Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. hogy az elsőrendű szükségleti cikkek ára olyan legyen, hogy azokat a mai bérek és fizetések mellett a togyasztóközönség meg tudja fizetni? Amennyiben a kormány nem tudja ^drágaságot letörni és a mai bérekhez, és fizetésekhez arányban tartani, akkor kérdem, hogy mit szándékozik tenni abban a tekintetben, hogy úgy a fix javadalmazást élvezők, mint pedig a munkabér mellett dolgozók bére felemeltessék? Hajlandó-e a kormány a közszolgálati alkalmazottak részére fizetésemelést, vagy drágasági segélyt folyósítani, a nagyobb családú alkalmazottak részére pedig a családi pótlékot felemelni? Hajlandó-e a kormány béregyeztető bizottságot felállítani, amelynek célja a drágaság emelkedésével a munkabéreket arányba hozni? Addig is, amíg a kormány ezeket az intézkedéseket megteszi, kérdem: hajlandó-e a legszükségesebb élelmiszerek fogyasztási és forgalmi adójának, továbbá vámjának megszüntetése iránt Intézkedni és hajlandó-e az önkormányzati testületeknél odahatni, hogy a mai túlmagas csarnoki és piaci helypénzek leszállítása megtörténjék? Budapest, 1935. évi november hó 12-én. Dr. Györki Imre s. k. országgyűlési képviselő.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (HalljukJ Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Györki Imre: T. Képviselőház! Aki a magyar gazdasági életet az utóbbi hetekben, sőt hónapokban figyelemmel kísérte, sajnálattal állapíthatja meg, hogy különösen az elsőrendű szükségleti cikkek beszerzésénél olyan rohamos drágaság állott elő, amely ma nincsen arányban a fixfizetésű és munkabérért dolgozó emberek megélhetési szükségleteivel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Eddig vártuk, hogy mit szándékozik tenni a kormány egyrészt a drágaság letörése, vagy legalább is uiegrendszabályozása ügyében, másrészt pedig tesz-e intézkedést olyan irányban, hogy a fixjavadalmiazású emberek fizetése és a munkabérért dolgozók bére valahogyan arányba hozassék azzal a rohamos áremeléssel, amely az utóbbi hetekben észlelhető. Sajnálattal kell azonban látnunk, hogy a kormánynak egyetlenegy intézkedését sem tapasztaltuk sem az egyik, sem a másik irányban. A f miniszterelnök úr a ta

1 vaszi választások után, amikor korámyprogrammot adott és amikor a közjogi kérdéseket hozta szóba, hivatkozással korábbi nyilatkozataira, azt a kijelentést tette, hogy nem közjogi problémákkal kívánja foglalkoztatni az országgyűlést, hanem elsősorban a kenyérkérdésekkel és csak azok után jönnek a közjogi problémák. Vártuk tehát ennek a kormányprogrammnak megvalósítását, azonban ez sem történt • meg s ebben az irányban sem történt a kormány részéről egyetlenegy intézkedés sem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A belügyi államtitkár úr tegnapelőtt, amikor a jegyzők küldöttsége előtt beszélt, azt a kijelentést tette, hogy a kormánynak egyik legfőbb törekvése az, hogy ebben az országban éhező ember ne legyen a most bekövetkező tél idején. (Farkas István: A legnagyobb probléma volna!) Sajnálattal kell azonban ebben a vonatkozásban is látnunk, hogy semmiféle intézkedést, egyetlenegy lépést sem tett a belügyi kormányzat sem, hogy valóra váltsa a belügyi államtitkár úr tegnapelőtt tett kijelentését, sőt azt kell tapasztalnunk, hogy még a korábbi évek ínségakcióját is megcsúfoló intése 1935 november 13-án, szerdán. 39 tézkedések történtek a belügyi hatóságok részéről és az összes városok intést kaptak abban az irányban, hogy az ínségmunkabéreket szorítsák le olyan nivóra, amely mellett már egyáltalában nem lehet fenntartaniuk magukat az embereknek:. (Farkas István: Gyalázat!) Sőt, azokat^ a munkanapokat, amelyeket ezeknek az ínségeseknek egy hónapban le kell dolgozniuk, a minimumra redukálták, úgy, hogy például Debrecen városában havi 16 pengőből kényszerül megélni egy munkásember, ebből kell eltartania családját, ebből kell lakbért fizetnie és a szükséges ruházati és egyéb berendezési cikkeket beszerezni. Amikor azt látjuk, hogy a kormány nyugodtan szemléli az áremelkedést, akkor egyetlen nyilatkozatot hallottunk, vagy olvashattunk a kormány egyik tagja részéről és pedig a földmívelésügyi miniszter úr részéről, aki- a drágaság kérdésében nyilatkozott az egyik délutáni lapban és azt a kijelentést tette, hogy a kormány ügyel arra, hogy a nehéz viszonyokat visszaélésre, áruzsorára ne használják fel egyesek.. Ugyanebben a nyilatkozatában azt is mondotta a miniszter úr, hogy kormányzati szempontból hasznosnak tartja a magas terményárakat, ezek helyesek, jólétet teremtenek és az agrárlakosságot felsegítik. (Farkas István: Keresetet, munkabért adjanak!) Ha egyoldalúan akarjuk ezt a kérdést elbírálni, akkor valóban helyeselni lehet a földmívelésügyi miniszter úr nyilatkozatát, de az agrárlakosság közül, az agráriusok közül is csak az ezer- és tízezerhqldas birtokosokra vonatkozólag áll a földmívelésügyi miniszter úrnak ez a nyilatkozata. Nem helytálló azonban a földmívelésügyi miniszter úrnak ez a nyilatkozata a kisbirtokosokra, a törpebirtokosokra és általában a falusi lakosságra, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a katasztrofális időjárás következtében nincs^semmi eladnivalója, sőt, maga is vásárolni kénytelen, mert azt a kevés terményét, amely termett, már régen felélte, úgyhogy már maga is a fogyasztók közé állt be és vásárolni kénytelen olyan áron, amilyet egyáltalában nem tud megfizetni. Emlékeztetem a t. Házat arra is, hogy amikor 1931-ben a pénzügyi összeomlás után egymásután szállították le a közalkalmazottak és az állami üzemekben dolgozó munkások és tisztviselők fizetését, Imrédy Béla akkori pénzügyminiszter úr azt a kijelentést tette, hogy ez a leszállítás csak a folyó költségvetési évre vonatkozik; majd pedig, amikor a következő költségvetési évben újabb leszállítás következett és az újabb leszállítás ellen tiltakozás hangzott el, akkor a pénzügyminiszter úr azt a kijelentést tette, hogy nincs ok semmiféle panaszra, mert hiszen az árindex olyan eltérést mutat, amelynek következtében a csökkentett fizetés amellett is teljes épségben megmarad a tisztviselők, állami alkalmazottak és az állami üzemekben dolgozók vásárlóképessége. Most azonban, amikor azt kell tapasztalni, hogy az elsőrendű szükségleti cikkek árában 20—30 százalékos, sőt vannak cikkek, amelyekben 100 százalékos emelkedés is történt, egyáltalában nem látjuk, hogy a kormány bármilyen intézkedést tenne akár a fixfizetésű alkalmazottak fizetésének emelésére, akár a drágasági pótlék beállítására vagy a családi pótlék felemelésére, a nyugbéreknek magasabb összegben való megállapítására; de nem látunk intézkedést olyan irányban sem, hogy béregyeztető bizottságot állítana fel, amely hivatva lenne a