Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

494 Az országgyűlés képviselőházának 7, Erről van szó!) ennélfogva a kereskedelemügyi minisztérium útépítési osztálya mereven elzárkózik ennek az útépítési rendszernek bevezetésétől, holott — mint már korábban mondottam — ez a százszázalékig magyar anyaggal készíthető út teljesen kétkezi munkával építhető. Ez az útépítési rendszer egy magyar embernek, az egyik Államépítészeti Hivatal volt vezetőjének, egy nyugalmazott miniszteri tanácsosnak a találmánya. Ezt a rendszert tisztán csak azért nem lehet alkalmazni, mert a kartel útjában van ennek az útépítési rendszernek is és így addig, amíg ezt a kartelt a t. miniszter úr fel nem robbantja, erre az útépítési rendszerre áttérni nem lehet. Ismét figyelmébe ajánlom^ -a t. miniszter r úrnak a tiszántúli utak megépítésének szükségességét, másrészt pedig ennek a legtöbb munkát jelentő munkarendszernek és útépítési rendszernek bevezetését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr kíván szólni. Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: T. Ház! Csak pár szóval kívánnék reflektálni az interpelláló képviselő úr megjegyzéseire. Ami az útépítés rendszerét illeti, egy állam úthálózatának szerves egységnek kell lenv nie és hogy azt hol építjük, ezt a kérdést nem döntheti el a pillanatnyi munkaalkalmak szerzésére irányuló politika. TTthálózatunk, — amint említettem — szervesen kell hogy kiépüljön és nem egyes vidékek érdekeire vagyunk ilyenkor tekintettel, hanem az egész ország egyetemére. Ez az, ami a programmot illeti. Ami ezt a speciális anyagot illeti, amelyről a képviselő úr beszélt, én ezt a kérdést meg fogom vizsgálni. De eleve tiltakozom az ellen a betiltás ellen, amelyben ő ezt a kérdést szerepeltette: minthogyha a kereskedelemügyi miniszteri um útépítési osztálya azért, mert ez a vállalat karteltag, nem foglalkozott volna vele. (Közbeszólások a szélsőbaloldalon: Éppen ellenkezőleg, mert nem tag!) Kérem. t. képviselőtársaim, igen sok vállalkozó kapott útépítést a közelmúltban és az én miniszterségem alatt is, aki nem karteltag és nekem, igenis, mindig az volt a törekvésem, — bár pár hónapja vagyok csak miniszter — hogy ezek a kisebb vállalatok is épúgy részesülhessenek útépítésben, mint a nagyobbak. (Peyer Károly: Nincs kisebb vállalat!) Kérem válaszomat tudomásul venni. (Peyer Károly: A bazaltbánya mind kartelban van, a többi kisebb vállalat legfeljebb csak a karteltől vehet anyagot! — Zaj.) Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Tobler János képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterhez. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelemügyi miniszter úrhoz. Hajlandó-e a miniszter úr a magyar vasutasság és az ott foglalkoztatott munkásság részére a folyó évben is üzemi részesedési jutalékot folyósítani? Elérkezettnek látja-e a miniszter úr a részesedési jutalékpontértékeknek megfelelő fel', ülése 1935 december 11-én, szerdán. • emelését? Tobler János s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Tobler János: T. Ház! A magyar vasutasságnak egyik fontos gazdasági kérdését hozom a t. Ház elé és kérem előre is a miniszter úr szíves jóindulatát. Méltóztassék nekem megengedni, hogy ezt az alkalmat felhasználjam arra, hogy a magyar vasutasság és annak működése előtt a magam részéről is meghajtsam az elismerés lobogóját. A nemzetközi szakkörök dicsérettel emlékeznek meg a magyar vasutasságról, de nemcsak a nemzetközi szakkörök, hanem mi, magyarok is azt tapasztalhatjuk idehaza, hogy a magyar közlekedés — amennyiben a magyar vasutasság hatásköre alá tartozik — teljesen megfelelő. Ha összehasonlítjuk a vasúti szerencsétlenségek statisztikáját a külföldiekével, akkor is meg lehet és meg kell állapítanunk, hogy e tekintetben is vezetünk — még pedig előnyünkre — a külföldi statisztikák előtt. Ez arra vezethető vissza, szerény véleményem szerint, hogy a magyar vasutaskar, a magyar vasutasság tisztviselőkara, annak forgalmi személyzete a helyzet magaslatán áll. De arra is visszavezethető ez, mélyen t. Ház, hogy a Máv. hatáskörébe tartozó javítóosztályok és műhelyek, azok szakszemélyzete: a hozzáértésnek, a precizitásnak százszázalékos tanújelét és bizonyítékát adják. A modern szociálpolitikának mintegy előfutárja, előcsillaga volt az az 1925-ben történt intézkedés, amely a vasúti alkalmazottak részére üzemi részesedési jutalékot állapított meg. Ezzel tulajdonképpen közelebb hozta a vasúti alkalmazottakat az egész intézményhez, mintegy a szociális testet valósította meg, ahol a karok nem ellenségei az agynak, hanem együttesen akarnak dolgozni az aggyal és a szívvel, ahol az alkalmazott érzi és tudja, hogy ő nemcsak fizetett alkalmazott, aki havonta, vagy kéthetenkint megkapja a maga fizetését, hanem azzal, hogy neki üzemi részesedést, jutalékot is adnak, bebizonyították annakidején az illetékesek, hogy ők a személyzetet egészen közel akarják hozni magukhoz. Főleg a vasútnál, ahol a nemzetnek nagy vagyonáról, másrészt pedig nemcsak alkalmazottak életéről, hanem az utazóközönség életéről is van szó, fontos» hogy ezzel az intézménnyel szemben olyan szellem honosodjék meg és maradjon meg, amely teljesen megfelel a nagy szociális egységnek, a szociális test elgondolásának. Mélyen t. Ház! Azok, akik ezt a részesedési jutalékot 1925-ben meghonosították, nagyon helyesen gondolkoztak, mert a személyzetbe olyan gondolkodást vittek be, amely takarékosságra intette és inti az alkalmazottakat. Legyen szabad csak egy-két példával rámutatnom arra, hogy részben a műhelyalkalmazottak, részben pedig a vasutasok ezen a téren milyen példákkal bizonyították be, hogy ez az elgondolás helyes. Ha a nagyobb vasúti állomások világítása és fűtése olyan személyzet kezében van, amely nincs áthatva a takarékosság gondolatától, ez óriási többkiadásba kerül. A. felesleges lámpák eloltása, a tüzelőmegtakarítás és annak kezelése, a nemfizető, jegy nélkül utazó utasok utánfizettetése, vagy a műhelyek világában az új anyagok helyett felhasználható régi anyagoknak kevés munkatöbblettel való átalakítása, a szerszámok és gépek lelkiismeretes ke-