Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-73
512 Az országgyűlés képviselőházának 73 gyár középbirtokos osztály több más fiának dicsőséges szerep jutott a magyar jobbágyság felszabadítása körül. (Ügy van! Ügy van!) Csak sajnálni lebet, hogy ezt az értékes nemzetfenntartó osztályt az idők múlása annyira megviselte, hogy különösen a múlt század második felében rendkívül aláhanyatlott. Hogy saját hibájából-e, vagy pedig tőle mean függő tényezők hatása alatt, ennek kifejtése kissé hosszadalmas lenne és túlságosan sokáig venné igényibe a Ház türelmét. Minthogy azonban sokszor láthatunk még ma is rikítóan megrajzolt karikatúrákat — bár, azt hiszem, ezek erősen idejüket multák — a pipás, kártyás, korhely, könnyelmű, tékozló, úrhatnám dzsentriről, az igazság kedvéért meg kell állapítani, hogy ezt az osztályt viselte meg^ legjobban a múlt század második felének végén a jobbágyság felszabadításai, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a közéven.) a kellően elő nem készített átmenet a naturálgaadálkodásról a pénz- és hitelgazdálkodásra és a közéleti 'kötelességek áldozatos teljesítése. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és a középen.) Talán a legszebben és a legigazabban állapítja meg a mérleget Tompa Mihály egy hangulatos versében, amelynek idevonatkozó sorai így hangzanak: »Lehetne tán sokat szemükre hányni, Ha fényes tettük nem volna is sok, Kevéssel volt bűnüknél több erényük, Mely az apákról a fiakra szállt, • De annyiszor ez a kevés, ha vész jött, Nem engedé elveszni a hazát.« (Éljenzés 'és taps jobbfelől.) Sajnálni lehet tehát, hogy ezt az értékes nemzetfenntartó osztályt az idők múlása anynyira megviselte, hogy legutóbbi adataink szerint — amelyek nem egészen pontosak és ebben a tekintetben nem árt, ha Soltész igen t. képviselőtársamat egy kis óvatosságra figyelmeztetem, hiszen megbízható adatokat a most folyamatban lévő mezőgazdasági üzemi statisztikai összeírás fog nyújtani, bár nagyjából az előbbiek is tájékozódást nyújthatnak — majdnem 1,300.000 gazdaságunk közül ma már mindössze 11.000 — 100—1000 holdas nagyságú — középbirtokunk van. A középbirtokosok száma még ennél is kevesebb, mert számos nagy- és nagyobb középbirtok különböző községek határában elterülő, kisebb középbirtok-nagyságú jószágtestekből van összetevő, amelyek mind külön kerülnek számbavételre. Sajnálnunk kell ezt az elhanyatlást azért, mert ennek nagy része volt abban, hogy a háború előtt a városok értelmisége nem tudott a magyar földbirtokos osztály fiaival felfrissülni, ez vágta a széles és mély szakadékot a város és a vidék között (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) és egyéb okok között ez idézte elő, hogy egyes városaink értelmiségében egy időn át a magyar géniusz kezéből kiesett a vezető szerep, aminek a forradalmak előidézésében oroszlánrésze volt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) De bármennyi kifogás hangzik; is el vele széniben, a nagybirtok szükséges és fontos szerepét nem lebet kétségbevonni. Nem sub specie aeternitatis, nem az idők végtelenségéig, de a fejlődés bizonyos fokának elértéig a nagybirtok nélkülözhetetlen hivatást tölt be... (Buchinger Manó: Igen, de nem egyesek kezében! — Felkiáltások jobbfelől és középen: Hanem? Hogyan képzeli? — Zaj.) Majd rátérek erre. T. képviselőtársaim, úgy méltóztassanak nézni engem, minthogyha lombikban, légüres térben ülése, 1935 december 12-én, csüiörtökön. vizsgálnám ezt a kérdést Nekem igazán semmiféle elfogultsági alapom, vagy okom sincsen semiiyen irányban sem, pályámon is megszoktam, hogy az igazságot óhajtom keresni, amennyire az emberi erők egyáltalában megengedik. (Éljenzés jobbfelől.) Ha meg méltóztatott volna várni a következő mondatomat, ezt a közbeszólást megtakaríthattuk volna mind a ketten. (Tetszés a jobboldalon.) Ha minden nagybirtok helyesen ismeri fel és tölti be a hivatását, — és erre a reformnyujtotta keretek között igen helyesen rá is lehet kényszeríteni, (Ügy van! Ügy van jobbfelől és középen.) — minden nagybirtoknak tulajdonképpen mintagazdaságnak kell lennie, hogy a célszerű újításokra példát adjon, (Helyeslés jobbfelől.) termelje a nemesített vetőmag és tenyészálíatállomány legnagyobb részét, tartsa fenn és fejlessze a mezőgazdaságig ipart, termelésének mennyiségével, minőségével és egyöntetűségével fokozza kiviteli lehetőségeinket. S a nagybirtokost vagyona függetlenné teszi felfelé és lefelé egyaránt, módot ad neki a tudomány, a művésaet, az irodalom pártolására ós átöröklött kormányzóképességével párosulva, alkalmassá teszi nagy költekezéseket kívánó országos és nemzetközi közitisiztségek ellátására. (Egy hang balfelől: Nagyon szép!) Ez az az osztály, amelynek nincs miit félnie és nincs mit várnia, amely nem eladó, mondotta Bismarck egyik emlékezetes beszédében. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Sőt tovább megyek, t Ház. Agrárius társadalmakban a nagybirtok és >a törpebirtok megfelelő képviselete nélkül nem is fejlődhetnék ki az állami funkciók tagolódásához* a közjogi és katonai szervezet kikristályosodásához szükséges osztály-tagozódás, a nemzeti és társadalmi öntudat és az államfenntartó belső erő teljessége. Talán nem régen múlt 15 esztendeje, hogy innen az előadói székből a^ földbirtokreform. alaptörvénye javaslatának tárgyalásánál arra is utaltam, hogy Ammon, Gobineau és Lapouge s egy sereg más író egyes társadalmak elhanyatlását egyenesen a vezető felső osztályok hiányával magyarázza. (Friedrich István: Jó volt az a földbirtokreformjavaslat!) Kérem 1 ? (Friedrich István: Nem volt olyan rossz az a földbirtokreformjavaslat! Ön veit az előadó és megfértünk akkor egészen jól!) Mondhatnám úgy is, hogy szükséges rossz volt. (Rassay Károly: A rosszat csak most utólag fedezték fel! — Zaj) Gazdasági és társadalmi nyomás alatt történt a megalkotása és méltóztassék megengedni, bocsánat a kifejezésért... (Friedrieh István: Azt mondottam, hogy nem volt rossz! — (Zaj. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és középen.) Ha azonban a beszédemre szánt idő letelt, kérni fogom a meghosszabítást. (Felkiáltások jobbfelől és középen: Megadjuk! — Friedrich István: Mindig szidják a földreformtörvényt! ö volt az előadó! Annyit csak meg szabad jegyezni, hogy jó volt!) Köszönettel veszem, legalább tisztázunk itt egy kérdést. (Zaj. — Farkas István: Igen, de a párthívei lebeszélték a múltkor!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kenéz Béla: A földbirtokreform a háború után Európában társadalmi szükségesség volt, (Ügy van! Ügy van!) mert a harctérről hazatérő katonák teljes joggal megkívánhatták, hogy abból a földből, amelyért odakint véreztek, míg azalatt nagy darabja itthon mások kezére jutott, ők is kapjanak egy darabot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez társa-
