Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

508 Az országgyűlés képviselőházának 71 a szélsőbaloldalon.) Nincs még betevő falatjuk sem, nem képesek megkeresni a kenyerüket, nemhogy még fizetni tudnának! (Propper Sándor: A Faksz. behajtja az adósságot!) A javaslat indokolásában megállapítja, hogy a szomszédos államok egy része a hitbizományokat megszüntette, de azt is megállapítja, hogy ezeket jobbára olyan politikai cél vezette, amely a mi érdekeink világával merőben ellentétes. Igaz, ez így van. A környező államok azért oldották meg a hitbizományok kérdését egyszersmindenkorra végérvényesen, mert ezzel kipusztították a megszállott területeken jóformán az egész magyarságot. Még ma ds hajószámra szállítják ki Erdélyből és a Felvidékről is a földtől megfosztott magyarságot. (Felkiáltások a jobboldalon: Ügy van! Tudjuk! — Farkas István: Kenéz Béla már megírta 20 esztendővel ezelőtt! Tessék elolvasni!) Amikor tehát a környező államok saját fajtájukkal, saját népükkel szemben ilyen politikát követnek, akkor nekünk sem szabad behunynunk a szemünket a szomszédos államok ilyen törekvéseivel szemben, hanem meg kell látnunk azokban a nemzeti veszedelmet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Buchinger Manó: Minket börtönbe küldtek, mert ezeket évtizedeken keresztül panaszoltuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Buchinger Manó: Évtizedeken keresztül panaszoltuk ezeket!) Buchinger képviselő úrnak lesz alkalma a javaslathoz hozzászólni. Most méltóztassék Soltész képviselő úrnak lehetővé tenni, hogy beszédét elmondhassa. (Propper Sándor: Kitör az emberből a felgyülemlett keserűség!) Soltész János: A javaslat indokolása nagy óvatosan megjegyzi, hogy ettől a törvényjavaslattól nem lehet azt várni, hogy a hitbizományi mezőgazdasági terület részleges felszabadításával olyan rendelkezéseket is tartalmazzon, amelyek nem tartoznak a hitbizományi jog körébe, hanem csak más földbirtokpolitikai vagy telepítési törvény alapjául és anyagául szolgálhat. Kétségtelen, — elismerem azt — hogy ez a hitbizományi törvényjavaslat, de általában egy ilyen törvényjavaslat nem alkalmas arra, hogy ezeket a problémákat megoldja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De éppen ezért szükség lett volna arra, hogy először ezeket a kérdéseket tárgyalta volna le a magyar törvényhozás s azután láttuk volna azt, hogy a hitbizományi törvényjavaslatnak milyennek kell lennie, mi az a mérték, ameddig el kell menni, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mi az a szükséges keret, amelyet okvetlenül tartalommal kell megtölteni, (vitéz Somogyváry Gyula: Szóval halasztani kellett volna még 10 évig!) Ezzel legalább 30 esztendőre elhalasztják. Megállapítja e törvényjavaslat indokolása azt is, hogy ez a javaslat csak azt a célt szolgálja, hogy a felszabadított területek elosztódásának lehetőségét megteremtse és egy^esetleges birtokpolitikai törvény rendelkezéseinek végrehajtása elől a jogi akadályokat elhárítsa. (vitéz Csicsery-Rónay István: Egészen helyes!) Ez az elképzelés hibás. A helyes dolog az lett volna, ha ez a törvényjavaslat — amint az előbb mondottam — egyszerre került volna tárgyalásra a másik két tervezett törvényjavaslattal együtt. Az indokolás megállapítja, hogy a kötöttség alól való hirtelen felszabadulás nagy áreséseket okozna a földárakban. Ez lehetséges. A földárak alakulásának kérdése lehet gazdasági szempont, '. ülése 1935 december 12-én, csütörtökön. (Pesthy Pál: Nemzetgazdasági szempont!) azonban sokkal fontosabb szempont ennél a nemzeti szempont. A mikor itt milliók és milliók várnak kielégülésre, a földárak esetleges lezuhanásának szempontja miatt megakadályozzunk egy egészséges földbirtokmegoszlást? A magyar föld népének a föld egyúttal hazát is jelent. A magyar föftf népe, annak röghözkötöttsége, földszeretete, olthatatlan szomjúsága a, föld iránt szoros összefüggésben van a magyar fold népének hazafias érzésével is. A magyar törvényhozásnak, amikor a magyar földről bármilyen vonatkozásban határoz, mindenkor gondolnia kell azokra az emberekre, azokra a milliókra, akik ma ebben az országban nélkülöznek, éheznek, rongyoskodnak, föld nélkül tengődnek és csakis a magyar föld osztódásától várják jövendő életük megjavulását. (Felkiáltások q jobboldalon: Ezért van ez a javaslat! — Zaj.) Ez a javaslat nem oldja meg ezt a kérdést. Ha még egyszer baj lesz, ismét ezeknek az embereknek a kezébe kell majd fegyvert adni. Kérdezem, hogy aZi í L ?

öld népe, amelyik „már évtizedek óta, sőt mint látjuk, évszázadok óta kielégületlenül vár egy helyes megoldásra, ha kezébe fegyvert fogunk adni, milyen hazafias érzésekkel fog majd ismételten a magyar föld védelmére kelni? (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem kérdés! — Zaj. — Elnök csenget.) Minden magyar ember tisztességes, becsületes és fel sem lehet tételezni^ egyetlen magyar emberről sem azt, hogy talán hazafias érzését el" vesztette volna, de a hazafias érzés nemcsak elveszhet, hanem csökkenhet is. (Esztergályos János: Becsapták azokat, akik a harctéren voltak! Földet Ígértek nekik és koldusbotot kaptak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Soltész János: Látam egy képet, amelyen a csonkára szabdalt Magyarország térképét egy magyar gazda átöleli és azt mondja: ez az én földem. A magyar föld népe ezt a képet nem felejtette el, mert hiszi azt, hogy ez a föld, a magyar haza földje, valamennyiünké és nemcsak kévéseké. Magyarországon azonban ma a helyzet az, hogy 250 ember kezében van a magyar föld egynegyed része, senki sem mondhatja tehát azt, hogy a földbirtok megoszlása ebben az országban helyes, (vitéz Somogyváry Gyula: Ezt tudjuk! Azért hozzuk ezt a törvényjavaslatot!) Ez a törvényjavaslat, — az előbb már megmondottam egészen világosan — mivel nem teszi legalább is a szántóföldekre nézve teljesen szabaddá a forgalmat, nem oldja meg ezt a problémát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) csak ismét elodázza. Egészen más szempontból bíráltuk volna abban az esetben, ha ez a szabadforgalom már e törvényjavaslat kapcsán életbe is léphetett volna. (Pesthy Pál: Ez nem földbirtokpolitika, hanem öröklési kérdés! — Esztergályos János: Elég baj, hogy nem az! Annak kellene lennie!) Kétségtelen, hogy ez nem földbirtokpolitikai javaslat, de sohasem szabad azokat a tömegeket figyelmen kívül hagyni, amelyek várják a megoldást és amely tömegeik figyelnek minden olyan kérdésre, amely a magyar földdel van kapcsolatban. (Az elnöki széket vitéz Bobory György foglalja el.) Ne feledjük el: ha a magyar törvényhozás nem old meg ilyen kérdéseket idejében, akkor igen könnyen bekövetkezhetik az. hogy majd mások keresnek törvénytelen utakon megoldást. Nekünk tehát arra kell törekednünk,