Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ü ember évenként 187 liter bort fogyaszt, vi­szont nálunk csak 25 litert, akkor nagyon ter­mészetesen nem mondhatom, hogy nem túlsók a bor. 8-5 millió lakos fejenként csak 25 litert fogyaszt, összesen tehát esak 2 Vi millió hekto­litert, a mi körülbelül 4 millió hektoliteres bortermésünk mellett bizony még mindig je­lentékeny fölösleget jelent és nekünk és a kormánynak igen fájhat a fejünk attól, hogy ez az 1'5—175 millió hektoliteres felesleget hol és hogyan tudjuk elhelyezni, értékesíteni. A ve­szedelmesen túlméretezett túltermelést azon­ban igenis a törvényjavaslat által célbavett intézkedések eliminálhatják, különösen, ha még hozzávesszük, hogy a szeszgyártás is kénytelen lesz bort felhasználni. Ha azután vesszük azt, hogy a bortörvény, a bor feljaví­tása következtében a magyar borok jelentő­sége emelkedni fog, a magyar borok megbíz­hatósága iránti bizalom nagyobb és eresebb lesz akkor, ha nincsenek is igen vérmes re­ményeink, de azt az egyet mégis a legszeré­nyebb keretek mellett iis remélhetjük, hogy ez valamelyes több kivitelnek is alapja lesz. A bortermelés és a szőlőgazdaság viszonyainak szanálása vagy megjavítása esetén arra is számíthatunk, hogy a magyar emberre is fe­jenként több liter fogyasztás fog esni évente. Ha csak néhány liternyi emelkedés lesz is, az már jelentékeny kvantumot jelent. Vegyünk csak litert. Ez, t. Képviselőház, évente közel 1 millió hektoliter bor, ami már majdnem tel­jes feleslegünk, de ennyire nincs is szüksé­günk, mert hiszen nem akarjuk, hogy a ma­gyar ember iszákossá váljék és az legyen a tendencia, hogy minél több bort igyék meg. De semmi veszedelem nem volna abban, ha a magyar ember abban a helyzetben volna, hogy néhány liter borral többet fogyasszon, mert igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a bcr nemcsak szeszesital, hanem gyógy­ital is, a munkásra .igenis üdítően, erősítőén hat, kívánatos tehát, hogy a munkás könnyeb­ben jusson a borhoz és többet is tudjon fo­gyasztani, mint ma. Ha ez bekövetkezik és hozzájön azután a készülő hegyközségi tör­vény, amely szintén nem célozhat mást, ^mint­hogy a termelést gazdaságosabbá tegye és kü­lönösen minőségileg megjavítsa, ha ezek a hegy­községek helyesen állíttatnak fel, helyesen, ér­telmesen admíinisztráltatnak, jó törvénnyel ala­pítják meg ezeket a hegyközségeket, akkor min­denesetre olyan minőségi termelésre fognak tö,­rekedni és annyira versenyt fognak futni, hogy azt hiszem, a jobb minőség termelésével, a jobb fajta termelésével feltétlenül ki fogják szorí­tani a túl bőven termő silány fajokat. Ha mind­ezeket a komponenseket összevetem, akkor kö­rülbelül közel jutok ahhoz a számhoz, m amely mellett a magyar bortermés a maga teljességé­ben értékesítést találhat. T. Képviselőház! Készséggel honorálom azo­kat a fejtegetéseket, amelyeket Petro Kálmán t. képviselőtársamtól hallottam, hogy a bortör­vény, a hegyközségi törvény és a szesztörvény teljesen összefüggnek egymással. Meg fogja azonban engedni a t. képviselőtársam azt az egy észrevételemet, hogy akárhogyan is csoportosít­juk, akárhogy is hozzuk ezeket összefüggésbe, egyszerre semmiképpen sem lehetne ezeket a törvényjavaslatokat letárgyalni, csak egyiket a másik után és viszont, ha arról van szó, hogy melyiknek adom az elsőbbséget, akkor a bortör­vénynek adom, mert nem a bortörvényt kell al­kalmaznunk a szesztörvényhez, hanem a szesz­törvényt kell a bortörvényhez alkalmaznunk és ?e 1935 november li-én, csütörtökön. 73 úgy kell megcsinálnunk, ahogy az a bortörvény intencióinak, szándékainak és szabályozásának megfelel. (Petro Kálmán: Csak itt volna a szesz­törvény, nem volna semmi kifogásom.) Majd jön. (Petro Kálmán: Nagy örömmel fogom üd­vözölni!) Két pert sem tudunk egyszerre letár­gyalni, illetve tudnánk, de rendszerint nem szoktunk, csak egyiket a másik után. T. Képviselőház! Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy amikor különösen kiemeltem a hegyvidékek érdekeit, akkor mint a Fertő-vi­déknek, tehát borhegyvidéknek egyik képvise­lője, egyoldalú, partikuláris érdeket akartam ezzel szolgálni. Ha ezt imputálnák nekem, ez el­len a legélénkebben kellene tiltakoznom. Nem. En akkor, amikor a hegyvidéki szőlősgazdák ér­dekeit kiemeltem és ezeknek érdekében felszó­laltam, akkor tulajdonképpen az összes magyar szőlősgazdaságoknak, mint egésznek az érdekeit tartottam szem előtt. Annak a síkvidéki gazdá­nak sem érdeke, hogy nagyon olcsó, potom áron értékesíthető bort termeljen, annak az érdeke is az, hogy úgy irányíttassék a kormányzat részé­ről az ő gazdasága, hogy olyat termeljen, ami jobban kifizetődik és hogy inkább termeljen ke­vesebbet, termeljen jobbat, mert akkor az álta­lános szanálás következtében jobb árakat fog elérni, bizonyos földje fel is fog szabadulni a szőlőtermelés alól, azon más terményeket ter­melhet, tehát itt is bizonyos kiegyenlítődés áll elő, iszóval ezeknek az érdeke sem szenved sérel­met, ellenben az egész magyar szőlőgazdaság előnyére válik, ha egészségesen megalapozzuk szőlő- és bortermelésünket és elsősorban a hegy­vidéki szőlőket emeljük ki, mint amelyek a hí­res, jó magyar bort szolgáltatják. . Éppen a hegyvidékek javára tartanám szük­ségesnek és kívánatosnak, ha a miniszter úr a törvényjavaslat 12. §-ánál. amelyben arról van szó, hogy (olvassa): »A földmívelésügyi minisz­ter a felmerülő szükséghez képest egyes borvi­dékeket zárt területekké nyilváníthat«, ezt a le­hetőséget szűkítené azzal, hogy csak hegyi bor­vidékeket lehessen zárt területekké nyilvánítani. (Helyeslés a balközépen.) T. Képviselőház! Amikor mi a törvény­javaslatban csak egyetlen borvidéket, a leg­nemesebb borvidéket, Tokajt találjuk arra al­kalmasnak, hogy zárt terület legyen, a töb­biekkel szemben pedig a megfontolás, a meg­gondolás álláspontjára helyezkedünk, akkor aizt hiszem, nagyon .helyes és logikus volna, ha a további lépéseket csak a hegyi szőlők felé tennénk és csak a hegyi szőlőket, a legneme­sebb vidékeket lehetne különleges védelemben részesíteni és csak ezeket lehetne zárt terüle­tekké nyilvánítani. Nagyon kérem a miniszter urat, legyen ke­gyes ezt az észrevételemet figyelembe venni és a 12. § 2, bekezdését egyszerűen azzal kiegé­szíteni, hogy »az egyes borvidékek« kifejezés helyett: »az egyes hegyi borvidékek« kifeje­zést vegye bele. Csak a »hegyi« szónak a köz­beiktatása volna szükséges, hogy a hegyi sző­lőket, amelyeknek védelme elsősorban közér­dek, még jobban körülbástyázzuk és még job­ban megvédjük. T. Képviselőház! Éppen azért a magyar hegyvidéki borok és a hegyvidéki borgazdák érdekeinek védelmét közérdekűnek találom és az 1923. évi XXIII. te. az indokolásában is azt mondja, hogy tulajdonképpeni termőhelye a bornak a hegyoldal, a hegyen teremnek azok a kiváló magyar borok, amelyeknek köszönheti a magyar bor a hírnevét, ezt a hírnevet a köz­érdek szempontjából meg kell védeni. (Ügy

Next

/
Thumbnails
Contents