Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-57
40 Az országgyűlés képviselőházának 57. fizikai munkások munkabérének és a magánalkalmazásban lévő tisztviselők fizetésének a drágasághoz mérten való felemelésére. Felhívom a t. Képviselőház tagjainak figyelmét arra, hogy a legutóbbi hónapokban, sőt a legutóbbi hónapon belül, még a legutóbbi hetekben is, például a zsír ára 1 pengő 12 fillérről 1 pengő 80 fillérre, a háj ára 1 pengő 20 fillérről 1 pengő 80 fillérre, a zsírszalonna ára 1 pengő 8 fillérről 1 pengő 68 fillérre, a vaj áxa 2 pengő 40 fillérről 3—3 pengő 20 fillérre emelkedett. De felhívom a figyelmet arra is, hogy ezek még csak a csarnoki árak, ami azt jelenti, hogy kiskereskedésben a kistisztviselőnek vagy munkásnak még ennél is sokkal magasabb árat kell fizetnie, mert hiszen a detailárak mindenkor magasabbak, mint a csarnoki árak, amelyek hivatalosan állapíttatnak meg. De ettől eltekintve megállapíthatjuk, hogy elsősorban a zsírnál, a vajnál, tehát a legszükségesebb élelmezési cikkeknél a drágulás a legutóbbi hetekben 60%-os volt. De ugyanezt az áremelkedést találjuk, ha megnézzük azokat^ a tömegélelmezési cikkeket, amelyeket elsősorban szegényemberek fogyasztanak, a munkások vagy munkanélküliek, akik ínségsegélyhez jutnak hozzá. Ha megnézzük a burgonya áremelkedését, — a nagybani árát veszem figyelembe — az 6 fillérről 9 fillérre, illetőleg 24 fillérre emelkedett. A tojás 5.5 fillérről 9—12.5 fillérre. De épúgy a hagymánál, a zöldborsónál, a kenyérnél és a teavajnál, mindegyiknél emelkedés van; sőt a leginkább tömegfogyasztási és népélelmezési cikknél, például a babnál, az emelkedés több, mint 100% -os a tavalyi árakhoz képest. A máknak kilója a múlt év hasonló időszakában 52—55 fillérig terjedt, az idén pedig már 94—96 fillér. A lisztnél, tehát a legelsősorban álló fogyasztási cikknél ugyancsak azt a megállapítást tehetjük, hogy az utóbbi hetekben egymásután háromszor emelték a liszt árát és ez az emelkedés ma már a nullás lisztnél kitesz 3.50—4 pengőig terjedő összeget, a kenyérlisztnél pedig 2—2.50 pengőig terjedő összeget. (Farkas István: Boldog Kánaán!) De nemcsak ezeknél az elsőrendű élelmicikkeknél észlelhető ez az áremelkedés, amit meg kellene akadályozni a kormánynak, vagy legalább is elviselhetővé kellene tennie, mert hiszen a kormánynak egész programmja, egész felépítése, amelyről annyit hallunk, a családvédelem kérdésével is szoros kapcsolatban van. Hogyan tudja az a szerencsétlen kistisztviselő és munkás felnevelni a gyermekeit egészséges gyermekekké, ha fizetéséből nem tudja megvenni a legszükségesebb tápanyagot 1 ? Ezért sorvad az ifjúság és ezért kapjuk napról-napra részben az iskolaorvosok, részben a tisztiorvosok jelentésében azokat a statisztikai adatokat, amelyek az iskolaköteles gyermekek rossz táplálkozásáról számolnak be és egy agrárország lakosairól olyan adatokat adnak, amelyek csúfosan hatnának még egy ipari ország lakosaira vonatkozólag is. Egy, a kilencedik fizetési osztályba sorozott állami tisztviselő a maga kiadásait pontosan feljegyezve, kimutatást adott át nekem; ebben a kimutatásban pontosan megvan, hogy hónapról-hónapra hogyan emelkednek a kiadások, anélkül azonban, hogy fizetésemelés^ is történt volna. Annak ellenére, hogy a legszükségesebb kiadásokra redukálta már az igényeit, mégis kénytelen most már adósságokat csinálni, mert ezeket a kiadásokat már nem tudja fedezni abból a fizetésből, amelyet az államtól kap. De nemcsak az elsőrendű élelmiülése 1935 november 13-án, szerdán. cikkekre vonatkozik a rohamos áremelkedés, hanem egyéb szükségletekre vonatkozólag is beszereztem adatokat és ott is hasonló áremelkedéssel találkozunk. Így például a szükségleti cikkek kö-zött feldolgoztattam, hogy a, bőr árában, a cipőárakban micsoda emelkedés következett be. A kezeim közt lévő hivatalos adatok szerint a boxbőröknél 36—40%-os, a zsíros bőröknél 20—422 százalékos, a bélésbőröknél 15—20%-os emelkedés van s ez, az emelkedés olyan, hogy nem lehet áthárítani a fogyasztóközönségre, mert a fogyasztóközönség már egyáltalában nem felvevőképes, fizetéséből nem tudja megvásárolni a magasabb áron forgalomba hozott cipőket és lábbeliket. Ennek következménye az, — a magyar kultúra nagyobb dicsőségére — hogy ha az ember elmegy Vidékre, vagy a főváros külvárosaiba, akkor még ma is, november közepén mezítlábas emberekkel találkozik nagyon gyakran. (Mizsey György: Hát a falun! — Farkas István: Falun kétharmadrész!) T. Ház! Ugyanez a helyzet a textilárukra vonatkozóla.g is. Ott az emelkedés az utóbbi hetekben körülbelül 20—25%, ami különösen mutatkozik a len-, kender-, juta- és gyapjúáraknál. Ezekre vonatkozólag 20—25%-os az emelkedés de vannak olyan textiláruk is, különösen ahol külföldről kell beszerezni! a nyersanyagot, hogy az áremelkedés már 60%. Anynyira kénytelenek voltak menni a tömegcikkek gyártására berendezett üzemek, hogy kénytelenek voltak már rosszabb minőséget forgalomba hozni, hogy így tegyék valahogyan vásárlóképessé az embereket, mert a régi minőségben egyáltalán nem tudnak eladni. Ehhez hozzájárulnak a kormánynak ugyancsak egyoldalú agrárszempontból tett intézkedései is. A gyapjútenyésztés érdekében ugyanis hatóságilag magasabb árakat állapítottak meg s ezzel akarták a mezőgazdaságot valahogyan felsegélyezni. Természetesen ezt megint csak a városi lakosságnak kell nagyobb összegben megfizetnie. S amikor az egyik oldalon, úgy a textilgyáraknál, mint a cipészüzemeknél, ezt a magasabb áremelkedést látjuk, akkor a kezeim közt levő anyag arról beszél, hogy a cipész- és szabóiparban napi 14—16 órás munkaidő mellett is csak 8—10 pengőt keresnek a munkások. Bár a kormány ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy ezekben az iparokban bevezeti a 8 órai munkaidőt és szabályozza, a minimális munkabéreket, erre nézve sem történt semmiféle intézkedés., Pedig a kormányzatnak ugyancsak fontos teendője lenne ez, mert ha bevezetnék a 8 órai munkaidőt, akkor a munkanélkülieknek körülbelül 80%-a lenne elhelyezhető, ami a gazdasági élet vérkeringése szempontjából ugyancsak nagyon fontos. Itt is egyoldalú intézkedéseket látunk a kormányzat részéről. j( Itt van például & magas vám. A háború előtti 6—7 koronás férfiruhaszövet ára ma a vám lehetetlen magassága folytán 20—24 pengő. Ezt meg tudnók érteni akkor, ha a belföldön termelt gyapjúból készített szövetek ára olyan lenne, hogy az elviselhető lenne a vevőközönségre. Meg kell azonban állapítanom, hogy a kormány helytelen vámvédelmi intézkedései s a karteluralom miatt a belföldön termelt áru — a külföldivel együtt — 20—24 pengőt tesz ki. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Méltóztatik meghosszabbítást kérni? Györki Imre: Negyedórás meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak megadni a kért meg-
