Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

50 Az országgyűlés képviselőházának 51 Propper Sándor: Majd még jönnek! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: Nem szállok vitába az állam­titkár úr kijelentésével, mert ha valóban úgy volna, hogy adataim túlzottak és annak csak a fele, vagy a-negyede állana fenn, ha csak száz emberről ^volna szó. akiket saját hibájukon kí­vül lakbérnemfizetés miatt az utcára helyez­nek, még akkor is intézkedni kellene, mert száz ember élete és egészsége is megéri az államnak azt, hogy törődjék velük. Különben is, hogy adataim mennyire nem túlzofttak és mennyire helytállók, ezt megtud­hatja az államtitkár úr, ha a miniszteri biztos­ságon dolgozó bíró urakat azon az egyen kívül, megkérdezi. Nagyon helyesen találta ki az ál­lamtitkár úr, hogy kiről van szó, én csak szán­dékosan nem akartam nevet emlkeni. Es ha ed­dig rendes és normális — már amennyire ez normálisnak nevezhető — folyamata volt ezek­nek a kilakoltatásoknak, úgy most — október­ben és novemberben — megszaporodott ezek­nek a száma, és éppen ez indított engem arra, hogy e;*t a kérdést szóvá tegyem. (Buehinger Manó: Mi van a gazdák szakszervezetével? — Felkiáltások a jobboldalon: Meg lesz! — Zaj. — Elnök csenget — Farkas Elemér: Az a baj, hogy nincs megi) Ami az államtitkár úrnak azt a megjegy­zését illeti, hogy nincs törvényes meghatalma­zása, erre a következőket kell 'megjegyez­nem: Három évvel ezelőtt az akkori belügy­miniszter úr már alkotott egy precedenst eb­ben a kérdésben, de ha ez a precedens nem is léteznék, akkor sincs semmi akadálya az in tézkedésnek. Sőt — mivel a képviselőház min­den - oldalán nagy figyelemmel hallgatták ezt a kérdést — az az érzésem, hogyha erre vonat­kozólag egy törvényt alkotnának, vagy egy törvényerejű rendeletet bocsátanának ki, eb­ben a kérdésben senki sem okozna nehézséget a kormánynak, illetve a belügyminiszter úr­nak. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez Jiem szakszervezeti kérdés, ez az önhi­bájukon kívül munkanélküliekké váltak kér­dése, akik azért nem tudnak lakbért fizetni, mert már évek óta egy fillér keresethez nem jutottak, (vitéz Marton Béla: Kell rajtuk se­gíteni! Ebben mindnyájan egyetértünk!) Az nem megoldás, hogy december 20-tól január 10-ig, tehát a karácsonyi ünnepek ideje alatt felfüggesztik a kilakoltatást, mert a tél tulaj­donképpen januárban és februárban van ná­lunk, amint ezt mindnyájan nagyon jól tud­juk. Ha a szeretetnek e legnagyobb ünnepe alatt tessék-lássék módon felfüggesztik a ki­lakoltatásokat, a tél többi hetében és hónap­jában pedig megengedik azokat, (Farkas Ele­mér: Ha szükség lesz a segítségre, meg fog történni!) akkor ez csak képmutatás a keresz­tényi szeretet jelszavával. Az államtitkár úr még azt is mondotta, hogy nem tételezi fel arról a bíró úrról, hogy türelmetlenséget és idegességet tanúsítana ezek iránt a szerencsétlenek iránt. Méltóztas­sék érdeklődni ennek a bíró úrnak előbbi be­osztása alatti működése iránt, amikor a mun­kásbiztosítási bíróságnál volt, ahol szintén szegény emberekkel volt dolga és az állam­titkár úr éppen elég információt kaphat róla, hogy az a bíró úr nem való arra a helyre, mert nem tudja eltalálni azt a hangot, ainely­lyel az ideges, szerencsétlen és panaszokban joggal kitörő emberekkel beszélni kell. (Gr. '. Ülése 1935 november 13-án, szerdán. Festetics Domonkos: Tessék megmondani, hogy ki az!) A képviselő úr ne kívánja, hogy egy bíró­nak a nevét ide bedobjam. (Gr. Festetics D.o­monkos: Tessék megmondani! Ez ide való! — Farkas István: Majd megtudja a minisz­ter úr!) Mivel az államtitkár úr a kérdéseim lé­nyegére nézve megnyugtató és kielégítő vá^ laszt nem adott, válaszát nem vehetem tudó másul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Preszly Elemér államtitkár úrnak a belügyminiszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem! Azok a képvi­selő urak, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Több­ség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Prop­per Sándor: Hadd dobálják ki a magyar test­véreket az utcára!) Következik Dinnyés Lajos képviselő úr in­terpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »In­terpelláció . a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úr­nak arról, hogy a gyujtószerszámok után fize­tendő kincstári részesedés újabb szabályozása tárgyában kiadott 55.700/1935. számú rendelete félreértésekre ad alkalmat és felesleges zak­latásoknak teszi ki a jóindulatú és gyanútlan öngyujtótula jdonosokat? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intéz­kedni, hogy ezek a félreértések és zaklatások úgy a fővárosban, mint a vidéken megszűnje­nek és egy világos és érthető rendelet kiadá­sával mód és alkalom adassék az öngyújtók egyszerű megadóztatására? Hajlandó-e továbbá a miniszter úr a kincstári részesedést mérsékelni a gyujtószer­számok megadóztatása után?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat il­leti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! (Halljuk! Hall­juk!) Amikor Irinyi János feltalálta a gyu­fát, sohasem gondolt arra, hogy az valamikor állami monopólium tárgya lesz, viszont az ál­lam sem gondolt arra, amikor a gyufát ál­lami monopóliummá tette, hogy rövid időn belül á gyufának lesz egy nagy kohkurrense, az öngyújtó. T. Képviselőház! A gyufa mint állami mo­nopólium, döntő szerepet kezdett játszani az állami bevételekben a gyufakölcsön óta és az­óta is állandóan foglalkoztatja a pénzügyi hatóságainkat az a kérdés, hogy a gyufából származó állami bevétel nagyságát minél ma­gasabbra emelje. A pénzügyminiszter úrnak e téren kifej­tett ügybuzgalmát a magam részéről tiszte­letreméltónak és jogosnak ismerem el. Már most az a helyzet állt elő, hogy az öngyújtó már a háború alatt is, mint a modern technika legújabb vívmánya, kezdett elterjedni nem­csak nálunk, hanem szerte Európában, sőt az egész világon s amikor az öngyújtó bevonult állami életünkbe és ma már a legfontosabb részét képezi a háztartásoknak és a minden­napi életnek, akkor 1925-ben, de újabban 1935. június 29-én a pénzügyi hatóságok kiadtak egy bő, több oldalra terjedő, de még általam sem érthető rendelkezést. (Derültség a jobbolda­lon. — Malasits Géza; Finánc nyelven van

Next

/
Thumbnails
Contents