Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. i dalmi szükségesség volt, de viszont méltóztas­sék végignézni egész Európán, főként Közép­és Kelet-Európán, ajánlok egy kitűnő forrást — Sering berlini professzornak van egy gyö­nyörű munkája, amelyet nem azért dicsérek, mert a Magyarországra vonatkozó részt éppen én írtam, hiszen talán az benne a leggyengébb — abban meg méltóztatik látni, hogy egész Euró­pában mindenütt csődött mondott, illetve nem érhetett el teljes eredményt a földreform, mert meg kellett csinálni egy társadalmi nyomás hatása alatt pénzügyi és gazdasági megalapo­zás nélkül. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon es a középen) Abban az időben az államkötvé­nyeket nem lehetett elhelyezni, hiányzott tehát a pénzügyi megalapozás. De ez nemcsak ma­gyar betegség volt, nem morbus hungaricus volt (Zaj.) T. Képviselőház! Ez egyetemes baj volt, amelyet a háború idézett elő, amelyet még ma is nyögünk, amint majd rá fogok térni.. (Zaj a szélsőbaloldalon .— vitéz Scheftsik György: Az intelligens embert hallgassuk meg! — Rassay Károly: Hallgatjuk! Bár önök hallgatnának annyira!) Nagyon örülök a kérdéseknek, mert jó, hogy ezek a kérdések végre megtárgyalód­nak és méltóztatik látni legalább az én szem­üvegemen keresztül, — lehet, hogy hibás pápa­szemet hordok — hogyan állnak ezek a dolgok. Visszatérve beszédem menetére, igyekeztem bebizonyítani, hogy mennyire szükséges a he­lyes társadalmi tagozódás és ennek keretében mennyire szükség van a nagybirtokra és a kö­zépbirtokra. Ha szükség van ezekre a birtok­formákra, akkor gondoskodnunk kell a megvé­désükről is, mert ilyen megvédés nélkül fenn­maradásuk és jó kezekben való tartásuk, amely nemzeti érdek, még normális időkben sem biz­tosítható. Fényes Elek, a néhai nagyérdemű magyar statisztikus 1851-ben tette közzé geo­gráfiai szótárát. Ebben a szótárban minden község határában fel vannak sorolva a földes­urak. A háború előtt megnéztem ezeket a közsé­geket és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy alig hatvan egynéhány esztendő elteltével a hitbizományi birtokok kivételével alig egy-két földesúri családot lehetett megtalálni a köz­ség határában. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) És ez nemcsak nálunk van így, ez sem speciális magyar jelenség. (Rassay Ká­roly: Ez a liberalizmus bűne!) Kérem, én nem szóltam a liberalizmusról egy szót sem. Éppen azt mondom, hogy ne tegyük magunkévá az ilyen kérdések megítélésénél a meggyökerese­dett doktriner nézeteket, hanem az élet köve­telményei szempontjából nézzük a dolgot. Nemcsak nálunk van ez így, Brandenburgban, a porosz Junkertumnak főfészkében, az egyik kerület 22 nemesi birtoka közül egyetlen egyet lehetett találni, amely három nemzedéknél to­vább maradt meg egy család kezében. (Farkas István: Ellumpolták!) Parancsol! (Farkas István: Semmit sem mondtam! — vitéz Scheft­sik György: Na, mondja, mondja! — Derült­ség.) Szívesen válaszoltam volna, hiszen azért vagyunk itt, hogy egymást felvilágosítsuk, én is szívesen hallgatom a tanítást mindig. (Ras­say Károly: A történelem ismer olyan esetet is! — Zaj. — Elnök csenget.) Az imént voltam bátor ráutalni, hogy jön egy jégverés vagy aszály és nagyon sok becsületes gazdaember, akinek kártya nem volt a kezében és egy korty ital le nem ment a torkán, mégis tönkremegy az elemi csapások következtében. (Reisinger Ferenc: Előfordul ilyen is!) De ha előfordul­KÉPVISELÖHÁZT NAPLÓ IV. ese 1935 december 12-én, csütörtökön. 513 hat ilyesmi normális időkben, akkor fokozot­tabban fordulhatnak elő ilyen bajok ma. Most térek rá arra, amit a túloldalon egyik képviselőtársam a háborúval kapcsolatban mondott. A párizsi és párizskörnyéki béke­szerződések és diktátumok következményei, az államok- elzárkózása, az önellátási elv meg­valósításának az esztelenségig menő túlhaj­tása, a termelés anarchiája, a forgalom megbé­nítása, a fogyasztás összezsugorodása... (Éber Antal: A liberalizmus mellőzése! — Derültség és ellenmondások a jobb- és a baloldalon.) Sajnálom, hogy beszédem elején nem méltózta­tott itt lenni, én akkor à liberalizmus kérdésé­vel foglalkoztam... (Éber Antal: Ez mind az volt, amit fel méltóztatott sorolni! — Zaj. — Ralijuk! Halljuk! — Petrovácz Gyula: Hagy­juk nyugodni a halottakat!) kipróbált világ­gazdasági szervezetek megsemmisítésével a ter­melés és fogyasztás szükséges összhangjának megzavarása, a jövedelemeloszlás struktúrájá­nak eltorzítása egyéb következések mellett a mezőgazdasági termények árzuhanására, az iparcikkekhez viszonyított jelentős árdiszpari­tására és a földbirtokos társadalom vala­mennyi osztálya ellenálló erejének elhanyat­lására kellett, hogy szükségképpen vezesse­nek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hogyne volna tehát akkor most szükség igen erélyes gazdavédelmi intézkedésekre nem­csak nálunk, hanem másutt is — mint nagyon jól tudjuk — és hogyne kelleme igen erélyes in­tézkedésekkel megteremteni és megvédeni a földbirtok társadalmi megoszlásának helyes rendjét. Bölcs elgondolása tehát a javaslat­nak, — (meggyőződésem szerint — hogy ennek a védelemnek egyik leghatásosabb eszközét, a hitbizományi intézményt fenn kívánja tartani es javára válik az elgondolásnak azi, hogy a hitbizományi intézmény fenntartásában, nem megy közérdeket sértő túlzásba. Ellenkezőleg, megszünteti a hitbizomány legkárosabb, a kri­tikát a legélesebben és legjogosabban kihívó azt a Itatását, amely a latifundiumok képzé­sében és állandósításában áll, ami egyes vidé­kek társadalmi, gazdasági és népesedési viszo­nyait oly kedvezőtlenül befolyásolja. (Ügy van! a jobboldalon.) Megszünteti a javaslat a mamimutihitbizományokat, utat ad egészséges, közép- ós kisbirtok létesítésére. (Rassay Ká­roly: Azért lesz 150.000 holdas hitbizomány a jövőben is!) Mindjárt számszerűleg meg fogom mutatni... (Rassay Károly: Lesz! — Zaj. — Gr. Festetics Domonkos: Hány ember él be­lőle? — Rassay Károly: Csak azt mondom, hogy nem szüntetik meg ! — Friedrich István : Lesz mammut is, azt mondja! — Halljuk! Halljuk!) A Hunyadiak korában még 2 millió holdas nagybirtokok is voltak, amint tudni méltózta­tik. A fejlődés mindig a felaprózás, az elmor­zsolódás felé halad magától is. Bátor leszek mindjárt számszerűleg kissé megvilágítani a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) A javaslat — isimétlem — elejét veszi a lati­fundiumok népritkító hatásának. Ebben a te­kintetben a reform várható hatását talán a legszembeötlőbben az az adat világítja meg, hogy míg ma a hitbizomány ok a mezőgazda­sági művelés alatt álló terület 3*5 százalékát kötik meg, a reform fokozatos életbelépésével ez a (Százalékarány a felénél is kevesebbre, 1*7 százalékra fog alászállni.^ Azt senki sem állíthatja, hogy a mezőgazdasági mívelés alatt álló terület 17 százalékos hitbizományi meg­kötése útját állná a (kisbirtok terjeszkedésének, 74

Next

/
Thumbnails
Contents