Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

42 Az országgyűlés képviselőházának ö ban meg" kell állapítanom s a képviselő úr éppen olyan jól tudja, mint én, hogy az idei gazdasági helyzetben főleg az elemi csapások következtében logikus áremelkedés jelentkezik ... (Farkas István: De rossz pénzért ne vigyék ki azt, ami az országban van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek^ Farkas képviselő úr. vitéz Gömbös Gyula miniszterelnök: ... úgyhogy a burgonya és a szárazfőzelék tekintetébein határozott áremelkedés mutatkozik. Nem mutatkoziik áremelkedés a kenyér a liszt, a, káposzta, a marhahús, a sertéshús, a juh-hús és a lóhús árában. Határozottan áremelkedés mutatkozik a zsírnál. Ez ^logikus, mert nines kukoricatermésünk, illetőleg alig van kukoricatermésünk és ennek következtében a, zsír ára felemelkedik. Nincs áremelkedés — állítom, szemben a képviselő úrral — a textiláruknál. Itt vannak előttem a jelentések, amelyeket szívesen ismertetek az igen t. képviselőházzal. A férfiruha 1934 október 31-én 50, 1935 október 31-én szintén 50, a női ruha, a gyermekruha ára szintén azonos a tavalyival, stb. stb. Itt tehát nincs semmiféle áremelkedés. A marhabőr-nyersanyag és egyáltalában a bőr-nyersanyagárak határozottan emelkedtek, ezzel széniben a cipőárak maradtak a régiek, úgyhogy meg kell állapítanom, hogy a képviselő úr adatai ebben a tekintetben nem megfelelők. Nem megfelelők a tűzifára vonatkozólag felhozott adatai sem, mert a kiskereskedelmi viszonylatban a tűzifa ára, inkább süllyedt, mint emelkedett. Bizonyos helypénzek tekintetében is méltóztatott interpellálni. Négyzetméterenként és naponként 8 fillér a helypénz, a nagyvásártelepen 12 fillér, a vidéken több. Gondoskodás történt, hogy az alacsony értékű áruknál helypénz mérsékeltessék. A panaszt tehát itt sem látom indokoltnak. Ezzel természetesen nem akarok kitérni a képviselő úr faltai felvetett, kérdés megoldása elöl. A kormány igenis figyeli a kérdést és amint látni fogja azt, hogy itt olyan árdrágulás! tendencia mutatkozik, amely veszélyezteti éppen a kisexisztenciákat, (Farkas István: Ez már is megvan!) természetesen közbe fog lépni, de mindaddig, amíg a kormány nem látja elérkezettnek az időt, ne vegye rossznéven igen t. képviselőtársam, intézkedéseket tenni nem látok szükségesnek. A kérdést azonban itt a képviselőház színe előtt aktuálisnak minősítem és a kormány illetékes faktorainak figyelmét fokozott mértékben fogom erre felhívni. Kérem, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Mozgás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Györki Imre: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy a miniszterelnök úr még nem látja időszerűnek a drágaság kérdésének rendezését. Pedig időszerű a kérdés, időszerű, hogy ebbe a kérdésbe már most belenyúljon a kormány, mielőtt még nagyobb drágaság^ törne ki és időszerű, hogy a fixjavadalmazású alkalmazottak fizetését drágasági segéllyel, a családi pótlék felemelésével és a munkabérek emelésével növelve, a szükséges intézkedéseket már most megtegye. A miniszterelnök úr nyilatkozatában maga is elismeri, hogy logikus áremelkedés van, amely különösen a mezőgazdasági termékeknél a rossz termés következménye. Interpellációmban magam is utaltam erre és elismertem, hogy a fagykár, a jégkár, az aszálykár következté7. ülése 1935 november 13-án, szerdán. ben bizonyos mértékben indokolt a magasabb árak elérése, de éppen azért, mert elismertem, indokolt, hogy ennek logikus következménye képpen, ennek megfelelően méltóztassék a béreket és a fixfizetéseket emelni, hogy a kiegyenlítődés megtörténhessék. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ha a miniszterelnök úr elismeri azt, hogy az elsőrendű élelmicikkek ára emelkedett, mégpedig emelkedett az egyes cikkeknél — méltóztassék az adatokat megnézni — 100 százalékosan, sőt 100 százalékon felül is, de ha átlagban csak 30, vagy 40 százalékos emelkedést^ veszünk is, akkor ez a kisemberek háztartására, ahol piacról kénytelenek naprólnapra az elsőrendű szükségleti cikkeket bevásárolni, olyan nagy terhet jelent, hogy azt a mai fizetésekből, a mai bérekből viselni egyáltalában nem tudják. Méltóztasség revízió alá venni, miniszterelnök úr, a kormány helytelen kiviteli politikáját és addig, amíg itt ebben az országban a belső fogyasztóképesség problémáját meg nem oldották és nem tették lehetővé, hogy a magyar ember jól tudjon táplálkozni, ne tessék elkótyavetyélni az elsőrendű élelmicikkeket olcsó pénzért, olyan pénzért, amelyet most már senki más nem fogad el egész Európában, csak a magyar kormány. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Senki sem fogadja el.) Én a legnagyobb tárgyilagossággal vizsgáltam felül az adatokat és ha a miniszterelnök úr megfigyelie beszédemet, akkor hallhatta, hogy magam utaltam arra, hogy a textiláruknál, egyes cikkeknél, 20—25 százalékom. más cikkeknél pedig 60 százalékos áremulkeclés van. Elismertem azonban azt, hogy ennek a gyakorlatban, a piacom, ma még nem mutatkozik a következménye. A helyzeten úgy segítettek, (Farkas István : Lenyomták a munkabéreket!) hogy a külföldi, valamint a hazai gyapjuáruk nyersanyagdifferenciáját használták ki, tehát rosszabb minőséget adnak ugyanazért a pénzért, mint amilyen minőséget még néhány hónappal ezelőtt is adtak. Az az adat tehát^ amely a t. miniszterelnök úrnak rendelkezésére áll, teljesen quadrál az én adataimmal, mert valóban, ha megvizsgáljuk, hogy egy öltözet ruhának mennyi volt az ára néhány hónappal ezelőtt és mennyi az ára ma, akkor semmiféle árdifferenciát nem látunk, van azonban különbség a szövet minősége tekintetében; ma ugyanazért a pénzért sokkal rosszabb minőségű szövetet kapnak, illetve adi *nak, mint amilyent néhány hónappal ezelőtt S adtak. Ugyanez áll a bőrárukra is. A bőrárukra vonatkozólag azt mondottam, hogy ott nem bírják az áthárítást véghezvenni és ennek az a következménye, hogyha ma, november közepén elmegy a t. miniszterelnök úr akár Budapesten a külvárosokba, akár vidéki városokba, vagy még inkább a falura, nagy tömegben láthatja magyar testvéreit, akik mezítláb szaladgálnak. A miniszterelnök úr nyilatkozatából nem látok kilátást azokra a reformintézkedésekre, amelyeket pedig joggal vártunk volna ettől a kormánytól, hanem csak azt látom, hogy továbbra is a kartelek járszalagján járnak; nem látom azt, hogy egyáltalában intézkedés történnék a drágaság megrendszabályozására, ellenben attól félek, hogyha a kormány megint fog valami intézkedést tenni, az csak az lesz, hogy megint az utolsó kéz járja meg, megint a piaci kofát, a piaci árust vagy a kispincés tüzifakereskedőt fogja az uzsorabíróság