Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-57
Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1985 november 13-án, szerdán. 51 írva! — Felkiáltások jobb felől: Tsszkő, tsszkő! — Derültség.) A tárgy publicitását és minden oldalon való elterjedését mi sem bizonyítja jobban, mint ez a sorozatos »tsszkő, tsszkő« közbeszólás; de figyelmeztetem önöket, hogy ezt tilos mondani, mert a tilosban árusított tűzkövet szokták így árulni. (Derültség.) T., Képviselőház! Ennek a kiadott rendelkezésnek a lényege az, hogy elsősorban az öngyújtó gyártását engedélyhez kötötték, másodsorban pedig a meglevő öngyújtók adóztatását rendelték el a pénzügyi hatóságok és ebből állt elő az a helyzet, hogy különösen vidéken, de Budapesten is, nagyon sokan vannak, — és magam is ezek közé tartozom, — akik mind a mai napig nem tudták azt, hogy az öngyújtójukban egy kis jelnek kell lenni, amely adóbélyeg jellegével bír és öngyújtójuk után adót kell fizetni. Ezt a rendelkezést csak a pénzügyi hatóságok vették tudomásul és ha én ezt idehozom, ezt azért teszem elsősorban, mert országszerte számtalan félreértés, ártatlan emberek gyanúsítása és vexálása fejlődött ki e rendelkezés folytán. Az alantas hatóságok... (Zaj a jobboldalon.) — nem olyan humoros ez a téma, mélyen t. képviselőtársaim — megjelennek vásárokon, gyanútlan emberektől tüzet kérnek és végül elveszik tőlük az öngyújtót. A magyar ember nem szereti, ha a hatóságokkal dolga van. Nem az adóról van szó, mert az minimális, az 1,2 vagy 3 pengő adót megfizeti az ember, hanem az elkobzás, jegyzőkönyvezés, hivatalos hatóságokhoz való járkálás és különböző vexatúrák állanak elő. Van abban a rendelkezésben ezenkívül egy tétel, amely nem a szegény embereket érdekli, hanem a gazdagabbakat. Az van nevezetesen ebben a rendelkezésben, hogy amikor a külföldről behozott autókat elvámolják, akkor az elvámolásnál beszedik a vámot az öngyújtó után is, bélyeget ellenben nem ütnek rá. Ebből aztán kellemetlenségek támadnak, amikor különböző alkalmakkor a pénzügyi hatóságok megnézik az autóban levő elektromos öngyújtókat is és látják, hogy nincs' rajta bélyeg. Itt a képviselőházban nem is egy, nem is két, hanem sokkal több képviselőtársam van, akik hasonló vexaturáknak lettek kitéve. Azt mondja még a rendelkezés, hogy külföldről — elsősorban Ausztria van érdekelve ebből a szempontból, mert ott van erősen kifejlődve az öngyujtóipar — be lehet hozni vámmentesen egy darab öngyújtót, de a kincstári részesedést le kell fizetni; kap utána az ember egy vámnyugtát és a vámnyugtával el kell menni Budapesten a Széchenyié-utca 2. szám alatt levő magyar királyi fémjelző és fémbeváltó hivatalba, ott be kell adni az öngyújtót, és azt lebélyegzik. Most milyen helyzet állhat elő? Jövök Bécsből, hozok egy öngyújtót, lefizetem a vámot és bár Pécsett lakom, el kell jönnöm Pestre, bár az egész öngyújtó nem ér pár pengőt; küldözgetnek ide, vagy oda. Az ilyen rendelkezésnek tehát semmi értelme nincs. (Peyer Károly: Vágja zsebre és ne menjen sehova!) Hogy egy példára hivatkozzam, a múlt hetekben Balatonfőkajárón vásár volt és ott 80 darab öngyújtót szedtek össze a fináncok csendőri segédlettel. Ez felesleges vexatura, ez az állami bevételeknek nem fog javára szolgálni, csak a lakosságot teszi ki felesleges macerálásnak és vexálásoknak. Hogy mennyire igazam van ebben a kérdésben, azt mutatja az, hogy amikor interpellációmat beírtam, a pénzügyi hatóságokkal magam érintkezést kerestem és Budapest területén ezt a vexaturát már egyszersmindenkorra betiltották. Interpellációm elmondásával azt akarom elérni, hogy méltóztassék a pénzügyminiszter úrnak kidolgozni ebben a kérdésben egy világos, érthető és ami a legfontosabb, egyszerű rendelkezést. Méltóztassék a pénzügyőri szakaszokat felhatalmazni arra, hogy, aki odamegy hozzájuk, annak öngyújtójába ezt a bizonyos adójelzést beüssék vagy lepecsételjék és ne legyen kitéve a gyanútlan járókelő, a gyanútlan ember, aki ajándékba kapta az öngyújtót, hogy egy szép napon egy civil úr tüzet kér tőle és azután elveszi, zsebrevágja az öngyújtóját és idézést kap a pénzügyigazgatóságtól stb. Ez a kérdés talán parlagiasnak tűnik fel és talán egyszerű kérdés is, de mert egy fontos közszükségleti cikkről van szó, azért hoztam ide ezt a kérdést és remélem, hogy a pénzügyminiszter úr, aki volt szíves értesíteni arról, hogy válaszát később írásiban megadja, mert erről a kérdésről tárgyalások folynak, meg fogja találni a módját, hogy ezt, a közönséget fölöslegesen aaklató dolgot megoldja, ezt a fontos kérdést közmegelégedésre elintézze^ (Egy hang a jobboldalon: Éljen Dinnyés Lajos! — Éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a pénzügyminiiszter úrnak. Következnék Andaházi-Kasnya Béla képviselő úr interpellációja a honvédelmi miniszter urh.cz . A képviselő úr azonban nincs jelen, ezért interpellációja töröltetik. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most feloviasott jegyzőkönyvvel szemben ? (Nincs!) Ha észrevétel nincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik este 7 óra 48 perckor.) Hitelesítik : Huszovszky Lajos s. h. Baross Endre s. Te. naplóbírálő-bizottsági tagok. 7*