Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. szemüveget. Ez belekerül 1*50 pengőbe, az orvosi pedig bele fog kerülni 5 pengőbe. Nem lehet tehát egy iparágat ilyen helyzetbe juttatni és nem lehet a látszerészeket teljesen kiszolgáltatni az orvosi kamarának. De ugyanez a helyzet az ortopédekkel. Valamikor az orvos méltóságán alulinak tartotta volna megnézni valakinek a lábát, hogy van-e bokasüllyedése. Ujabb időben azonban ez divatba jött. Először iparosok foglalkoztak vele, most már orvosi műszerészek foglalkoznak vele. Tudok eseteket, amikor mérnökök foglalkoznak ilyen cipőtalpbetétek elkészítésével. Minthogy mindig kevesebb a beteg, mint amennyi az orvos, a kamarák ki fogják találni, hogy ilyen lúdtapbetétet nem szabad csinálni másnak, csak az orvosnak és ha más ilyet csinál, akkor ennek a szakasznak az alapján hathónapi börtönbüntetésre ítélhető, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Erre jó a miniszteri felügyeleti jog, amelyet annyiszor perhoreszkáltak!) Miniszter úr, ön ismeri az életet — én is ismerem — és ön csodákat fog tapasztalni azon a téren, hogy ha ez az orvosi kamara létrejön, micsoda követelésekkel és kívánságokkal fognak az orvos urak előállani az egyes iparosokkal szemben, így a műszerészekkel, az ortopédekkel szemben. A kozmetikusokról nem akarok beszélni, mert az elvégre nem olyan életszükséglet. De egész sereg dolgot sorakoztathatnék fel abban a tekintetben, hogy az iparosok rettegni fognak attól, mi mindent fog a kamara csinálni, hogy az orvosokat keresethez juttassa. Elismerem, tiszteletreméltó szándék minden társadalmi réteg és minden kereseti ág részéről, amikor arra törekszik, hogy a maga érdekeit képviselje. Az orvosi kamarát sem azért hozták a világra, hogy különösebb parádé legyen, hanem azért, hogy megvédje az orvosok érdekeit, az orvosok gazdasági érdekei azonban nem terjedhetnek odáig, hogy a szegény iparosokat állandóan zaklassuk és üldözéseknek tegyük ki. Még csak néhány szót a fogtechnikusokról. A miniszter úr nagyon kategorikusan kijelentette, hogy véget kell vetni annak az ideiglenes állapotnak, amely ma van. (Rupert Kezső: Bölcsességgel!) Ezt azonban átmenet nélkül nem lehet megcsinálni. Elég baj. Ha már arra az álláspontra helyezkedünk, hogy ami eddig történt, az hiba volt, akkor sem lehet ezeket az embereket minden átmenet nélkül a nyaktiló alá helyezni. Nem lehet erkölcsös az a törvény, igen t. miniszter úr, amely az orvosok gazdasági érdekeit megvédi: más kereseti ág rovására. Méltóztassék, miniszter úr, magát beleképzelni a fogtechnikusok helyzetébe, akik szegények nagyon gyakran egyszobakonyhás lakásban laknak, ebédelni is alig mernek és van fogorvos, aki 6—700 és 1000 pengővel tartozik nekik. Tudja-e a miniszter úr azt, hogy különösen a vidéken nyugalmazott katonaorvosok és fegyelmi alatt álló orvosok gyorsan átalakulnak fogorvosokká, odahívják lakásukra a fogtechnikust, az ő jelenlétükben végeztetik vele a munkát, de a fogtechnikusnak annyi pengőt sem adnak, amennyi 10 pengőt ők kapnak? Tudja-e a miniszter úr azt, hogy egy koronáért fizetnek 20—30 pengőt, amelyet a fogtechnikus 1-20 pengőért csinált a fogorvosnak*? Embernek ember által való kizsákmányolása ellen ez a párt, amelyhez szerencsém van tartozni, a legélesebben harcol és éppen azért harcol, mert igazságtalanságot lát abban, hogy ezeket az embereket, akik eddig is kényre-kedvre ki voltak szolgáltatva az orvosoknak, (vitéz Kozma Miklós belügyminis£ülése 1935 december 10-én, kedden. 453 ter: Azon lehet segíteni!) akik valóságos rabszolgái voltak az orvosoknak, még nagyobb rabszolgasorsba döntsék. Itt nagy a kínálat és kicsi a kereslet. Ha majd ridegnek fogják látni maguk előtt a jövőt, mert többet vizsgát nem tehetnek, — tehát annak, aki erre a pályára megy, számítania kell arra, hogy mindig iparos lesz és alárendeltje az orvosnak — akkor majd megritkul a számuk, akkor megszűnik a rabszolgasorsuk s akkor lehet azután arról beszélni, hogy szigorú rendszabályokkal tiltsuk el ezeket az embereket a működéstől. Ameddig azonban az orvosok rájuk támaszkodnak, addig embereket így kiszolgáltatni nem lehet. Kérdem az igen t. miniszter urat, ski az életből jött ide, aki mindig azt "hirdeti, — cl is hiszem — hogy az életet képviseli, rni történik azzal a fogtechnikussal, akihez bejön egy szegény földmíves és azt mondja: »nézze, az a fog, amelyet csinált, eltörött«. A fogtechnikus most összeragasztja neki és beteszi a szájába. Ezért ezután kaphat háromhónapi elzárásbüntetést, vagy legalább egy hónapot. Ha viszont egy fogorvos elhívja magához s nem mer egy gyökeret kivenni, mert nem ért hozzá, a technikus azonban ért hozzá, megtehetí-e neki azt, amit egyébként nem volna szabad megcsinálnia ? Ha amár a miniszter úr nem akar változtatni azon az állásponton, amelyet a szakaszban statuál, akkor nagyon óvatosan, nagyon körültekintően méltóztassék megcsinálni a végrehajtási utasítást és legyen szíves és azokat az iparosokat, akikről szóltam, akik igen könynyen akaratuk ellenére ebbe a bajba kerülhetnek, vegye védelmébe abban, főképpen vegye védelmébe a fogtechnikusokat gazdasági szempontból, mert a hadviselt fogtechnikusok között is igen sok van, aki ma az orvosi karnak kényére-kedvére ki van szolgáltatva. Nem kívántam felszólalásommal mást elérni, mint a gyakorlati szempontot nézve, az iparost megvédeni a túlzott kari önkény ellen. A kamara mindig érdekképviselet r és annál kedveltebb érdekképviselet, minél élénkebben foglal állást azok mellett, akik a kamarában benne vannak. Az orvosnak lesz kamarája, a fogtechnikusnak, a pedáriusnak, a látszerésznek nyakán lesz egy hurok: ez a paragrafns és ezt az orvos akkor húzza meg, amikor akarja. Ezt ön, miniszter úr, nem kívánhatja, ezért szükséges, hogy legalább a végrehajtási utasításban írja körül azokat az eseteket, amelyekért valóban büntetés jár, mert hiszen a kuruzslást senki sem akarja protezsálni. Senki sem akarja, hogy az orvos helyett operatív beavatkozást más ember végezzen. Egyik fél sem akarja, hogy a nagyközönség egészségét, testi épségét kockára tegyék, viszont ahhoz sem járulhatunk hozzá, hogy becsületes embereknek nyakára, akik (megtanulták mesterségüket, hurkot tegyenek és ezt a hurkot akkor húzhassák meg, amikor valakinek gazdasági érdeke megkívánja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezeket voltam bátor előadni. Elnök: Szólásra következik Dulin képviselő úr! Dulin Jenő: T. Ház! A magam részéről is csatlakozom Kupert képviselőtársam által előadottakhoz. Meghajlok azok előtt r az érvek előtt, amelyeket a miniszter úrnak méltóztatott elmondani, az az érve azonban, amellyel azt méltóztatott kiemelni, hogy a fogtechnikusokkal nem történhetett sérelem, mert hiszen 1911 óta tudták, hogy milyen pályára mennek, sze-