Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-71
452 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1935 december 10-én, kedden. technikusokat, hogy az ő érdekeik mellé állanak. (Gr. Festetics Domonkos: Kicsoda 1 ?!) Most azt látjuk, hogy a fogtechnikusokat azok, akik a túlsó oldalról megjelentek az ő gyűléseiken és pártfogásukat ajánlották fel, elhagyják. Ne méltóztassék olyan türelmetlennek lenni, ne méltóztassék idegeskedni, ha mi erről az oldalról ezeknek a teljesen védteleneknek legalább a védelmére sietünk és semmi mást nem akarunk, mint azt, hogy a quieta non movere elve alapján egyelőre azt a bölcsességet ajánljuk a mélyen t. kormány figyelmébe, hogy a már szerzett jogokat, a szokásjog által már szentesített jogokat, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter^ Szerzett jog nincs!) a tolerancia által lehetővé tett exisztenciateremtést respektálja ós ne zuhanta s suk le a bárdot a nyakukra akkor és annak dacára, amikor meg vagyok róla győződve, hogy a mélyen t. fogorvosi kar maga is méltányosnak és igazságosnak fogja tartani azt az álláspontot, hogy ezeknek az embereknek az érdekeit meg kell védeni. (Csilléry András: Becsületes iparosokra van szükség' Ilyen pedig ma nincs, vagy alig van!) Ezek az emberek, akik gyakorlatot folytatnak, akik 1911 óta, a pályán vannak, harctéri szolgálatukkal is jogot szereztek maguknak arra, hogy boldogulhassanak, hiszen különben sérelem érné őket és maga az orvosi kar sem venné rossznéven, ha ennek a 160 embernek az exisztenciája továbbra is biztosíttatnék. Nem akarok itt intimitásokkal előjönni. (Halljuk! Halljuk!) hogy miért támad olyan türelmetlenül engem Csillény András igen t. képviselőtársam, aki meggyőződhetett arróL hogy ezek között a mesteremberek között tényleg igen számosan vannak olyanok, (Csilléry András: Akik ipart folytatnak!) 'akikhez Budapest legelőkelőbb emberei járnak fogaikat ápoltatni. (Csilléry András: Nem!) Amikor tehát ezeket az embereket maga az élet is igazolja, méltóztassanak visszatérni az 1901. évi 75.000 számú rendelet alapjára, amely kimondja, hogy a mintavétel és fogaknak a szájban való elhelyezése nem orvosi munka. A minisztériumnak természetesen lesz majd gondja arra, — hiszen meg kell fontolni, 'meg kell beszélni, elő kell készíteni ezt az anyagot — hogy ha viszont sebészeti kérdés merül fel, — mert ne méltóztassék összetéveszteni a fogászatot a szájsebészettel — amíg elő nem készítenek, teljesen rendbe nem hoznak egy szájat sebészetileg, addig ahhoz ne lehessen hozzányúlni. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat. hogy beszédideje lejárt. Rupert Rezső: T. Képviselőház! Amikor én az élet érdekeit, az élet szempontjait akarom képviselni, mert künn, az életben ez a nehéz kérdés tényleg fennáll, (Felkiáltások a jobboldalon: Befejezni!) akkor azt hiszem, semmiféleképpen sem teszek rossz szolgálatot a miniszter úrnak, kérve, (Felkiáltások a jobboldalon: Fejezze be!) hogy ennek a bekezdésnek beiktatásával egy kis Stillhalte-t teremtsünk és ez alatte a Stillhalte alatt azután ezt a kérdést megoldani méltóztassék. Elnök: A belügyminiszter úr óhajt szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Az 52. §-szal kapcsolatban csak azt az előadói módosítást fogadom el, hogy a „három hónapig« szavak helyébe »hat hónapig« szavak iktatandók. Ami a fogtechnikuskérdést illeti, méltóztassanak elengedni, hogy azt az igen hosszan húzódó vitát, amely e kérdés körül felmerült, most, újra felmelegítve, nljra kezdjük. Itt nem arról van szó, hogy ma jogsérelem ér vaiaKit, hanem arról van szo, hogy egy, az eddigi rendeleteket es megállapításokat áthágó uzus megszuntettesseií. itóupert üezsö: ÜJZ az UZUS jogszokássá vált!) Hogy pedig ez az uzus nem véletlenül szün tettetik meg, Hanem céltudatosan, arra nézve méltóztassék megengedni, nogy ielolvassam a következő nagyon rövid szöveget, ameiy a fogtechnikus OK országos szövetségének emlékirataoan logiaitatik, amelyet a m. kir. kormányhoz, azt niiszam, 1921 március havában intéztek. usak egy mondatot olvasok fel (olvassa): »Már pedig egeszén bizonyos, nogy sem rendeletekkei, ae meg fogházzal sem akadályozható 'meg az ,hogy a íogLechniüusok szájba ne nyúljanak. .Bizonyos az is,...« stb. Bocsánatot kérek, egy 1911. évi rendelet statuálta, nogy mi a jövőben követendő eljárás; megállapítandó, nogy kik vizsgázhatnak. Erre a kormányhoz lordumak lyzl-ben es azt mondjak, hogy sem fogház sem rendelet nem fogja megakadályozni, hogy ml azt csináljuk, amit akarunK. Ufcupert Jttezsö: l\em erről beszeltem!) Bocsánatot kérek, ez nem lehetséges. A második, amit anég mondani kívánok, az, hogy meghosszabbítani és örökkétartóvá tenni az átmeneti állapotot nem lehet. Igen t. képviselőtársam, 1911-től 1935-ig 24 év műit el és 24 év alatt a magyar kormány nem tudta egy rendeletének betartását megkövetelni. Garantálom, hogy 26 év múlva maga Rupert képviselő úr, ha pedig már nem volna ebben a Házban képviselő, (Mozgás.) akkor helyette valaki ugyanezt a dolgot ugyanígy fogj a szóvá tenni, ha ebben a törvényben szankciós rendelkezés végre nem statuáltatik. Kérem, méltóztassék mindezeket tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Ha a törvényszakasz életbelép és ennek rendelkezéseit a miniszter úr a végrehajtási utasításban nem írja szabató saibban körül, akkor egynémely iparághoz tartozó iparosoknak, elsősorban a látszerészeknek, népies nyelven szólva, az optikusoknak nagyon sok álmatlan éjszakát fogunk okozni. A kamarák meg fognak alakulni. Az orvosok külön-külön mind nagyon derék emberek, de ha együtt ivannak, rendkívül kellemetlenek, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Epúgy, mint a szocialisták! — Derültség.) Az, orvosok közül nagyon sokan a diplomát minden fáradság nélküli életjáradékhoz való jognak tartják. Mi fog történni? Ki fog derülni a kamaránál, hogy a szemüveg rendelése az orvos hatáskörébe tartozik, ezentúl tehát szemüveget elárusítani orvosi rendelet, orvosi vény nélkül nem szabad. A városban ez nem okoz különösebb bajt, mert a szegény emberek túlnyomó többsége be van szervezve a Malbi.-ba, az Oti.-ba, vagy az Otba.-lba, ahol szerez magának egy orvosi receptet, azzal rendel szemüveget. De méltóztassék elképzelni a vidéket, ahol kilométereket kell gyalogolni, míg az ember az orvoshoz elér, attól eltekintve, hogy 5—10 pengőt kell fizetni egy rendelésért, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Az orvos vidéken messzebb van, mint a látszerész!) Ma a a látszerésznek vannak műszerei s amikor az a falusi ember bejön a városba, az ő primitív életkörülményeihez mérten — végül is nem dolgozik századmilliméter pontossággal — az ő látási viszonyainak ellátására ad neki olcsó
