Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

486 Az országgyűlés képviselőházának 72, haszon a termelők kártalanítására fordíttassék? Hajlandó-e intézkedni a pénzügyminiszter úr a eukorelosztás olyan újabb szabályozása iránt, amely alkalmas arra, hogy a cukorfeles- j legek az országban fogyasztassanak el és a veszteséges export mellőzhető legyen 1 Horváth Ferenc.« Elnök: Horváth Ferenc képviselő urat illeti a szó. Horváth Ferenc: T. Képviselőház! Pártunk részéről a közelmúltban interpelláltunk már a cukorrépával kapcsolatban s hogy én most a magam részéről mégis újra a cukorrépával és a cukorral kapcsolatosan terjesztek elő interpellációt, teszem ezt azért, mert a cukornak és a cukorrépának annyi vonatkozása van a kincstárral a termelőkkel és fogyasztókkal kapcsolatban és ezek megfontolása annyi új problémát vet fel, hogy megoldásukkal újból és újból foglalkozni kell. Ha ezeket a különféle szempontokat nézem, mingyárt bevezetőleg meg kell állapítanom, hogy a cukornak a kincstári vonatkozása a legfontosabb. A kincstár bevétele a cukorból 43 millió pengőt tesz ki. (Farkas István: Azért olyan keserű a cukor!) A kincstári érdekeltség után rögtön a gyári feldolgozás jön, amely a cukor bruttó bevételéből 28—30 millió érdekeltséget képvisel és csak harmadsorban jön a termelő, aki a cukorhoz az anyagot adja és akire ezen nagy összegekhez viszonyítottan csak a kisebbik rész jut, lévén mindüs&ze 14—15 millió pengő az, amit a termelők a cukorból maguknak elszámolhatnak. Ha ezek után elsősorban mégis a termelők szempontjából kívánok foglalkozni, teszem ezt azért, — annak ellenére, hogy a termelőt illeti a legkisebb rész a cukorból — mert a termelők oldalán igen széles réteg van képviselve. A folyó évben a cukorrépatermés országszerte nagyon gyengén sikerült. Az ország egyes részeiben, mint például Sopron megyében, a termés 30—40%-kal csökkent, másutt 20—30%-kal. A statisztika általában 20% csökkenést mutat az előző évek termésével szemben. Az 1934. évben ugyanis a cukorrépatermelés a statisztika szerint 9,200.000 mázsa volt, míg a folyó gazdasági évben csak 7,300.000 mázsát tett ki. (Farkasfalvi Farkas Géza: Szépít a statisztika!) Nekem is az a nézetem, hogy a statisztikai felvétel még mindig sokkal kedvezőbb képet mutat ki, mint ami a valóság, mert számtalan helyről tudom, hogy a termés alig érte^ el a felét annak, ami normálisnak mondható. A cukorrépa termelés gazdasági fontosságát nem szükséges ebben a Házban külön fejtegetnem. Nemcsak több munkalehetőséget jelent, de az állattenyésztésnek is igen fontos feltétele. Az országnak azon a részein, ahol a cukorrépatermelés erőteljesebben van elterjedve, így az ország nyugati részein, jobb esztendőkben ezzel kapcsolatosan az állattenyésztés is meglehetősen virágzott. De nemzetgazdasági szempontból is fontos a cukorrépatermelésnek minél általánosabbá tétele, hiszen a cukorrépatermelésnél egy katasztrális hold földön 215 pengő egységár mellett normális évben — 120 mázsás termés alapulvételével — cca 250 pengő az a bruttó érték, amit a magyar föld megtermel. Ezzel szemben gabonában és egyéb termelési ágakban ezt az összeget nem tudjuk elérni. Ez az összeg természetesen nem tisztán a gazda hasznát jelenti, mert hiszen a cukorrépatermeléssel kapcsolatban sokkal nagyobb munka és egyéb befektetés kell, mint más terülése 1935 december 11-én, szerdán. melési ágban, de nemzetgazdasági szempontból éppen az a fontos, hogy munkalehetőséget teremtsünk és az ország jövedelmét fokozzuk. Az elmúlt év cukorrépatermését a folyó évivel összevetve, egy további érdekes jelenséget találunk. Míg az elmúlt esztendőkben a termelt cukor tartalma nyerscukor értékben kifejezve az 1931/34. esztendők között 15—16% között mozgott, addig a folyó esztendőben gyöngébb termés mellett a cukorrépa cukortartalma 19% fölé emelkedett. A cukorrépa cukortartalma tehát a kisebb cukorrépatermés, a darabonkint kisebb cukorrépasúly folytán nagyobb volt, úgyhogy az idén termelt kisebb cukorrépa mennyiség ugyanannyi cukor termelését teszi lehetővé, mint az elmúlt esztendőkben. T. Ház! Amíg a többi termelési ágnál a gyöngébb^ termésnek az a következménye, hogy a gazdasági automatizmus magától növeli az árakat és a növelt árakban a termelőnek bizonyos kárpótlását lehetővé teszi, addig a cukorrépánál az ár megkötöttsége folytán ez a& automatizmus nem érvényesülhet (Ügy van! Ügy van! balfelőL) s az olyan esztendőkben, mint az idei, a gazda tetemes veszteségeket szenved és nem kapja meg a termelési költségeit sem. Ha már most rámutatunk arra, hogy — amint az imént mondottam — a termelt cukor ugyanannyi, mint a normális esztendőkben, akkor felvetem azt a kérdést, — és azt hiszem, t. Ház, joggal tehetem ezt — hogy a cukorgyárak az átvett kevesebb répa után a gazdának bizonyos kárpótlást adjanak, saját károsodásuk nélkül. Ha 20%-kai nagyobb a cukortartalom, akkor ebből a 20%-kai nagyobb bevételi lehetőségből juttassanak a termelőnek is bizonyos hányadot és tegyék lehetővé azt, hogy a gyenge termésért a gazda bizonyos kárpótláshoz jusson. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a legelemibb méltányosság!) T. Ház! A cukorfogyasztás kérdéseit vizsgálva, megállapítom azt, hogy Magyarországon a cukorfogyasztás lényegesen kisebb, mint a kulturáltabb nyugati országokban. Fontos volna, hogy a cukorfogyasztás emelkedése nálunk is lehetővé tétessék, egy líj árpolitikával kapcsolatosan, (Elénk helyeslés a baloldalon és a balközépen.) mert hiszen 1 pengő 30 filléres árak mellett természetes dolog, — a mi kereseti viszonyainkat véve figyelembe — hogy a fogyasztás folyton és folyton csökkenő irányzatot mutat. Amíg 1930-ban a fejenkénti cukorfogyasztás Magyarországon 11'8 kg volt, addig az elmúlt esztendőben már 96 kg-ra szállott le. Ezzel szemben Amerikában 1913-ban 38 kg, 1933-ban pedig 44 kg volt a fejenkénti cukorfogyasztás. Franciaországban 1913-ban 18 kg. 1933-ban 23 kg a fejenkénti fogyasztás. Angliában ugyanezen idő alatt 37 kg-ról 40 kg-ra, Németországban 19 kg-ról 20 kg-ra, Svédországban pedig 24 kg-ról 44 kg-ra emelkedett a fejenkénti cukorfogyasztás. A cukorfogyasztás növekedése rendkívül fontos kincstári érdeket is szolgálna országunkban, a mellett, hogy a termelés kiterjesztését is lehetővé tenné. Ha már most azt vizsgálom, hogy a termelt cukormennyiségből mennyi fogyott el belföldön és mennyit exportáltunk külföldre, akkor igen érdekes megállapításokhoz juthatunk. Az 1933/34-ben termelt cukor mennyisége 1,220.000 métermázsa volt. Ebből a termelt cukormenynyiségből belföldön 800.000 métermázsa fogyott el és 420.000 métermázsa került exportra. A kö-