Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

488 Az országgyűlés képviselőházának 72, pellációja, a képviselő ÚT azonban törölte interpellációját. Következik Dinnyés Lajos képviselő úr interpellációja az igazságügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvasna): »Interpelláció a m. kir. igazságügyminiszter úrhoz. Van^-e tudomása a m. kir. igazságügy miniszter úrnak arról, hogy a zugsajtó megrendszabályozásának örve alatt a becsületes és magyar sajtó állandó támadások és gyanúsítások központjában áll? Hajlandó-e az igazságügyminiszter úr nyilatkozni, hogy foglalkozik-e ténylegesen új sajtótörvény elkészítésével és ha igen, milyen elvek alapján szándékozik azt megvalósítani? — Dinnyés Lajos s. k.« Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat illeti a szó. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! A megvalósítandó reformok közül az utóbbi időben a legtöbbet halljuk emlegetni azt, hogy a kormány programmjába vette a sajtóreform mielőbbi megvalósítását, sőt az igazságügyi államtitkár úr, aki a sajtófőnöki osztályt vezeti, legutóbbi jászberényi beszédében fix pontokban szögezte le azokat a szempontokat, amelyeknek alapján az új' sajtótörvény majd megvalósul. T. Ház! Mikor a sajtóról beszélünk, egy kis történelmi visszapillantást kell vetnünk s a sajtótörvény tárgyalásánál a következő szempontra kell figyelemmel lennünk: a lap indítására, betiltására — a sajtóban elkövetett jogsértések bírói megtorlására vagy helyreigazítására — és végül az újságírói kar szociális helyzetére. Méltóztatnak tudni,, hogy az 1914 :XIV. sajtótörvény semmi máshoz nem köti egy időszaki lap megindítását, mint ahhoz, hogy a lap megindítását be kell jelenteni a törvényhatóság első tisztviselőjének, közölve a kiadó és a felelős szerkesztő nevét, (vitéz Benárd Ágoston: Es kauciót is kell letenni!) továbbá kauciót kell letenni. Ha megfelelt valaki a követelményeknek, minden további nélkül megindíthatta a lapot. Ez az úzus 1920-ban változott meg, amennyiben a 4578. számú M. E. rendeletben a rotációs papír hiánya miatt kimondották, hogy ezentúl a lapindításhoz is miniszterelnöki engedély kell. Köztudomású, hogy ennek a miniszterelnöki rendeletnek ma már csak a 6. és 8. pontja van érvényben. A 8. pont az engedélyhez kötöttséget írja elő. Ma tehát az a helyzet, hogy egy időszaki sajtótermék megindításához, illetőleg egy lap indításához miniszterelnöki engedély kell. Időszaki lapnak pedig az tekintendő, — ez köztudomású — amely lap egy éven belül tíznél többször jelenik meg. T. Ház! A múlt hetekben a Képviselőházban egy bizonyos röpirattal kapcsolatban meglehetős heves jelenetek játszódtak le s nagyon sok nyilatkozat hangzott el az újságokban, amely nyilatkozatok a röpirat lényegét összecserélték és egy kalap alá vonták a tulajdonképpeni hazafias és tisztességes magyar sajtó fogalmával. Ilyen röpiratok voltak, vannak és lesznek. Ezeket a n röpiratokat ma már a modern technika fejlődése következtében nyomdákban állítják elő. A magam részéről az ilyen röpiratokat, ha bizonyos határt nem lépnek át, nem ítélem el. Ezekben a röpiratokban vannak elírások, történnek elcsúszások és vannak súlyos- kitételek, ellenzéki és kormánypárti röpiratokban egyaránt, Epülése 1935 december ll-én

} szerdán. pen a múlt hetekben a Csurgó és Vidéke című röpirattal kapcsolatban is voltak itt heves jelenetek, amelynek Seftsik György képviselőtársunk a felelős szerkesztője. Megmondom őszintén, hogy én ebben a röpiratban csak azt a kitételt kifogásoltam, amely Reibel Mihály igen t. képviselőtársunkkal szemben hangzott el, akiről azt írta ez a röpirat (olvassa): »Csalafintasággal buktatta meg mint hűtlen sáfár jóttevőjét a hivatásos pojácát is megcsúfoló zsonglőr pap, hogy előharcosa lehessen a kétes értékű pangermanizmusnak«. Ez nem helytálló, mert Reibel t. képviselőtársamról köztudomású, hogy magyarságáért a román börtönökben éveken át szenvedett, hogy a »leven te«-pernek ő volt egyik vádlottja, és hogy őt mint politikai bűnöst cserélték ki. Nem tudom, történtek-e ezirányban lépések, de meg vagyok róla győződve, hogy Seftsik György igen t. képviselőtársam meg fogja találni a módját annak, hogy Reibel Mihály igen t. képviselőtársamnak megadja a megfelelő elégtételt. T. Ház! Ezeket a röpiratokat nem lehet egy kalap alá venni azzal a magyar sajtóval, amelyről meg lehet állapítani nemcsak innen ellenzéki oldalról, hanem a miniszterelnök úr és vezető pártpolitikusok is megállapították, hogy az mindenkor feladatának a magaslatán állott és áll. Mégis állandóan fennáll a jelenlegi helyzetben a betiltás lehetőségének ténye az egyes lapokkal szemben. Az 1914. évi sajtótörvény a betiltást nem ismeri, csak az elkobzást arra a lapszámra, amelyben az inkriminált, &

t büntetőjogi következményt involváló közlemény megjelent. A kormány háború esetére a kivételes felhatalmazásokat tartalmazó törvénnyel jogot kapott a lapoknak vag- más sajtótermékeknek közigazgatási úton való betiltására. Ez háború esetén indokolható és nagyon is helyes, azonban a háborúnak már 17 esztendeje vége. Ezt a rendelkezést kibővítet ték úgy, hogy az ország közrendjét sértő vagy az ország külpolitikai érdekeit veszélyeztető közleményeket is egy kalap alá vonták a kivételes felhatalmazás alapján inkább a hadviselés érdekeit sértő cikkekkel. (Drozdy Győ^'í: Most nincsenek lapbetiltások!) Ha jelenleg nem is látunk betiltásokat, Drozdy képviselő úr, de a jog és a lehetőség megvan arra, hogy lapokat betiltsanak. Eszerint tehát a lapok a mindenkori kormányhatalomtól függenek, lett légyen az Bethlen-kormány, vagy Károlyi-kormány, legyen az Gömbös-kormány vagy más elkövetkezendő kormány, teljes mértékben ki vannak szolgáltatva a hatalomnak.. Ezek szerint a kritikai megszűnt. Méltóztassék tudomásulvenni, nem elegendő és nem szükséges a betiltás ténye, a lehetősége is elejét veszi a jogos kritikának, ami pedig mindenkor szükséges, mindenkor meg is volt és kell is, hogy meglegyen. Ha a kritika nem tetszik is nekünk, nem kiabálhatunk mindjárt sajtóreform után és a kormányzatnak nincs meg a jogosultsága arra, hogyha valamely sajtóorgánum neki nem tetsző kritikát gyakorol, sajtóreformot csináljon és a sajtóreform égisze alatt a kritika. lehetőségét kizárja; hiszen ebben az esetben az történnék, hogy csak a kedvező kritika jelenhetnék meg. (Zaj jobbfelől.) Csak azért interpellálok, hogy a miniszter úrnak alkalma legyen megmondani, miről van szó. En azt látom, hogy a magyar sajtó, az újságírók állandóan ki vannak téve támadásoknak, sajtókuliknak nevezik őket, egyik