Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

Az országgyűlés képviselőházának 57, hosszabbítást? (Igen!) A Ház a kért meghoszszabbítást megadja. Györki Imre: A helyzet tehát az, hogy az olcsóbb minőségű és a magyar gyapjúból feldolgozott szövet ára 20—24 pengőt tesz ki, tehát ugyanannyit, mint a külföldről behozott és magas vámmal megtoldott áru ára. Itt is azt kell látni, hogy ebben a szakmában is olyan minimális munkabérek vannak, amelyek szintén nincsenek arányban a vásárlóképességgel. (Farkas István: Keres itt még a kapitalizmus sokat, az a befektetett cseh tőke jól jövedelmez!) De tovább megyek. Ha megnézzük azokat a cikkeket, amelyek kartelirozva vannak. így pl. a keményítőkartelnek szintén megjött az étvágya az árdrágítás következtében s a legutolsó héten 45-ről 49, majd pedig az utóbbi napokban 53-ra emelték fel a keményítő árát. Itt van a rizskartel, amely szintén kiváltságot élvez, mert a behozatal s a rizshántolás kérdése egy szűk érdekeltség — három ember — kezében van letéve s ezek kihasználva a monopóliumot és a behozatal kizárólagosságát, november 8-i érvénnyel a rizs árát 1 pengő 50 fillérrel emelték fel. Külön kell foglalkoznom a tűzifadrágítás kérdésével. Ami ezen a téren történt, az teljesen tarthatatlan. Évről-évre emelkedik a tűzifa ára. Ebben az áremelkedésben elöljár és az áremelkedést segíti részben a Faforgalmi Részvénytársaság, részben a tűzifaigazolványokat elosztó^ bizottság. Bármennyire is hangoztatták már egyesek és követelték, hogy az Árelenuző; Bizottság nyúljon bele ebbe a kérdésbe és teremtsen rendet, különösen ma, télvíz idején, amikor a hideg idő beálltával fűteni mégis kényszerítve van a legszegényebb néposztályhoz tartozó ember is, semmiféle intézkedés nem történt. Ha ezt a kérdést megnézzük, megállapíthatjuk azt, hogy az utóbbi félévben a tűzifa drágításához hozzájárult a termelés megdrágítása. Azután megdrágult a Faforgalmi R. T. kezében azáltal, hogy a szállítási igazolvány árát 2 pengőről 6-ra emelték fel; megdrágították a nagykereskedők, amit nem tudok megérteni, mert a munkabérek egyáltalában nem emelkedtek. A drágaság emelkedett azáltal^ is, hogy alkalmi árusok összevásárolják a készletet. Emelkedik természetesen a drágaság a kiskereskedő kezén is, mert hiszen a kiskereskedő kénytelen áthárítani a magasabb árakat, amelyeken ő kapja a fát. Sajnos, azonban semmiféle olyan kormányintézkedés nem történt, amely gátat vetne ezen, ugyancsak elsőrendű szükségleti cikk áremelkedésének. Hallom, t. Képviselőház, a túloldalról és a kormány részéről a kifogást, hogy nem lehet a drágítást megakadályozni azért, mert az idén katasztrofális termés volt és mert a katasztrofális termés következménye a mai nagy áremelkedés. Sokat olvastam és sokat hallottam arról is. hogy fagykár volt, jégkár volt, aszálykár volt. Ez azonban mind nem elégséges ahhoz, hogy a kormány tétlenül nézze a rohamos áremelkedést és ha ezek a károsodások valóban fennforogtak és valóban hozzájárulnak a mezőgazdasági termékek árának emelkedéséhez, akkor elsőrendű kötelessége lett volna a kormánynak, hogy gondoskodjék arról, hogy viszont más téren ellensúlyozza ezt vagy a felhozatal egyenletes szabályozásával, vagy pedig a Máv. tarifájának megváltoztatásával, olcsóbbá tételével, a fogyasztási adó, a forgalmiadó, a kövezetvám és egyéb vámtételek leszállításával. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1985 november 13-án, szerdán. 43 A kiegyenlítésnek feltétlenül meg kellett volna történnie és nem volna szabad ezt a kérdést teljesen figyelmen kívül hagyni, mert különösen a városi lakosság részére ma már teljesen elviselhetetlen az a hatalmas áremelkedés, amely a legutóbbi hónapban bekövetkezett. Azt látjuk, hogy a kormány ha tett is valamit a múltban régen, akkor is mindig csak annak a szegény piaci árusnak a kezét fo^ta le é< ni e^en indí+ott eljárást azt állította uzsorabíróság elé, de sohasem, mert a kartelek vezereinez nozzányulni es nem merte a kartelvezérek kezét megfogni s a drágaságot ott megakadályozni. Nem merte ezt^ sohasem_ és nem nyúlt bele a kérdésbe a Máv. tarifájának leszállításával, nem nyúlt bele sohasem — amint mondottam — a forgalmiadó és a fogyasztásiadó leszállításával, hanem hagyta a kereslet és kínálat törvényeit érvényesülni anélkül azonban, hogy a, gyöngék védelmezőjévé odaállt volna a mélyen t. kormány. (Bucbinger Manó: Hagyta, hogy a szegény nép pusztuljon és éhezzék.) Évekkel ezelőtt megalakította a kormány az árelemző bizottságot. Kérdezem a t. Képviselőházat, mikor hallották önök, hogy az árelemző bizottság foglalkozott volna az eltörendő szükségleti cikkek árának megállapításával? Ha foglalkozott is valamivel, akkor is mindig olyan módon foglalkozott, hogy abból a fogyasztó közönségnek semmi haszna som volt, sőt ellenkezőleg, csak kára volt. Vessen véget a kormány ennek a fogyasztóellenes politikának. Ezért tartottam szükségesnek, hogy idejöjjek a Képviselőház elé, a mélyen t. kormányt meginterpellál.iam és választ kérjek azokra a kérdésekre, amelyek interpellációmban vannak. Ezeknek elseje^ az, hogy a kormány vessen gátat az árdrágítás nak, ha pedig nem tud gátat vetni, akkor gon • doskodjék a fixjavadalmazású alkalmazottak és a munkabér mellett dolgozók fizetésének felemeléséről, gondoskodjék arról, hogy a vámtételek s az élelmiszerek vámjának és rorgalmiadójának megváltoztatásával egvf-'i; súlyba hozza ezt a kérdést és elviselhetővé tegye a fogyasztók helyzetét. (Rupert Rezső: Egy kicsit szüntessék meg a deflációt!) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: T. Ház! Ezek a kérdések elsősorban ugyan a gazdasági miniszter urakhoz tartoznak, mégis en válaszolok rájuk. Válaszolok pedig azért, mert nem szeretnék egynéhány kérdésben, amelyet igen t. képviselőtársam felvetett, kétséget hagyni. Mindenekelőtt válaszolok arra a kérdésre, hogy hajlandó-e a kormány a.bban az esetben, ha bizonyos fokiig folytatódik a drágulás, a fixfizetésűek illetményeit rendezni, illetőleg felemelni. Kijelentem, hogy nem, mégpedig azért nem, mert nem látom az időt elérkezettnek arra, hogy ebben az (irányban intézkedjünk. Viszont igen-nel válaszolok arra, hogy amenynyiben a drágulás megokolatlan, illetőleg^ nyerészkedésre megy, akkor a kormány igénybe fogja venni az 1020 : X. törvénycikkben adott felhatalmazást és el fog járni azok ellen, akik a drágulást okozzák. (Farkas István: Kezdjük a bőrkartelnél és a textilkartelnél!) Az igen t. képviselő úr végigment az összes kérdéseken, nem lehet tehát egy problémát kiragadni felszólalásából. (Farkas István: Ügy van! Azért mondom, hogy a karteleknél kell kezdeni!) Vegyük először az elsőrendű cikkek kérdését és ez az élelmiéi kkek kérdése. Általá6