Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-72

482 Az országgyűlés képviselőházának 7 nak ezt a módját nem tudom helyeselni. (Czirják Antal: Hol van ilyenkor az államtitkár úr?) Schandl t. képviselőtársam írja a következőket: ö tulajdonképpen csak közvetítő, az árfolyamnyereség teljesen az adós javára esik. Azt mondj a, az Okh. ilyen dollárkötvényeket saját tárcája részéről kibocsátáskor meg nem tartott, ilyeneket a piacon fel nem vásárolt, csupán az adós és a külföldi hitelezők közötti közvetítést vállalta minden ikülön haszon, vagy nyereség nélkül, tisztán közéleti hivatásától vezetve. — Szép szavak, gyönyörű szavak, de a gyakorlatban, sajnos, nem ezt tapasztaljuk. Mit csinál ezekkel a kötvényekkel az Okh? Több ízben jártam ott és próbáltam kisemberek érdekében visszafizetésekkel kapcsolatban eljárni. Erre való tekintettel felhívom az igen t. kormány és a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy megengedhetőnek, erkölcsösnek tartja-e azt az állapotot, amely ma van Magyarországon? Vagy igaz az, hogy nem szabad és nem lehet így visszafizetni, mert a külföldi hitelezők immorálisnak tartják a záloglevelekkel való visszafizetést, vagy nem igaz. Vagy igen, vagy nem! Ha nem szabad fizetni, ha ilyen erkölcsi tilalom áll fenn, akkor nem szabad akkor sem visszafizetni, ha az illető. — akár altruista, akár imás .intézet — ibusás haszonra tehet szert ezzel kapcsolatban. Igen t. miniszterelnök úr, nem egy ízben — tudnék mutatni elszámolásokat — ingatlanaik egy részének eladásával akartak szabadulni szegény emberek adósságaiktól és záloglevelekkel való visszafizetés útján próbáltak terheiken könnyíteni, amire olyan számlát kaptak, amitől borsódzik minden tisztességes ember háta. (Eckhardt Tibor: Például a szarvasi evangélikus egyház!) Ha erkölcstelen a visszafizetés, akkor nem válhatik egyszerre erkölcsössé abban az esetben, ha egy u. n. altruista intézet busás haszonra tesz szert ezzel kapcsolatban, A múltkor rámutattam és igazoltam, — ha tetszik leteszem a Ház asztalára az adatokat — hogy mi történt egy 20 dolláros adósságtörlesztéssel kapcsolatban a Magyar Földhitelintézetnél. Magam jártam el ebben az ügyben. 20 dollár visszafizetése fejében 179 pengőt követeitök. En nem vagyok számtantanár, de bocsánatot kérek, ha a dollár a mai nemzeti banki jegyzés szerint 3.40—3.45 pengő, hogy akkor 20 dollárnál hogyan lehet 179 pengőt kihozni, azt ma sem tudom elképzelni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez az altruizmus!) Nem tudom megérteni, hogy egyszerre erkölcsössé válik a 'záloglevelekkel való visszafizetés, ha az 1932-ben lejárt két részletet, amelyet ő nem fizetett le, — mert tagadom, hogy befizette a külföldi hitelezők alapjába — 5*72-s alapon fizetik meg, t. i. hogy elfogad 75% dollárkötvényt, 25%-ot azonban ismét dollárban, aranyparitásom, 5'72-vel számítva kell fizetni. Semmi körülmények között nem lehet elfogadni azt az eljárást, ha egy intézet magáról ilyen erkölcsi bizonyítványt mer kiállítani és meri azt mondani, hogy »én csak közvetítő vagyok minden .• haszon nélkül«, ugyanakkor pedig ilyen busás hasznot szerez a szegény kisgazdák és kisadósok bőrén. Megértem, ha valaki keresni akar, de azt nyiltan be kell vallani és le kell vetni az altruizmus álarcát. (Ügy van! a baloldalon.) Amíg azonban az álarc levétele meg nem történik, addig csak töprengeni lehet azon, hogy mennyiben felel meg a miniszterelnök úr intencióinak az Okh.-nak ez a furcsa, megfoghatatlan, az altruizmus neve alatt 1935-hen, a gazdatarto- I '•. ülése 19 $5 december Xl-en, szerdán. /zások tényleges rendezésének idejében követett eljárása. A magam részéről összes adataimat készséggel bocsátom az illetékes körök rendelkezésére. Ebben a kérdésben jártam Imrédy pénzügyminiszter úrnál, aki ebben a kérdésben nekem adott igazat, jártam a legkülönbözőbb illetékes faktoroknál, az igazságügyminisztériumban a törvénytervezet szövegezőjénél. (Mozgás a középen. — Czirják Antal: Ügy-e sóhajtozni való ez! — Eckhardt Tibor: Ezen lehet keseregni!) Sehol sem adtak igazat az Okh.-nak ebben a kérdésben. Mindig azt a választ kaptam, hogy az Okh. sem szedhet 7%-os kamatot, nem szedhet többet, mint a^ többi magyarországi pénzintézet. Ezt mondják a különböző helyek, ezzel szemben ismét csak állítom, hogy amíg a szép szavakat nem követik tettek, amíg iaz igen t. minisztériumok alusznak a dolgon, ez az intézet tovább szedi ezeket &. kamatokat és egymásután végrehajtással fenyegeti az adósokat, elárverezteti őket és a kisemberek százainak tudatlanságát, akik a gazdarendeletek labirintusában nem ismerik ki magukat, a maga számára kamatoztatja. Súlyos vádak ezek, igen t. miniszterelnök úr. (Czirják Antal: De mennyire!) En nyiltan a lapokban, nem a mentelmi jog védelme alatt állítottam, hogy az Okh. eljárása jogtalan, törvénytelen, igazságtalan, (Horváth Zoltán: Erkölcstelen!) nem egyeztethető össze az intézet altruista voltával és felszólítottam, hogy pereljen. Nem történt semmi, hanem ismét a kisexisztenciák százait ilyen levelekkel, ilyen megtévesztő felhívásokkal vezetik félre és követelik tőlük jogtalanul ezeket^ a kamatokat. Kérem, hogy most már nyomatékosan méltóztassék ebben a kérdésben rendet teremteni. Ha a kormány intencióinak megfelel, hogy egy intézet Magyarországon 7%-os kamatot szedhessen és a gazdaadósok bizonyos része, akik az altruista Okh.-nál tartoznak, 7%-ot tartozik fizetni, akkor ezt méltóztassék nyiltan megmondani és akkor ezt tudomásul veszem. (Eckhardt Tibor: Tessék elrendelni!) De amíg ebben a kérdésben más rendelet nincs, addig igenis állítom, hogy az altruistának nevezett Okh. eljárása jogtalan és törvénytelen. Ebben •a kérdésben sürgős intézkedést kérek. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr interpellációja «iadatik a pénzügyminiszter úrnak. (Czirják Antal: Erre nincs válasz!) Következik Petrovácz Gyula képviselő úr interpellációja az összkormányhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. i vitéz Miskolczy Hugó jegyző: (olvas): »Interpelláció az Összkormányhoz a közszolgálati alkalmazottak drágasági pótlékának tárgyában. 1. Tudja-e a kormány, hogy az elcőrendii élelmicikkekben különböző okokból bekövetkezett drágaság már olyan mértékű, hogy az ebből előálló kiadási többletet a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok többszörösen lecsökkentett illetményei már nem bírják eJ? 2. Hajlandó-e a kormány ezen értékes társadalmi rétegnek segítségére sietni és egy, a drágulásnak megfelelő drágasági pótlék engedélyezésével az eladósodástól megmenten?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Elmondandóimat teljes tárgyilagossággal, politika- és szenvedélymentesen kívánom elmondani, mert