Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-71
454 Az országgyűlés képviselőházának 71 rény nézetem szerint nem áll meg teljesen, különösen ennek a szakasznak ilyen merev fogalmazásában. Igaza van Eupert t. képviselőtársamnak abban, hogy ha azokra a fogtechnikusokra, akik 1911 óta mentek fogtechnikusi pályára, méltóztatik teljes rigprozitással alkalmazni ezt a, r szakaszt, az még érthető, mert hiszen ezek tényleg tudhatták, hogy a fogtechnikus csak a szájon kívül dolgozhatik, de voltak fogtechnikusok 1911-ben, amikor le lehetett tenni a fogászmesteri vizsgát, akik valamilyen körülmény következtében nem tudtak levizsgázni. (Rupert Rezső: Nem volt iparigazolványuk!) Talán azért, mert Párizsban voltak tanulmányúton, talán azért, mert alkalmazásban voltak valahol külföldön valamelyik nagyobb fogintézetnél, talán azért, mert ebben az időiben súlyos betegen feküdtek. Az esetek százféle varációját el lehet képzelni. Esetleg katonai szolgálatot teljesített az illető, aki kiváló szakmabeli ember volt. Véleményem szerint igen súlyos méltánytalanság történik ezekkel az emberekkel, akik egyébként számbelileg nincsenek is sokan. (Rupert Rezső: Százhúszan vannak!) Talán százan, százhúszan, vagy száznegyvenen vannak, úgyhogy maga a fogorvostársadalom ezt nem érzi meg. (Rupert Rezső: Minden derék fogorvos azt mondja, hogy nem baj!) Közegészségügyi szempontból sem veszedelmes, mert ha azok a fogászok, akik 1911ben levizsgázhattak, nem veszedelmesek a közegészségügy szempontjából, ami nyilvánvaló, hiszen ezek dolgozhatnak és dolgoznak, — akkor a legméltányosabb a világon, hogy azok a fogászok, akik már 1911-ben szintén iparigazolvánnyal bíró fogtechnikusok voltak, de valamely oknál fogva nem vizsgázhattak le, szintén dolgozhassanak, illetőleg, hogy legalább ezek részére méltóztassék a miniszter úrnak lehetővé tenni, hogy levizsgázhassanak. (Rupert Rezső: Jeles tudományos könyveket írt akárhány!) Ezt már a családvédelem szempontjából is így kívánja Mindent megpróbálunk, hogy kenyeret adjunk az emberek kezébe, s most itt van 120—140 ember, akinek biztos kenyér van a kezében, akinek biztos megélhetése van és ezt a kenyeret most szó szoros érteleméiben törvényhozásilag ütjük ki a szájukból. Tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, ha már semmit sem akar változtatni ezen a szakaszon, csak azt az egyetlen enyhítést méltóztassék legalább megtenni, hogy az 1911-ben ténylegesen működő fogtechnikusok — ezek ma már meglett, javakorbeli, családos emberek, — akik 25—30 esztendős fogásztechnikai múltra tekinthetnek vissza (Rupert Rezső: Akik jeles könyveket írtak! Julius Bach és mások), akik nek révén nem érheti kár a közegészségügyet, akik kétségtelenül tisztességgel, becsülettel végezték munkájukat — még levizsgázhassanak. Az általános vitában bátor voltam felolvasni a kultuszminiszter úrnak egy köszönő levelét, amelyet szintén egy olyan fogtechnikushoz intézett, akinek jelenleg nincs fogtechnikai vizsgája, (Zaj a balközépen,) tulajdonképpen két ilyen levelet olvastam, az egyiket a kultuszminiszter úr intézte egy ilyen vizsgával nem rendelkező fogtecnikushoz. Már ebből is kétségtelen, hogy ezek a technikusok közhasznú, tisztességes, becsületes munkát végeztek. Ne tegyük tehát tönkre ezeket az embereket és ne tegyük ki Őket az utcára. Elnök: Szólásra következik ? . ülése 1935 december 10-én, kedden. Szeder János: jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! Lelkiismereti kérdést csinálok ebből az ügyből, ezért kénytelen vagyok felszólalni s jóllehet előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim már kimerítően foglalkoztak ezzel a kérdéssel, én is kérni szeretném a miniszter urat, hogy e törvényjavaslat révén valamilyen méltányosságot gyakoroljon a fogtechnikus iparosokkal szemben olyan méltányosságot, amelyet minden törvény megad a szerzett jogokat illetően. (Ügy van! balfelől.) Igaz, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy 1911 óta nem tehettek volna az illetők vizsgát... (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Itt nincs szerzett jog! — Rupert Rezső: De igen, mert az úzusból származik a szerzett jog. Magyarországon nemcsak a törvényhozás alkot jogot, hanem van jogszokás is, úzus, amely szintén jogforrás és szerzett jogokhoz vezet! — Zaj.) Elnök: Rupert Rezső képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. (Rupert Rezső: Tessék megtanulni...) Rupert Rezső képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni és a szónokot türelemmel meghallgatni. (Tóth Pál: Kire fáj a foga? — Derültség.) Müller Antal: Mindenki megállapíthatja, hogy a fogtechnikusok működését eddig már két miniszteri rendelet korlátoz+a: az 1911-es és az 1921-es miniszteri rendeletek. (Rupert Rezső: A világ legjelesebb fogászai fogtechnikusok! Julius Bach! — Zaj a jobboldalon.) Legyen szabad felhívnom a miniszter úr figyelmét pl. a látszerésziparosokra is. Ezek érdekében a 32. §-nál óhajtottam felszólalni, de a jegyző úr nem vette észre jelentkezésemet, nem tudtam felszólalni és így a látszerésziparosok ügyével itt kell foglalkoznom. A látszer észiparos ok a mai napig orvosokkal kapcsolatban dolgoznak, még pedig miniszteri rendeletek alapján. Két miniszteri rendelet intézkedik kifejezetten erről. A kereskedelmi miniszter megengedte, hogy ezt a munkát tovább ezen az alapon folytathassák. Kimutattam, hogy ehhez az ipartörvény alapján az elsőfokú iparhatóság is hozzájárult. Most az a helyzet, hogy, bár eddig is hatósági jóváhagyással, miniszteri rendeletben foglalt jóváhagyással dolgoztak így ezek a látszerésziparosok, mégis ez a törvényjavaslat egyszerre máról-holnapra megfosztja őket attól a lehetőségtől, hogy ezentúl is orvosokkal kapcsolatosan dolgozhassanak. Ez a törvényszakasz egy olyan pár iparost érint, akiknél ez a munka már évtizedek óta be volt vezetve, s akik mind tisztességes, becsületes iparosok. Ezt azért említem, mert a miniszter úr azt mondotta, hogy nem akarja a kenyeret senkitől sem elvenni. Mélyen tisztelt Ház! A fogtechnikusok kérdése sem agitáció révén került ide, mint ahogy a miniszter úr említette, hanem —• legalább is én — a szociális szempontokat mérlegelve hozom ide a kérdést és kérem a miniszter urat, hogy ne vegye el a kenyerüket, mert ha tényleg ridegen hajtják végre a törvényt, akkor a fogtechnikusok nagy részének a kenyere veszélyben van. Még mindig tudok egy lehetőséget: a végrehajtási utasításban adhatna a miniszter úr majd valami átmeneti lehetőséget ezeknek a fogtechnikusoknak, akiknek nincsen más kérésük, csak az, hogy a technikai munkákat végezhessék, hiszen kijelentették, hogy ők orvosi munkát nem akarnak végezni, csakis a technikai munkát.
