Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. m tok. Hol van tehát itt a sérelem? A szőlőbirtokosok 90%-a készíthet magának továbbra is kapásbort, de készítsen magának, és akinek van 5—10—50 holdja, az ne készítsen kapásbort akkor, amikor ilyen olcsó a bor és adjon tisztességes bort a munkásainak, cselédjeinek. Nincs semmi szükség arra, hogy vízzel előállított bort szolgáltasson ki, amikor ő maga bőven rendelkezik megfelelő borral és amikor probléma a bor értékesítése. Azt is kifogásolták a gazdaérdekek szempontjából, hogy a törköly forgalma korlátoztatik. A törvényjavaslat rendelkezése szerint ugyanis csakis ipari célokra szabad törkölyt forgalomba hozni, tehát szeszfőzés és borkŐsavgyártás céljaira. Én ideértem a borecetgyártást is. Tulajdonképpen eddig is ez volt a helyzet, mert bár a törvény nem tiltotta, de nem lehetett más célokra felhasználni, mert más cél csak a kapásbor készítése vagy a borhamisítás lehet. Az egyedüli tisztázatlan kérdés talán az, — és ezt a végrehajtási utasításban rendezni kellene — hogy a közvetítő kereskedelemnek lehet-e szereüe a törkölynek ipari célokra való felhasználásra történő összevásárlásánál. Ugyancsak a végrehajtási utasításban kellene rendezni azt is, — ami természetszerű —• hogy a törköly trágyázási célokra is felhasználható legyen, ami nem ioari. hanem mezőgazdasági cél. Ez a rendelkezés kizárólag a borhamisítás megakadálvozására szolgál, és így nem lehet sérelmes a kisgazdatársadalomra nézve. A törvényjavaslatnak a zártterületté nyilvánításra való felhatalmazása igen érthető nekünk, bortermelő vidékek lakóinak, azonban az a kérésünk, hosry ez a tényleges szükség esetén és az érdekeltség meghallgatásával történjék, mert hiszen amennyi előnve van, éppen, annvi hátránya is van a forerai om megkötöttsége szempontjából. A termelőhelyek, a borvidékek és a szőlőfajták elnevezésének használatára vonatkozó rendelkezéseket a törvényjavaslat ténvle«? szigorította- Ezen ártéren úiry a vendéért ősök, mint a borkereskedők azt kívánták, hogv nyujtassék mód arra, hoar a vevő igazolásokat kaphasson a termelőtől- különben nem kéoes a származási helyet megfelelően bizonyítani. Azt hiszem a lénvesitt azon van. hoery a végrehajtási utasításban megfelelő blanketták nyomtatvánvok álljanak rendelkezésre a községházán, hoory ezen a téren semmiféle nehézség ne mutatkozzék. Erős támadás érte a direkttermő amerikai szőlőfajtákra vonatkozó rendelkezéseket, amelyek egyrészt az amerikai szőlőfajtákból származó mustoknak hazai szőlők mustjával való összeszürésére, másrészt ezeknek a boroknak forgalombahozatalára vonatkoznak. Ez az egyik ugró pontja az egész törvényjavaslatnak. Ha ezt a "kérdést nem rendezte volna a törvényjavaslat, akkor kevés létjogosultsága volna. Ha a túltermelés ellen védekezünk, akkor elsősorban ezekkel a borokkal kell számolnunk, hiszen mondottam, hogy egymillió hektoliter az a Bormennyiség, amely feleslegként nyomja, terheli a piacot és ebből 500.000 hektoliter a direkttermő szőlőből származó silány minőségű bor. Teljes lehetetlenség, hogy amikor minőségi termelést hirdetek és a költséges, drága hegyi borok védelmét akarom biztosítani. akkor megtűrjem ezeknek a silány minőségű boroknak a termelését. Ezt nem lehet márólholnapra megszüntetni, azonban átoltással igen is lehet segíteni rajta. Addig is nagyon KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ése 1935 november íh-én, csütörtökön. 61 helyes a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy az összeszűrést nem engedi meg, mert hiszen éppen itt volt rengeteg hiba. Nem akarom mondani, hogy visszaélés, 'hiszen ezek a hibák önként adódtak. Ezeket együttesen termelték, természetszerűleg együttesen is szűrték és természetesen nem az amerikai szőlőfajta, nevén kerültek a forgalomba, hanem az európai szőlőfajta nevén olcsóbban és így nyomták a minőségi termelés alapján álló vidékek borát. A törvényjavaslat azt mondja, Hogy rendeleti úton történik annak szabályozása, hogy a direkttermő fajtákból származó borokat miként lehet felhasználni. Erre a rendeleti felhatalmazásra szükség volt, mert hiszen évrőlévre változhatik a helyzet, aszerint, amint ezeket az amerikai szőlőfajtákat átoltják, illetve csökkentik. Azt azonban elismerem, hogy nehéz probléma lesz — különösen kezdetben — ezzel -a kérdéssel megbirkózni, mert hiszen mindenki azt fogja várni, hogy a másik kezdje el vésrre-valahára ezeket az operációkat. Felmerült ÍZ el kifogás is — nem itt, hanem a Házon kívül, — hogy az exportra káros befolyással lesz a direktermő szőlők csökkentése. Németországból ugyanis erősen keresték a direkttermő szőlőkből származó borokat, de amint mondottam, tisztán csak azért, mert ezeket használták fel arra, hosry borpárlattal feljavítva szállíthassák ki külföldre. Most ezt a szereoet a 9 fokon aluli borok fogják átvenni. Több oldalról kifogásolták, — így Mórról, de a neszmélyi gazdák is írtak ebben a kérdésben — hoery a borseprőt csak a termelő sajtolhatja ki. Eelmerült az a jogos aggodalom, hogy miután a borkereskedő a maga borseprőjével nem tud mit kezdeni és végeredményben a borseprő 7—8%-ban tiszta bbrt is tartalmaz s ezt olcsón kell neki elkótya-vetvélni. nem fog-e visszahatni a termelő sorsára. A borkereskedők ugyanis ezek után feltéve, hogy elég tőke áll rendelkezésükre, csak fejtett állapotban fogják az új bort megvásárolni, ebből pedig az a baj fog előállni, hogy a borseprő ottmarad a^ termelő nyakán, akinek a préselésre megfelelő felszerelése nincsen, ezzel szemben a kereskedő, akinek megfelelő felszerelése van, el van tiltva ennek a bornak a préselésétől. Azt hiszem, ebben a kérdésben kellene valamit engednie a miniszter úrnak. En megelégednék azzal, ha olyan irányiban történnék a szabályozás, hogv az a borkereskedő, aki termelőtől vásárolt bort és saját maga fejtette ki a seprőt, azt már ne adhassa tovább, vagvis további kereskedés a borseprővel ne történhessék, azonban ő maga még az első seprőt igenis kipréselhesse. Semmi hátrányát nem látom ennek, kellő ellenőrzés mellett ez engedélyezhető volna. A borkereskedelem erősen kifogásolta — pedig .minden termelő szakembernek Örömmel kell üdvözölnie — a márkázás rendszerét, hiszen ez a törvényjavaslatnak egyik legértékesebb rendelkezése. Nemcsak a mi véleményünk ez, hanem ez volt a véleménye már a derék Müller Ádámnak is, aki 1820-Jban a lipcsei piacról írt jelentésében erősen panaszkodik a tokaji bor hamisítása miatt, egyúttal pedig annak a gyámi iának ad kifeiezést. hogy ezek a hamisítások alighanem Bécsben történnek. Szívén viselve a magvar bornak, különösen a tokaji bornak ^ sorsát, hatalmn.c! elaborátnmot dolgozott ki és abban a hamisítások megszüntetésére igen figyelemreméltó javaslatot tett a márkázás érdekéiben. Ez 1820-ban volt. Azóta hosszú idő telt el, amíg Müller Ádámnak végre igaza lett. 9