Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. nagy internacionális jelentőségű Budapest­Szeged, illetőleg horgosi transzkontinentális ut magyarországi szakaszának kiépítésével. En ezt a szerves és mondom minden nemzeti szempon­tot magában foglaló és felölelő útépítési prog­rammot fogom tovább vinni a megvalósítás felé, természetesen csak olyan keretek között és olyan mértékben, amilyen mértékben az útépí­tésekre a fedezetet meg fogjuk találni. (Prop­per Sándor: Meg kell teremteni erre a fedeze­tet! — Peyer Károly: Munkaalkalmat kell adni!) Azt hiszem, módom lesz az igen tisztelt Ház elé ebben a kérdésben egy törvényjavas­lattal jönni, majd akkor méltóztassék ezt a kérdést újra felvetni. Ami azt a problémát illeti,, hogy ezek az újabb állami utak miért betonból és aszfaltból készülnek és nem makadámból, erre azzal fele­lek, hogy a modern forgalom fokozott igényeit a makadámút már nem elégíti ki. (Peyer Ká­roly: Nem makadámútról van szó!) A portalaní­tás az autóforgalom, a forgalom nagyobb bizton­sága megköveteli azt, hogy más útépítési rend­szert vezessünk be, mint amelyik eddig dívott nálunk; jelenthetem, hogy a kísérleti utak kö­zül a beton-utak jobban bevártak, mint az asz­falt-utak, mert a beton-utak százszázalékig ké­pesek megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyekről az interpelláló képviselő úr beszélt, száz százalékig magyar anyagból és magyar munkával készülnek és jóval olcsóbbak, mint minden más ilyen út. Egész Európában és rész­ben Amerikában is áttértek már erre a burko­lati anyagra. Ami az^ útépítésekhez szükséges munka kér­dését és százalékát illeti, éppen megfordítva áll a dolog, mert egy kilométer beton-út elkészíté­séhez 4875 napszám szükséges, az aszfalthoz 3115, míg az egyszerű makadámburkola.t létesí­téséhez csak 1775. (Peyer Károly: Nem maka­dámról van szó!) Arról beszélt a képviselő úr. (Peyer Károly: Nem makadámról beszélt! — Felkiáltások jobbfelől: Mindegy az!) Akkor egy másfajta anyagból való útépítésről beszélt. (Peyer Károly: Betonba ágyazott apró kockajú utakról besizélt!) Ez nem magyar anyag, ilyen magyar anyag nincsen. (Zaj a baloldalon.) Ha tehát tekintetbe vesszük azt a gyári munkát és azt azt ipari munkát is, amely ezek­ben a betonutakban fekszik, akkor látjuk, hogy a betonutak négyszer annyi munkaalkalmat jelentenek kilométerenként, mint a régi típusú utak. r Kérem a t. Házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a viszonválaisiz joga. : Györki Imre: T. Képviselőház! Csak néhány szóval kívánok reflektálni a miniszter úr nyi­latkozatára. Elsősorban arra akarok kitérni, hogy a miniszter úr most is kilátásba helyezte azt útépítési törvényjavaslatnak a Ház elé való hozását. Ez régi programmja volt már az előző kormánynak is, azonban sajnosi, mindezideig nem történt meg; addig is azonban, amíg meg­történik, szükséges, hogy _ útépítések legyenek, mert különben nem tudjuk foglalkoztatni a mumkástömegeket, amelyeket pedig kenyérhez ikell juttatni és amelyeknek munkaalkalmat kell adni. Ne méltóztassék arra várni, hogy a fedezetet előteremtse a t. pénzügyminiszter úr, mert ahogy a nyilatkozatokból látom, a fedezet 36—40 millióról leolvadt először 20 millióra, most pedig már 20 millióról sem méltóztatik be­szélni, hanem a fedezet kérdéséről. Tessék ezt ülése 1935 december 11-én, szerdán. 493 a kérdést úgy megoldani, ahogyan megoldották annakidején: hitelezéssel és akkor a fedezetet igenis meg lehet találni. Elsősorban mégis csak a munkaalkalmak megteremtése a fontos. Ezt ígérte a kormány programma ában, ezt ígérte a miniszterelnök úr is mostani alföldi kortesút­ján. Azt méltóztatott a továbbiakban mondani., hogy a Tiszántúl előnyben volt az ország más részeivel szemben. Erre vonatkozólag felhí­vom az igen t. miniszter úr figyelmét arra, hogy 1929-ben, az akkori kormány által meg­állapított Programm szerint, a kormány 1300 kilométer lit építését vette tervbe. Most a mi­niszter úr utalt arra, hogy elsősorban meg­építették a Budapest—Debrecen—Nyíregyháza közötti útvonalat. Kezemben van egy kimuta­tás, amelyet az állami közutak 1929—1832. évi rekonstrukciós programmjáról a kereskede­lemügyi miniszter 130.000/1929. számú rendele­tének mellékleteként adtak ki. Tessék ezt meg­nézni, t. miniszter úr, itt az áll, hogy megépí­tették a Dunaföldvár—Debrecen—Máramaros­sziget között építendő út egy részét, 159 km hosszúságban, azután egy másik elágazását, meghosszabbítását ennek az útnak 51*9 km hosszúságban, tehát kerekszámban az 1300 km útból összesen 210 km az az út, amelyet tálé­ban megépítettek. A programmba felvett út­építésekkel szemben a többi tiszántúli út megépítése elmaradt és ez alatt az idő alatt az ország más részem történtek útépítések. Maga a miniszter úr is nyilatkozott, hogy mely utak fognak megépülni és ezek között van a Dunántúlon 500—600 km hosszúságú út­vonal, ott van a transzkontinentális út ma­gyar szakasza, olyan utak, amelyek a pro* grammba nem voltak felvéve, ugyanígy a Duna-Tisza között is, csak a Tiszántúl nincs egyetlen egy útvonal építése sem felvéve. Ami már most az igen t. miniszter úrnak további nyilatkozatát illeti, magam is helyes­lem, hogy aszfaltutat ne építsünk, mert nem­csak az anyag drága, amint erre már utal =' am én is, hanem kevés kézimunkaerővei és inkább gépi erővel is csinálják ezeket az utakat. De ugyanez áll a betonutakra is. A makadámutat fel sem említettem, mert magam sem tartom megfelelőnek a mi viszonyaink mellett (Peyer Károly: A legdrágább út!) és különösen a nagy forgalmú utaknál nem megfelelő, mert a karbantartása, főleg az Alföldön, ahol altalaj nincs, vagy az altalaj nem jó, nagyon drága, úgyhogy magam sem tudom javaslatba hozni. Ellenben a miniszter úrnak átadom, amennyi­ben nem ismerné, ezt a tanulmányt, amelyet Fábry Sándor mérnök adott ki, mely a ce­menthabarcsba ágyazott, lemezkőburkolatú, kőkérgű betonútról szól, tehát nem makadám­útról. Ez a tanulmány kimutatja, hogy ez az út százszázalékig magyar anyagból készül, pormentes kocsiút, amely az előbb említett burkolatok összes előnyeit egyesíti magában. Ez a tanulmány utal arra, hogy ennek a bur­kolatnak megvan minden előnye minden más burkolattal szemben. Megvan a szilárdsága, simasága, érdessége, tartóssága, a hőmérsék­let változásaival szemben kevésbbé érzékeny, bárhol alkalmazható és bármilyen forgalomra alkalmas. Higiénikus szempontból u^al a ta­nulmány arra, hogy ez az út pormentes, zaj­talan, vízhatlan, hézagmentes, gyorsan szá­radó és könnyen tisztítható, tehát mindazok­kal az előnyökkel rendelkezik, amelyekkel egy jó útnak rendelkeznie kell. Tekintettel azon­ban arra, hogy az útépítési rendszer nem 1 kvadrál a kartel érdekével, (Peyer Károly;

Next

/
Thumbnails
Contents