozni, hogy az ország érdekét kellő pillanatban kellő intézkedésekkel szolgálhassa. Intézkedéseiért a kormány a törvényhozásnak felel, ebben tehát én semmiféle veszedelmet nem látok. Ha már ilyen a gazdasági helyzet, ezzel számolnunk kell, ezt el kell fogadnunk, ez ellen kifogásokat nem szabad emelnünk, kivéve azt az esetet, ha evidens, hogy ilyen felhatalmazás abszolúte nem szükséges. En a többi felszólalóval egyetemben szintén a magyar bor védelme érdekében állónak, a fogyasztóközönség megvédése és a borok megbízhatóságának emelése szempontjából elsőrangúnak tartom azt a tervezett törvényes intézkedést, amely a márkázásról, a megfelelő ellenőrzésről, ellenőrző jegyeknek, származási bizonyítványoknak kibocsátásáról szól, aminthogy helyes, hogy annak a visszás helyzetnek is útját álljuk és megszüntessük azt a visszás helyzetet is, amely a borok házasítása körül eddig fennállott. Nagyon helyes, ha a háziasítás csak úgy történhetik, hogy a bor eredeti karakterét el ne veszítse és ne lehessen házasított borokat más vidékűeknek és eredetűeknek beállítani, mint amilyenek ténylegesen. (Cseh-Szombathy László: Vadházasságokat ne lehessen kötni!) Igen. Nagyon természetesen és logikusan kapcsolódik a márkázás kérdéséhez a törvényjavaslat 22. §-a, amely arról intézkedik, hogy a cégek és vállalatok csak olyan elnevezést használhatnak cégükben, , amely az illető termelőhelynek, vagy annak a szőlőfajtának az élne vezése, amelyből a bor származik, vagy fedi azt az elnevezést, amely az illető cég, vagy vállalat főüzletágát képezi. Ez értelmezésszerűen kapcsolódik a többi intézkedésekhez, ahol tulajdonképpen a borok valódiságát védjük márkázással és címkékkel. Mert ha, ezt nem tesszük meg, akkor tulajdonképpen a legnagyobb vállalatoknak — amelyek már mennyiségileg is leginkább veszélyeztethetik a magyar bor hírét, vagy amelyeknek leginkább lehetnek elnevezései félrevezetők — tesszük lehetővé, hogy cégükkel élve a közönséget félrevezethessék és a megbízhatóság rovására tevékenykedhessenek. Fábián igen. t. képviselőtársam ezt kifogásolta. A képviselő úr a, régi cégeket védelembe vette. (Dulin Jenő: Tíz—tizenenötéves cégek lehetnek!) ötvenévesek is vannak. Ha azonban a közérdek megkívánja, nézetem szerint nem sértek jogokat, amikor olyan cégekről van különben is szó, amelyek esetleg csak bérlők és csak addig használhatnak valamilyen címet, amíg bérlők. Nem látom be, hogy ezzel kapcsolatban a közérdeket vissza kellene szorítani és el kellene hanyagolni. Semmi értelme sincs íitten.. A magyar kereskedelmi törvénynek az a hibája, hogy a cégvalódiság elvét nem építi ki eléggé és azt hiszem, hogy a legközelebbi alkalommal, amikor a kereskedelmi törvény revíziójára kerül sor,, ezt a kérdést feltétlenül meg kell oldani és ha már most egy olyan eset áll elő, ahol szüksége mutatkozik, nem szabad elzárkóznunk attól, hogy a cégvalódiság elvét itt tovább vigyük a magyar borck valódiságának védelme érdekében. (Helyeslés a jobboldalon.) Én a magam részéről legalábbis megfontolandónak tartanám Görgey István t. képviselőtársamnak azt az elgondolását, hogy borainkat ?e 1935 november 14-én, csütörtökön. 75 külföldön is ellenőrizni kellene és esetleg próbapereket is kellene indítani, hogy a helyzetet tisztázzuk. Amit röviden elmondottam arról az amerikairól, aki azt mondotta, hogy ők csinálják a tokaji bort, az eléggé igazolja azt, hogy a magyar bor rovására igenis nagyon vétkes és bűnös manipulációk történnek, az ez ellen való védekezés tehát nagyon indokolt és szükséges. Én úgy, mint Czermann Antal igen t. képviselőtársam, szintén igen jó hatást várok attól, illetőleg igen szerencsés megoldásnak tartom azt, hogy a törvényjavaslat szerint fojtott mustot, misztellát lehet készíteni. Ez a misztella eddig nálunk nem volt. Ha nem is fogunk így sokat eladni, hiszen nem reméljük, hogy nem tudom százezer hektoliterekkel fogunk ezáltal többet kivinni, de mindenesetre ott, ahol keresik az ilyen bort, a magyar bor kiválóságára való tekintettel keresni fogják és át fogják venni a mienket. Eajtunk pedig a legkisebb kvantum átvétele is feltétlenül segít, ezen intézkedést tehát ebből a szempontból csak örömmel lehet fogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) A bor mindenkor nemzeti kincsünk volt. Hogy ismét azzá legyen, annak egyik eszközét abban látom, hogy a törvényjavaslat a bortörvény ellen vétőkkel szemben szigorú büntetéseket állapít meg. Nem vagyok híve a túl enyhe eljárásnak, mert tudom, hogy célra nem vezet. Nem is vagyok híve azoknak a propozicióknak, amelyek oda tendálnak, hogy a törvényben meg nem engedett eljárásokért mindig bizonyos személyek legyenek felelősek, akik ezeket az eljárásokat elkövették, kvázi a gazdákat mentesítsük. Ezt nagyon nehezen tudnám elfogadni. Mi, akik ismerjük a bírói eljárást, tudjuk, hogyan szoktak az ilyen dolgok lefolyni, nagyon jól tudjuk, hogy a gazdát sohasem lehetne okolni, sohasem lehetne megcsípni, mindig az inas volna az oka a hibának. Aki borral, aki szeszes italok kimérésével foglalkozik, aki termel, aki kereskedik, akinek ez e hivatása és foglalkozása, annak a törvényt elsősorban saját érdekében ismernie kell. Ha pedig a törvényt ismeri, ismeri a törvény szigorát, akkor vigyázzon, hogy a törvény a maga szigorával rá ne sújtson. Ha pedig mégis ennek szüksége következik be, vessen magara. (Ügy van! a jobboldalon.) Egyetlen koncoszsziót lehetne tenni. A földmívelésügyi miniszter úrra tartozik a kérdés. Ha jónak látja, talán az 51. §-ban felsorolt kevésbbé súlyos esetekben lehetne az elzárásbüntetést csak a visszaesőkre alkalmazni, elsőízben a pénzbüntetés itt elégséges volna. Ez talán bizonyos fokig azokat lis kielégítené, akik kívülről tóienyhe esetekben is szigorúaknak találják a büntetéseket. Csak egészen röviden akarom felemlíteni, hogy a pincemesterek kötelező alkalmazását én is nagyon helyesnek tartom. Mindjárt befejezem. Helyesnek tartom azért, mert ha nálunk nagyon fontos termelési ág a bortermelés, a szőlőművelés, akkor elsőrangú érdek, Uogy ezen a téren minél több szakember dolgozzék. Ezeknek a szakembereknek foglalkozási alkalmat kell adni; ezek iskolát fognak csinálni, tehát közérdek is ezeknek beállítása. Nemcsak közérdek, hanem magánérdek is, az illető pincetulajdonosnak is érdeke. Es én azt hiszem, hogy a vendéglősök által proponált 3000 hektoliter sok is, elég volna 2000 hektoliter is, mert hiszen 2000 hektoliternél is kell valami pincemestert alkalmazni; csak ar-