Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

504 Az országgyűlés képviselőházának 73. lemű, önjogú magyar állampolgárnak, aki a nemzeti élet, a tudomány, a művészet terén vagy a hazáért egyébként teljesített szolgálataival erre érdemeket szerzett és vagyonáról szabadon^ rendelkezhetik.« Természetesen az új hitbizomány alapításának is meg kell, hogy legyenek a megfelelő korlátai. Az új hitbizományoknak nem szabad ellentétbe kerülniük a közérdek követelményeivel, nem szabad útjában állniok a földbirtokpolitikai és más közérdekű célok megvalósításának és éppen ezért a javaslat megkívánja, először az államfő előzetes engedélyét, másodszor a közokiratba foglalt alapítói jogügyletet és harmadszor az államfő jóváhagyását. A törvényjavaslatban felsorolt szabályozások között különösen fontos intézkedés a 71. Í, amely azt mondja, hogy csak akkor lehet ilyen új hitbizományt alapítani, ha annak együttes értéke a 200.000 pengőt meghaladja és hozadéka a hitbizomány rendeltetésének megfelel. Mezőgazdasági művelésre rendelt ingatlannál pedig csak akkor, ha az ingatlan önálló gazdálkodásra alkalmas mezőgazdasági jószág van. Kimondja ez a szakasz azt is, hogy a hitbizományi mezőgazdasági ingatlanok kataszteri tiszta jövedelme együttvéve 10.000 koronánál ne legyen több és hogy a hitbizományként való lekötés ne legyen káros hatással a helyes birtokfelosztáshoz fűződő közgazdasági, népesedési és egyéb társadalompolitikai érdekekre, különösen a község vagy a szomszédos községek földművelő népességének gazdasági fejlődésére és terjeszkedésére. Méltóztatnak tehát látni, hogy az új hitbizományok alapításánál az összes gazdasági, politikai és (Szociálpolitikai szempontok a legteljesebb mértékben érvényesüléshez jutnak. (Farkas István: Az igaz!) Az utódlás rendjének kérdését az alapító maga szabja meg. Ha ilyen intézkedés nincsen, akkor a törvényjavaslat 77. Vát kell szem előtt tartani. A hitbizományi kisbirtok szintén egyik új intézkedése ennek a javaslatnak. (Farkas István: Az egykerendszer megteremtője!) Az elméleti és gyakorlati szak férfiak már régóta hangoztatták, hogy lehetőséget kell adni arra, hogy a mezőgazdasági kisbirtokososztály is valahogy ilyen kötöttbirtok intézmény kapcsán 'megerősödhessék, mert az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy az^ ezidoszerint érvényben levő törvényes öröklési rendünk az egyke elterjedésének és a gazdálkodás állandó folytonosságának kedvezőtlen befolyásolására vezethető vissza. A javaslat tehát a kötött mezőgazdasági kisbirtok új típusát létesíti a hitbizományi kisbirtok elnevezés alatt, amely lényegileg nem egyéb, mint egy käs családi hitbizomány, azonban sokkal egyszerűbb formában és sokkal könnyebb keretek között valósítható meg. Természetes azonban, hogy ennek az intézménynek is sajátsága az elidegenítési és terhelési tilalom, a köztörvényi öröklésnek teljes kizárása, az egyéni kizárólagos utódlás. Meg kell még említeni azt is, hogy az ilyen hitbizományi kisbirtok nem áll állandóan gazdasági ellenőrzés alatt. A hitbizományi kisbirtok alapításához az alapító rendelkezésén felül a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának engedélye is szükséges. Ami már most a vonatkozó területi intézkedéseket illeti, meg kell említeni, hogy az ilyen hitbizományi kisbirtoknak legalább 30 katasztrális hold terjedelműnek kell lennie, együttvéve a kataszteri tiszta jövedelme 250 koronánál nem lehet kevesebb és 1000 koronáülése 1935 december 12-én, csütörtökön. nál nem lehet több. A gyakorlat és az élet fogja megmutatni,^ hogy a hitbizományi kisbirtok ' gondolata életképes-e és megfelel-e az alapításra hivatott népréteg felfogásának. A törvényjavaslat mindenesetre lehetőséget akar adni arra, hogy ezt az intézményt megvalósíthassuk és ennek az intézménynek áldásait az arra hivatottak élvezhessék. T. Ház! A most általam ismertetett törvényjavaslatot a Háznak úgy igazságügyi, mint pedig földmívelésügyi bizottsága letárgyalta s azt elfogadta. A módosításokat, amelyek a javaslat letárgyalása kapcsán szóbakerültek, az a jelentés tartalmazza, amelyet a múltkoriban a t. Ház elé bátor voltam beterjeszteni. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslatot elfogadni s ezáltal lehetővé tenni, hogy ez a korszakalkotó reformtörvény minél hamarabb helyet foglalhasson érvényes törvényeink között. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Soltész János képviselő úr következik szólásra. Soltész János: T. Képviselőház! Amikor a magyar törvényhozási annakidején, 1687-lben, a hitbizományi törvényt törvényeink közé iktatta, kimondotta azt, hogy ezt az ország mágnásai és előkelői romlásának elhárítására és a fekvő jószágtestek elpazarlásának megfékezésére hozta be a törvénytárba. Amikor ezt a törvényt megalkották, még nem gondoltak arra, hogy jöhetnek idők, már rövid időn belül, amikor ez a törvény akadályozni fogja a helyes földbirtokmegoszlást és a helyes nemzeti fejlődést. Alig múlt el száz esztendő, már rájöttek arra, hogy igenis szükség volna egy újabb reformra és az akkori időben már olyan javaslatról kezdtek beszélni, amely szerint a hitbizomány ok kötöttségét mindössze 1000 jobb ágy telekre kellene visszaszorítani. 1827-ben, 147 év múlva már arról Ibeszéltek, hogy elegendő volna, ha csak 500 jobbágytelekre szorítanák vissza a hitbizományok megkötöttségét. Az idők során mindig sürgetőbb és sürgetőbb lett a kérdés és amikor egész Európán végigszáguldottak a szociális forradalmak, a szociális eszmék, 1832-ben szintén úgy látták, hogy a hitbizományokat Magyarországon is meg kell szüntetni. Annakidején maga Deák Ferenc emelt szót a hitbizományok ellen és ezek megrendszabályozhat, megszüntetését kívánta. 1846-ban, tehát még a szabadságharc előtt, a nemzet legkiválóbb elméi: Széchenyi, Kossuth, Kölcsey és Szemere, valamennyien a hitbizományok megszüntetése mellett foglaltak állást. A hitbizományok elleni roham a kiegyezés utáni korszakban ismét erőre kapott. Egymást követték a különböző javaslatok, tervek, amelyek mind azt célozták volna, hogy a hitbizományok kötöttségét meg kell szüntetni. A világháború még javában dúlt, de a szomorú vég már előrevetette árnyékát. Az akkori kormányok már komolyan kezdtek gondolni arra, hogy a hitbizományokkal valamit csinálni kell. Kint, a frontokon, patakokban ömlött a vér, és buzdításként bizony sokszor nem egy, nem is két hadvezér veregette meg a haldokló katona vállát: ne félj fiam, ha hazamégy, odahaza új otthon, új haza vár. Számos levelet kaptam saját kerületemből. Valamennyien arra hivatkoznak, hogy: amikor az árokszélén folyt a vérem, hozzám jött József főherceg, felemelt és azt mondotta, ne félj fiam, ha meghalsz, odahaza utódaidnak