Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. vetkező esztendőben, 1934^35-ben a termelt cukor mennyisége 1,077.000 métermázsa volt, ebből belföldön ugyancsak kerekszámban 800.000 métermázsa fogyott el és exportra maradt 277,000 métermázsa. A belföldi eladásra kerülő cukor ára a kincstári haszonrészesedés nélkül 57 pengőt tesz ki, hozzászámítva 60 pengő kincstári részesedés, összesen 117 pengő az az ár, amibe a cukor ab Fabrik — nagykereskedelmi árat tételezve fel — Magyarországon kerül. Ezzel szemben az exportban értékesített cukor métermázsánként — külföldi állomást véve figyelembe — tíz és félpengővel értékesíthető. A tíz és félpengőből 3'5 pengő szállítási költség, úgyhogy tulajdonképpen az a tiszta netto-érték, amely a gyárnak s végeredményben a nemzetgazdaságnak és az országnak egy exportált métermázsa cukor után megmarad, hét pengőt tesz ki, vagyis kg-onként hét fillért. Ebben a hét filléres cukorban exportáltunk 7—8 kg répát, exportáltunk megfelelő munkát, exportáltunk megfelelő gyári feldolgozást, úgyhogy, ha ezeket a részeket vizsgálom, azt találom, hogy a cukor exportja ugyanolyan eset, mint a brazil-kávé tengerbe öntése: nem kapjuk meg annak az értéknek, amelyet reálisan képvisel, a felét és a negyedét sem. Azt kell mondanom, hogy ez nem jelent valutáris érdeket sem. Mert valutáris érdek volt az, amikor 1930-ban a cukorexport 900.000 mé

: termázsát tett ki és ebből a bevétel, az akkori 28 pengős nemzetközi árat véve figyelembe, 26 millió pengőt tett ki. Akkor hivatkozhattunk arra, hogy ez igen fontos valutaszerző tényező, de amikor 270—300.000 métermázsa export mellett 7 filléres bázison 2 millió pengő az a valuta, amelyet ez az export az országra jelent* akkor azt hiszem, ez az összeg nem olyan nagy, hogy ezért ezeket a gazdasági értékeket nekünk magunktól érdemes volna a reális ár egy töredékéért eldobni! Ha ezt a répát és cukrot az országban használnók fel s akár áilathizíalás útján, akár egyéb úton értékesítenők, meg vagyok róla győződve, hogy más formában egyéb lehetőségek nyílnának az export fokozására is. T. Ház! Ha egybevetem a termelt cukorból a belföldön értékesített mennyiség értékét és a külföldön értékesített részt, azt találom, hogy 1933/34-ben a belföldön értékesített cukormenynyiség után a gyárak 46 millió pengőt vettek be s a 400.000 métermázsa export után 2,800.000 pengőt, összesen 49 millió pengőt. Az átlagár 40 pengőnek, kg-onkint 40 fillérnek felel meg. A következő esztendőben, 1934/35-ben az export- és belföldi értékesítésből kiszámított átlagár 44 fillért, métermázsánként 44 pengőt tesz ki, szemben az 57 pengővel, amelyet a belföldi fogyasztás a kincstári részesedés nélkül fizet. Félve* tem azt az eszmét, hogy ha az egész cukormenynyiség a belföldön értékesíttetnék, az 57 pengővel szemben a 42 pengős átlagár alapul vétele mellett, amely az elmúlt esztendőkben kialakult a két fogyasztás (export és belföld) figyelembevételével, ez kg-kint 15 filléres árcsökkentést ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Horváth Ferenc: Kérek tíz pere meghoszszabbítást. Elnök: Méltóztatik a meghosszabbítást megadni ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Horváth Ferenc: A külföldi és belföldi cukorárak egybevetésénél tehát, amint rámutattam, egy olyan átlagár alakult ki, amely a termelt mennyiség belföldi értékesítése esetén 15 filléres kg-kénti csökkenést tenne lehetővé. De ülése 1935 december 11-én, szerdán. 487 nézzük a kincstár részesedését, ami 60 fillért tesz kg-ként. Ha a kincstár ezt a horribilis terhet 60 fillérről 40 fillérre szállítaná le, akkor ez a 20 fillér és a veszteséges export mellőzésével megtakarítható 15 fillér együttesen 35 fillért jelent és lehetővé teszi azt, hogy a cukor mostani 1 P 20 filléres nagybani ára helyett 85 fillér körül volna értékesíthető. Azt hiszem, hogy egy ilyen cukorfogyasztási politika lehetővé tenné azt, hogy az országban a cukorfogyasztás lényegesen emelkednék. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Egy hang a baloldalon: A termelés is!) Ez a lényeges emelkedés lehetővé tenné à cukorrépatermelés kiterjesztését, lehetővé tenné azt, hogy az országban azok is cukrot fogyasszanak, akik eddig a cukor drágasága miatt nem tudtak fogyasztani. Különösen a szegény munkásrétegekre, a vidéki napszámosokra gondolok, akik így szintén hozzájutnának ehhez a népélelmezési cikkhez. Ezáltal szolgálnánk az ország egészségügyét és a termelés érdekeit is, amellett a kincstár sem járna rosszul. Ha azonban a pénzügyminiszter úr nem hajlandó elfogadni ezt az okoskodást, felvetek egy eszmét, mert ezért a néhány fillérért mégis csak bűn ezt az értéket eldobni és elvonni a nemzettől. Méltóztassék akciót indítani: az iskolásgyermekek között talán fejenként és havonként egy kilogrammot bizonyos rendszer bevezetése mellett szét lehetne osztani. Az országban egymillió elemi iskolás gyermek van, ha azoknak havonta egy kilogramm cukrot juttatunk ezért a 7 filléres árért, amelyért külföldön elkótyavetyélik a cukrot, ez havonta 'egymillió kilogramm cukor belföldi felhasználását tenné lehetővé, egy esztendőben pedig 12 millió kilogrammról, 120 000 métermázisáról lehetne szó. De hozzátehetem azt is, hogy az Országos Stefánia Szövetséget és más szegényekkel és gyermekekkel foglalkozó egyesületeket is fel lehetne használni arra, hogy olyan néprétegek között, amelyeknél a cukorfogyasztás a magas ár miatt lehetetlen volt, ilyen olcsó akció-cukor bevezetésével és adományozásával a fogyasztást emeljék és ezáltal azt a fölösleget, amely esetleg mutatkozik, a nép javára használlak fel. Nem szükséges a masyar cukrot 7 fillérért eldobni, akárcsak Braziliában ia' kávét, amelyet a tengeribe öntenek. Magyarországon sokmillió fogyasztó van, akinek szüksége van rá és szívesen venné a magyar cukrot. Befejezem felszólalásomat és azzal a kéréssel fordulok a földmívelésügyi miniszter úrhoz.aki sajnálatomra nincs itt, tegye megfontolás tárgyává azt az eszmét, amelyet interpellációm első részében terjesztettem elő. hogy a nagyobb cukortartalom folytán előálló haszontöbbletet ebben az évben fordítsák a gazdák javára, akik a gyenge termés folytán kárt szenvedtek. Interpellációm második részét a pénzügyminiszter úrhoz intéztem, aki Genfbe való utazása miatt nem lehet jelen. Arra kérem, tegye r ezeket a szempontokat megfontolás tárgyává és tegye a cukorfeleslegnek az országban való elfogyasztását a szegény néprétegek között lehetővé. Azzal, ha ezt lehetővé teszi, segíteni fog az ország népegészségügyén anélkül, hogy a kincstári érdekeknek ebből kára lenne! (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmívelésügyi és a pénzügyminiszter uraknak. Következnék vitézi Miskolczy Hugó inter-