Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. ülése 1935 december 12-én, csütörtökön. 505 fog jutni a magyar földből, amely el fogja ta|rtani őket. 1923-ban a pénzügyi összeomlás idején az akkori nemzetgyűlés ismét foglalkozott a hitbizományi törvénnyel. 1925-ben ismét felmerült egy terv. Amint tehát a történelmi fejlődés igazolja, 1790 óta, vagyis 135 év óta soha nem került le napirendről ez a kérdés. Ezeknek a hatalmas, nagy jószágtesteknek abszolút kötöttsége forgalmonkívülisége állandóan izgatta a magyar közvéleményt. Azokban az országokban, amelyekben hasonló törvények gátolták a földbirtok helyes megoszlását és a népesség helyes szaporodását, ugyanolyan törekvések keltek szárnyra, mint Magyarországon., De bármikor merült is fel Magyarországon a hitbizományi kérdés, ezt mindenkor nemzeti problémának tekintették s mindenkor a milliók felé, nem a kevesek, a családtagok felé akarták megoldani. Ma sem változott a helyzet. Napjainkban is azt kell elsősorban vizsgálnunk, hogy ez a törvényjavaslat, a mai hitbizományi törvényjavaslat hoz-e olyan újítást, amely megnyitja a földbirtok helyes megoszlásának zsilipjeit a milliók felé, (Farkas István: Ez az!) úgy, amint a címben is benne foglaltatik vagy pedig csak szűk körre szorítva, egy pár száz családtagra nézve hoz megoldást. (Farkas István: "Ügy van! Csak látszat az egész!) Valójában örülni kellene annak, hogy évszázadok múlva ismét idekerült a magyar törvényhozás elé a hitbizpmányok kérdése, azonban sajnos, már elöljáróban meg kell állapítanom, hogy nem ezt a törvényjavaslatot vártuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elsősorban azért nem, mert ez a törvényjavaslat éltük fogytáig meghagyja a mostani hitbizományi birtokosokat teljes megkötöttségükben, teljes rendelkezési szabadságuknak korlátozása mellett mindaddig, ameddig élnek. Kétségtelen, hogy a törvényjavaslat hivatkozik arra, hogy a szerzett jogot akarja ezzel tiszteletben tartani. Ezzel a szent jelszóval igyekszik a törvényjavaslat megindokolni ezt az intézkedést is. Csodálkozom azon, hogy amikor ez a kormány a szerzett jogok terén olyan nagy kaszálást vitt már véghez, (Farkas István! Ügy van! Ügy van!) amikor a köztisztviselőknek és más társadalmi osztályoknak jogait állandóan nyirbálgatta, állandóan osökkentgette, amikor azok azi osztályok éppen a szerzett jogokra hivatkoztak és azon az alánon kívánták az ő létük fenntartását továbbra is biztosítani, akkor sokkal kisebb érdekekre való hivatkozással törölték el a szerzett jogokat. (Farkas István: Ehhez nem mer hozzányúlni a kormány!) egyszerűen csak a gazdasági helyzetre hivatkoztak és nem a nemzeti érdekre. Amikor tehát a kormány az egyik oldalon a szerzett jogokat semmiképpen nem volt hajlandó tiszteletben tartani, ugyanakkor itt a hitbizomány felé a szerzett jogot, külön kiemeli, mint egy olyan jogot, amelynek csorbítását nem hajlandó keresztül vinni. A hitbizományi törvényjavaslat egy másik szakaszában, amikor a hitbizománycs halála után következő állapotot kívánja rendezni, megállapítja azt, hogy csak hat év elteltével lehet majd az utódnak szabad rendelkezési jogot nyernie. Ez egy újabb kötöttség, amely ismét csak elodázólag hat a nagy kérdésre. ElŐs'zÖr meg kell várni, amíg eljön a nagy kaszás és leteríti a hitbizomány várományos elődjét és elszólítja a földi életből, utána pedig még hat esztendeig továbbra is megmarad ez a kötöttKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IV. ség. Igaz, hogy a 19. §-nak utolsó része azt mondja, hogy a telepítési törvényjavaslattal kapcsolatban ezek a megkötöttségek^ már nem állanak fenn. Kisajátítás és telepítés céljaira igénybevehetők ezek a területek, azonban mindezt csak a jelenlegi hitbizományi birtokosnak halála utáni időre mondja ki a törvényjavaslat és nem korábban. (Lázár Andor igazságügyminiszter és Antal István: Ez tévedés!) Az indokolásban sok érdekes megállapítást tesz a törvényjavaslat. Megállapítja azt, hogy a nemzeti életnek valóságos eleven szükséglete keres kielégülést e javaslattal, amelynek elhalasztásába és megoldatlanul hagyásába a nemzeti élet belenyugodni nem tud. Ez a törvényjavaslat ezzel az indokolással szöges ellentétben áll, (Farkas István: Ügy van! Ügy van!) mert ez a javaslat nem egyéb, mint a nagy nemzeti problémának elhalasztása és megoldatlanulhagyása. (Farkas István: "Ügy van! Ügy van!) Ha már megállapítja & miniszteri indokolás, hogy az^ ország területének fájdalmas megcsökkenése és^ a^ földbirtok megoszlása terén mutatkozó kirívó aránytalanságok megszüntetése mint nemzeti érdek jelentkezik, akkor azt kérdezem, miért nem vonja le a kormány e törvényjavaslat megállapításának konzekvenciáit és miért nem tesz egy határozott, bátor lépést e probléma megoldása felé. T. Ház! E törvényjavaslat bírálatánál az egyetlen döntő szempont csak az lehet, hogy e javaslat önállóan — megelőzve egy földbirtokreformot és egy telepítési javaslatot — alkalmas-e arra, hogy ezt a kérdést egymagában meg tudja oldani. Abban az esetben, ha ezt a törvényjavaslatot már megelőzte volna, vagy vele egyidejűleg tárgyaltatott volna egy földbirtokreformiavaslat és egy telepítési javaslat, akkor módunkban lett volna hozzámérni ezekhez a kérdésekhez és problémákhoz; a hitbizományi kérdést is. Ma azonban wem tudjuk (megmondani, hogy az., amit a törvényjavaslat céloz, elegendő-e és elmegy-e addig a határig, amelyet a nemzeti szükséglet, a nemzeti érdek ír majd elő. A hitbizomány kérdését sohasem lehet elválasztani a magyar föld kérdésétől. (Farkas István: Ügy van!)

1 Mihelyt hitbizományi kérdésről van szó, Magyarországon milliók és milliók figyelnek fel, arra a hatalmas, nagy megkötöttségre, amely eddig megakadályozta az egészséges földbirtokmegoszlást és az egészséges népszaporodást és mindazok, akik e kötöttség hátrányait elszenvedték, önkénytelenül is idenéznek e törvényjavaslat tárgyalása felé, hogy ugyan történik-e róluk is valami említés s tesz-e egy lépést feléjük is ez a javaslat a nagy kérdések megoldásánál. Magyarországon a helytelen birtokmegoszlás mindenkor nemzeti veszedelmet jelentett. Emlékezhetünk arra, hogy békeidőben a különböző hajóstársaságok milyen propagandát fejtettek ki a külföldre s különösen az Amerikába való kivándorlás érdekében. Évrőlévre egymásután 25—30.000 ember vándorolt ki ebből az országból, hogy új hazát keressen valahol más világrészekben, sőt voltak esztendők, amikor a magyar földről 180—200.000 ember vándorolt ki csak azért, mert nem birt földhöz jutni Magyarországon. Már akkor is éreztette tehát hatását az ország millióinál a helytelen birtokmegoszlás és a magyar földnek ilyen nagyarányú megkötöttsége. Evek során többmillió ember^ hagyta el az országot s adataim szerint magában Amerikában több, mint 600.000 magyar él. Amikor ezek a kiván73