Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

50 Az országgyűlés képviselőházának 51 Propper Sándor: Majd még jönnek! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj,) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kéthly Anna: Nem szállok vitába az államtitkár úr kijelentésével, mert ha valóban úgy volna, hogy adataim túlzottak és annak csak a fele, vagy a-negyede állana fenn, ha csak száz emberről ^volna szó. akiket saját hibájukon kívül lakbérnemfizetés miatt az utcára helyeznek, még akkor is intézkedni kellene, mert száz ember élete és egészsége is megéri az államnak azt, hogy törődjék velük. Különben is, hogy adataim mennyire nem túlzofttak és mennyire helytállók, ezt megtudhatja az államtitkár úr, ha a miniszteri biztosságon dolgozó bíró urakat azon az egyen kívül, megkérdezi. Nagyon helyesen találta ki az államtitkár úr, hogy kiről van szó, én csak szándékosan nem akartam nevet emlkeni. Es ha eddig rendes és normális — már amennyire ez normálisnak nevezhető — folyamata volt ezeknek a kilakoltatásoknak, úgy most — októberben és novemberben — megszaporodott ezeknek a száma, és éppen ez indított engem arra, hogy e;*t a kérdést szóvá tegyem. (Buehinger Manó: Mi van a gazdák szakszervezetével? — Felkiáltások a jobboldalon: Meg lesz! — Zaj. — Elnök csenget — Farkas Elemér: Az a baj, hogy nincs megi) Ami az államtitkár úrnak azt a megjegyzését illeti, hogy nincs törvényes meghatalmazása, erre a következőket kell 'megjegyeznem: Három évvel ezelőtt az akkori belügyminiszter úr már alkotott egy precedenst ebben a kérdésben, de ha ez a precedens nem is léteznék, akkor sincs semmi akadálya az in tézkedésnek. Sőt — mivel a képviselőház minden - oldalán nagy figyelemmel hallgatták ezt a kérdést — az az érzésem, hogyha erre vonatkozólag egy törvényt alkotnának, vagy egy törvényerejű rendeletet bocsátanának ki, ebben a kérdésben senki sem okozna nehézséget a kormánynak, illetve a belügyminiszter úrnak. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez Jiem szakszervezeti kérdés, ez az önhibájukon kívül munkanélküliekké váltak kérdése, akik azért nem tudnak lakbért fizetni, mert már évek óta egy fillér keresethez nem jutottak, (vitéz Marton Béla: Kell rajtuk segíteni! Ebben mindnyájan egyetértünk!) Az nem megoldás, hogy december 20-tól január 10-ig, tehát a karácsonyi ünnepek ideje alatt felfüggesztik a kilakoltatást, mert a tél tulajdonképpen januárban és februárban van nálunk, amint ezt mindnyájan nagyon jól tudjuk. Ha a szeretetnek e legnagyobb ünnepe alatt tessék-lássék módon felfüggesztik a kilakoltatásokat, a tél többi hetében és hónapjában pedig megengedik azokat, (Farkas Elemér: Ha szükség lesz a segítségre, meg fog történni!) akkor ez csak képmutatás a keresztényi szeretet jelszavával. Az államtitkár úr még azt is mondotta, hogy nem tételezi fel arról a bíró úrról, hogy türelmetlenséget és idegességet tanúsítana ezek iránt a szerencsétlenek iránt. Méltóztassék érdeklődni ennek a bíró úrnak előbbi beosztása alatti működése iránt, amikor a munkásbiztosítási bíróságnál volt, ahol szintén szegény emberekkel volt dolga és az államtitkár úr éppen elég információt kaphat róla, hogy az a bíró úr nem való arra a helyre, mert nem tudja eltalálni azt a hangot, ainelylyel az ideges, szerencsétlen és panaszokban joggal kitörő emberekkel beszélni kell. (Gr. '. Ülése 1935 november 13-án, szerdán. Festetics Domonkos: Tessék megmondani, hogy ki az!) A képviselő úr ne kívánja, hogy egy bírónak a nevét ide bedobjam. (Gr. Festetics D.omonkos: Tessék megmondani! Ez ide való! — Farkas István: Majd megtudja a miniszter úr!) Mivel az államtitkár úr a kérdéseim lényegére nézve megnyugtató és kielégítő vá^ laszt nem adott, válaszát nem vehetem tudó másul. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e Preszly Elemér államtitkár úrnak a belügyminiszter úr nevében adott válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem? (Igen! Nem! Azok a képviselő urak, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul veszi. (Propper Sándor: Hadd dobálják ki a magyar testvéreket az utcára!) Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja a pénzügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Interpelláció . a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a pénzügyminiszter úrnak arról, hogy a gyujtószerszámok után fizetendő kincstári részesedés újabb szabályozása tárgyában kiadott 55.700/1935. számú rendelete félreértésekre ad alkalmat és felesleges zaklatásoknak teszi ki a jóindulatú és gyanútlan öngyujtótula jdonosokat? Hajlandó-e a pénzügyminiszter úr intézkedni, hogy ezek a félreértések és zaklatások úgy a fővárosban, mint a vidéken megszűnjenek és egy világos és érthető rendelet kiadásával mód és alkalom adassék az öngyújtók egyszerű megadóztatására? Hajlandó-e továbbá a miniszter úr a kincstári részesedést mérsékelni a gyujtószerszámok megadóztatása után?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amikor Irinyi János feltalálta a gyufát, sohasem gondolt arra, hogy az valamikor állami monopólium tárgya lesz, viszont az állam sem gondolt arra, amikor a gyufát állami monopóliummá tette, hogy rövid időn belül á gyufának lesz egy nagy kohkurrense, az öngyújtó. T. Képviselőház! A gyufa mint állami monopólium, döntő szerepet kezdett játszani az állami bevételekben a gyufakölcsön óta és azóta is állandóan foglalkoztatja a pénzügyi hatóságainkat az a kérdés, hogy a gyufából származó állami bevétel nagyságát minél magasabbra emelje. A pénzügyminiszter úrnak e téren kifejtett ügybuzgalmát a magam részéről tiszteletreméltónak és jogosnak ismerem el. Már most az a helyzet állt elő, hogy az öngyújtó már a háború alatt is, mint a modern technika legújabb vívmánya, kezdett elterjedni nemcsak nálunk, hanem szerte Európában, sőt az egész világon s amikor az öngyújtó bevonult állami életünkbe és ma már a legfontosabb részét képezi a háztartásoknak és a mindennapi életnek, akkor 1925-ben, de újabban 1935. június 29-én a pénzügyi hatóságok kiadtak egy bő, több oldalra terjedő, de még általam sem érthető rendelkezést. (Derültség a jobboldalon. — Malasits Géza; Finánc nyelven van