Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. i Már most csak az a kérdés, hogy közérdekű-e ennek a védelemnek hitbizomány formájában történő njujtása, vagyis, bogy szolgálják-e a hitbizományok — és na igen, milyen formában szolgálhatják — a nemzet egyetemes javát, amelynek, mint legfőbb és örök célnak a megvalósításában, a múló világnézeti harcok csak eszközök lehetnek. Ha erre a kérdésre válaszolni akarunk, akkor mindenekelőtt ' meg kell állapítanunk azt, hogy a hitbizományoknak mai alakjukban társadalmi és gazdasági szempontból a legszembeötlőbb és legjelentősebb feladatuk a nagybirtok meg* kötése. Hiszen 61 földben fundált hitbizományunk átlagos terjedelme 13.500 hold, és — amint tudni méltóztatik — olyan hitbizományunk is van, amelynek kiterjedése a 200.000 holdat is meghaladja. Az a kérdés tehát, van-e szükség egyáltalában nagybirtokra, és ha igen, milyen terjedelemben, vagy — hogy tovább fejtsem a kérdést— van-e szükség osztálykülönbségre és osztálytagozódásra, amelynek agrárius társadalomban. — mint amilyen a mienk — leginkább a földbirtok különbsége adja meg az alapját. Azt hiszem, t. Ház, hogy erre a kérdésre csak igennel lehet felelni. Végre is a célszerű munkamegosztás, a különböző közéleti funkciók elvégzésére alkalmas emberek kiválogatódása, a társadalmi emelkedésnek az egyén munkakedvét és becsvágyát fokozó lehetősége, a társadalmi kapillaritásnak, a felfelé menő osztály mozgalomnak, a korhad ásnak induló felsőbb osztályokat felfrissítő, szelektáló hatása — ami Darwin tanítása szerint a keveredés révén a népesedésre is úgy minőségi, mint mennyiségi tekintetben kedvező befolyással van — mind, mind az osztálykülönbség és az osztálytagozódás szükséges volta mellett szólnak. De tulajdonképpen az osztálytagozódásnak nem is szükségességéről kell beszélnünk, hanem elkerülhetetlenségéről, ami önként következik az emberek testi és lelki adottságának különbségéből és az emberi intézmények fejlődéséből. (Keisinger Ferenc: Szabad birtoklást!) Szabad birtoklás mellett is mindig elő fog állni ez a különbség annálfogva, mert nemcsak abban különböznek az emberek egymástól, hogy szőkék, barnák, magasak, vagy alacsonyak, hanem abban is, hogy józanok vagy iszákosak, restek vagy szorgalmasak, jellemesek vagy gazemberek. Ezek a tulajdonságok a liberalizmus teljes érvényesülése mellett is mindig meg fogják teremteni a differenciálódást az emberek között. (Keisinger Ferenc: Többen haragszanak ránk és ránk fogják, hogy mi csináljuk az osztályharcot!) Osztályharc és harmonikus összeműködése az osztályoknak két különböző dolog. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mindjárt rá fogok erre is mutatni, s igen örülök, hogy ezt a gondolatot méltóztatott eszembe idézni. (Keisinger Ferenc: Ez rabulisztika volt! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Ez az osztálj tagozódás, amelyről szóltam, csak akkor szolgálhatja az emberiség javát, ha helyesen van felépítve, ha az egyes osztályok természetes törekvése érdekeik kielégítésére nem lépi túl a jogos korlátokat, ha egyik osztály se használja ki a maga erejét és államhatalmi befolyását — amely gyökerezhetik vagyonban, de gyökerezhetik hozzá tartozó tömegekben, megfélemlítésben és terrorban is — önző érdekeinek kielégítésére és a többi osztályok elnyomására, mert akkor — lése 1935 december 12-én, csütörtökön. 511 és itt következik be az az eset, amelyre célozni méltóztatott — az egymást kiegészítő harmonikus együttműködés helyett az elégedetlenséget és a harcot fogja állandósítani. T. ^Ház! Hogy közelebb jöjjünk a földbirtok kérdéséhez, ha valamely agrárius társadalomban a földbirtok kevesek kezén van öszszehalmozva, iákkor — minthogy a kevés számú földesúrral szemben a földre éhes birtoktalamok nagy tömege áll — éles lesz az> osztályok ellentéte, de áthidalhatatlan is, mert az, ilyen társadalmiakban hiányzik az, egyik osztályból a másikba való átmeneteit biztosító birtokfoirma, a kis- és középbirtok kialakulására vagy kellőkép való képviseletére a lehetőség. Az osztályok keretei tehát alig változnak, megkötöttek lesznek. A megkötöttség pedig merevvé és öntudatlanul is osztályérdeket szolgálóvá teheti a jogot is. A jogtól és az emelkedés lehetőségétől megfosztott alsóblbi osiatályokat helyzetük reménytelensége elkeseríti, a vagyon ellenségévé teszi, könnyű lesz tehát őket a felsőbb osztályok ellen hangolni és a társadalmi rend felforgatására izgatni és forradalmasítaná. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Viszont a másik oldalon a Legalsóbb néposztályok fékevesztett. uralmának katasztrofális következéseire számos példát idézhetünk Franciaország legújabb történetéből, de sokkal közelebbről is a kommuniz^ mus gyászos és véres napjaiból. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a [középen. — Egy hang a jobboldalon: Buchinger szakember volt! — Keisinger Ferenc: Egy intelligens emberük van és ilyesmit hoznak ki belőle! önöknek szól ez a súlyos figyelmeztetés! — Zaj.) Elnök: Keisinger Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni;. Kenéz Béla: Ezek után természetesnek méltóztatnak találni, ha a tárgyalás alatt álló törvény javaslat lényegét és legfőbb érdemét éppen abban találom, hogy igyekszik megteremteni és megszilárdítani, megalapozni azt az (egészséges földbirtokos társadalmi tagozatot, amely ezeket a vészes következéseket elhárítja és amelyben minden társadalmi osztálynak megvan a maga arányos, fontos és szükséges szerepe, megvan tehát a középbirtoknak és

r a, nagybirtoknak is, amelyeknek helyes mértékű megállapítása, megszilárdítása, arra érdemes kezekiben tartása és helyes gazdálkodásuk biztosítása ennek a javaslatnak egyik fő célja. A másikról majd később leszek bátor szólani. Azt hiszem, hogy a középbirtokos osztály megerősítését mindnyájan csak örömmel látjuk, (Ügy van! Ügy van! Taps jobb felől.) hiszen ez az osztály nélkülözhetetlen, kiegyenlítő, közvetítő és egyensúlyozó a társadalom legalsó és legfelső osztályai között, módot ad a felfelé menő egésszéges osztály ural omtra, a jóravaló kisbirtokosnak a középbirtokosok sorába való emelkedésére. A középbirtokosnak van .műveltsége, van érzéke az újítások iránt» a falu szervezkedésének — hogy úgy mondjam — a tengelye, a falu társadaknának természetes veizietője, a közélet lelkes munkása, hivatott betöltője a helyi önkormányzat nobile officiumainak, kitűnően ismeri a föld népét, a föld népének sorsát, hiszen vele együtt él, megérti és méltányolja panaszait. Nem véletlen az, hogy amint Franciaországban a középosztály vívta ki, — amint méltóztatnak tudni — Sieyès abbéval és társaival az élén a harmadik rend jogát, Magyarországon is Deák Ferencnek, Kossuth Lajosnak és a ma'