Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1985 november 13-án, szerdán. 51 írva! — Felkiáltások jobb felől: Tsszkő, tsszkő! — Derültség.) A tárgy publicitását és min­den oldalon való elterjedését mi sem bizo­nyítja jobban, mint ez a sorozatos »tsszkő, tsszkő« közbeszólás; de figyelmeztetem önöket, hogy ezt tilos mondani, mert a tilosban árusí­tott tűzkövet szokták így árulni. (Derültség.) T., Képviselőház! Ennek a kiadott rendel­kezésnek a lényege az, hogy elsősorban az ön­gyújtó gyártását engedélyhez kötötték, másod­sorban pedig a meglevő öngyújtók adóztatá­sát rendelték el a pénzügyi hatóságok és ebből állt elő az a helyzet, hogy különösen vidéken, de Budapesten is, nagyon sokan vannak, — és magam is ezek közé tartozom, — akik mind a mai napig nem tudták azt, hogy az öngyúj­tójukban egy kis jelnek kell lenni, amely adó­bélyeg jellegével bír és öngyújtójuk után adót kell fizetni. Ezt a rendelkezést csak a pénzügyi ható­ságok vették tudomásul és ha én ezt idehozom, ezt azért teszem elsősorban, mert országszerte számtalan félreértés, ártatlan emberek gyanú­sítása és vexálása fejlődött ki e rendelkezés folytán. Az alantas hatóságok... (Zaj a jobb­oldalon.) — nem olyan humoros ez a téma, mé­lyen t. képviselőtársaim — megjelennek vásá­rokon, gyanútlan emberektől tüzet kérnek és végül elveszik tőlük az öngyújtót. A magyar ember nem szereti, ha a hatóságokkal dolga van. Nem az adóról van szó, mert az mini­mális, az 1,2 vagy 3 pengő adót megfizeti az em­ber, hanem az elkobzás, jegyzőkönyvezés, hi­vatalos hatóságokhoz való járkálás és külön­böző vexatúrák állanak elő. Van abban a rendelkezésben ezenkívül egy tétel, amely nem a szegény embereket érdekli, hanem a gazdagabbakat. Az van nevezetesen ebben a rendelkezésben, hogy amikor a kül­földről behozott autókat elvámolják, akkor az elvámolásnál beszedik a vámot az öngyújtó után is, bélyeget ellenben nem ütnek rá. Ebből aztán kellemetlenségek támadnak, amikor külön­böző alkalmakkor a pénzügyi hatóságok meg­nézik az autóban levő elektromos öngyújtókat is és látják, hogy nincs' rajta bélyeg. Itt a képviselőházban nem is egy, nem is két, ha­nem sokkal több képviselőtársam van, akik hasonló vexaturáknak lettek kitéve. Azt mondja még a rendelkezés, hogy kül­földről — elsősorban Ausztria van érdekelve ebből a szempontból, mert ott van erősen ki­fejlődve az öngyujtóipar — be lehet hozni vámmentesen egy darab öngyújtót, de a kincs­tári részesedést le kell fizetni; kap utána az ember egy vámnyugtát és a vámnyugtával el kell menni Budapesten a Széchenyié-utca 2. szám alatt levő magyar királyi fémjelző és fémbeváltó hivatalba, ott be kell adni az ön­gyújtót, és azt lebélyegzik. Most milyen hely­zet állhat elő? Jövök Bécsből, hozok egy ön­gyújtót, lefizetem a vámot és bár Pécsett la­kom, el kell jönnöm Pestre, bár az egész ön­gyújtó nem ér pár pengőt; küldözgetnek ide, vagy oda. Az ilyen rendelkezésnek tehát semmi ér­telme nincs. (Peyer Károly: Vágja zsebre és ne menjen sehova!) Hogy egy példára hivat­kozzam, a múlt hetekben Balatonfőkajárón vásár volt és ott 80 darab öngyújtót szedtek össze a fináncok csendőri segédlettel. Ez feles­leges vexatura, ez az állami bevételeknek nem fog javára szolgálni, csak a lakosságot teszi ki felesleges macerálásnak és vexálásoknak. Hogy mennyire igazam van ebben a kérdés­ben, azt mutatja az, hogy amikor interpellá­ciómat beírtam, a pénzügyi hatóságokkal ma­gam érintkezést kerestem és Budapest terüle­tén ezt a vexaturát már egyszersmindenkorra betiltották. Interpellációm elmondásával azt akarom elérni, hogy méltóztassék a pénzügy­miniszter úrnak kidolgozni ebben a kérdésben egy világos, érthető és ami a legfontosabb, egyszerű rendelkezést. Méltóztassék a pénz­ügyőri szakaszokat felhatalmazni arra, hogy, aki odamegy hozzájuk, annak öngyújtójába ezt a bizonyos adójelzést beüssék vagy lepe­csételjék és ne legyen kitéve a gyanútlan járó­kelő, a gyanútlan ember, aki ajándékba kapta az öngyújtót, hogy egy szép napon egy civil úr tüzet kér tőle és azután elveszi, zsebre­vágja az öngyújtóját és idézést kap a pénz­ügyigazgatóságtól stb. Ez a kérdés talán parlagiasnak tűnik fel és talán egyszerű kérdés is, de mert egy fontos közszükségleti cikkről van szó, azért hoztam ide ezt a kérdést és remélem, hogy a pénzügymi­niszter úr, aki volt szíves értesíteni arról, hogy válaszát később írásiban megadja, mert erről a kérdésről tárgyalások folynak, meg fogja találni a módját, hogy ezt, a közönséget fölöslegesen aaklató dolgot megoldja, ezt a fon­tos kérdést közmegelégedésre elintézze^ (Egy hang a jobboldalon: Éljen Dinnyés Lajos! — Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénz­ügyminiiszter úrnak. Következnék Andaházi-Kasnya Béla kép­viselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter urh.cz . A képviselő úr azonban nincs jelen, ezért interpellációja töröltetik. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyző­könyvet felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most feloviasott jegyzőkönyvvel szemben ? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesí­tettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 7 óra 48 perckor.) Hitelesítik : Huszovszky Lajos s. h. Baross Endre s. Te. naplóbírálő-bizottsági tagok. 7*

Next

/
Thumbnails
Contents