Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. sünket, a rendelkezéseket továbbra is át fogjuk hágni. Tisztelettel kérem tehát javaslatom elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Ház! Javaslom, hogy új •második bekezdésként vegye fel a képviselőház a következő szöveget (olvassa): »A fogtechnikusokra nézve a jelen szakasz az eddigi jogállapotot nem érinti«. Ez a módosításom tulajdonképpen nem érinti ennek a szakasznak aa érdemét, csak időnyerés akar lenni. Erre az időnyerésre pedig nézetem szerint annál is inkább szükség van, mert az előadó úr módosítása folytán a büntetést súlyosbítani fogja a képviselőház. Már most nem lehet szemet hunyni az előtt, hogy a fogtechnikusokra nézve bizonyos jog; szokás, bizonyos tolerancia állott be az 1876-iki törvény, de az 1911-iki rendelet után is. A t. miniszter úr álláspontja szerint voltaképpen nem változott a helyzet, mert hiszen ezek a tilalmak eddig is megvoltak. Legyen szabad azonban ismételten rámutatni arra, hogy ezzel szemben jogszokás alakult ki. Ezzel a jogszokásai szemben azokra nézve, akiket ez a jogszokás védett, most katasztrofális helyzet következett be. Szerintem megoldatlan, függőben lévő a fogorvosi kar és a fogtechnikusi kar viszonya, helyes volna tehát közérdekből is, emberies szempontból is, hogy az a kérdés, rendeztessék, hogy ez a függő viszony valamiképpen megnyugtató megoldást nyerjen. Ezért ennek a bekezdésnek indítványozásával csak azt akarom elérni, hogy ennek a törvénynek a túlságos szigorúsága legalább egyelőre ne érvényesülhessen, mert később azután úgysem mulasztható el a kérdés rendezése. T. Képviselőház! Maga a t. miniszter úr is utalt hogy az 1911 évi rendelet egyes emberekre, akik már akkor a fogtechnikusi pályán voltak, voltaképpen sérelmet jelentett, hiszen ő csak azokat vette védelmébe, akikről megállapította, hogy 1911 után léptek erre^ a pályára. Abban igaza van a t. miniszter úrnak, hogy ezek más elbírálás alá esnek, azonban a miniszter úr nem emlékezett meg azokról, akik 1911-ben már ezen a pályán voltak, akiknek csak azért nem volt iparigazolványuk, mert esetleg hivatalos alkalmazásban voltak, vagy segédek^ voltak, vagy magasabb kiképzés céljából iskolákat végeztek, vagy külföldön tartózkodtak. Semmiképpen sem igazságos, hogy ezek ne essenek az alá a kivétel alá, amelyet az 1911-es rendelet megállapított azokra, akiknek már akkor iparigazolványuk volt. Ezek az emberek érdemes helyet és hasznos szerepet töltöttek be azóta is a gyógyítás területén és ezt a jogukat gyakorolták az 1901. évi 70.000. számú rendelet alapján, amely megállapította a fogtechnikusi kar munkakörét és kimondotta, hogy a szájban való mintavétel és az elkészített fogsor szájba helyezése nem orvosi munka. Ennek alapján fejlődött ki azután az a jogszokás, az a tolerancia, hogy ezt a pár embert nem bántották. Hiszen mindössze csak 120 emberről van szó, 1*20 igen képzett, igen gyakorlott, az életben eddig is nagyon hasznos működést kifejtő emberről. (Csilléry András: Dehogy!) De igen. (Csilléry András: ezek mesterséget tanultak, hát hogy^ lehet közegészségügyi munkát rájuk bízni í Ügy lehet, t. képviselőtársam, amint 1911-ben történt, amikor a borbélymestereknek, akiknek foghúzási iparigazolványuk volt, egy rendeletben megengedték azt. hogy vizsgát tegyenek, és ezek ülése 1935 december 10-én, kedden. 451 közül akárhányan vannak, akik ma fogászmesterek, tehát a fogászat terén teljesen egyenrangúak a fogorvosokal. (Zaj. — Elnök csenget) T. Képviselőház! Nem érthető félre a szándékom, mert magam is azon az állásponton vagyok, amelyen az igen t. miniszter ur, hogy t. i. a magasabb kvalifikációnak kell kedvezni. Nem értheti félre ezt a mélyen tibztelt fogorvosi kar sem, hiszen mi mindnyájan kivétel nélkül a legnagyobb odaadással és megbecsüléssel az ő érdekeiket akarjuk megvédelmezni, azt tartjuk azonban helyesnek, hogy amikor az ő nemes hivatásukat védelmezzük, akkor viszont más irányban ne legyünk irgalmatlanok, ne lőjjünk a célon túl, ne pusztítsunk el olyan exisztenciákat, akiknek a létezését a tolerancia eddig megengedte. T. Képviselőház! Ha 120 kis pincsikuLyának a kiirtásáról lenne szó, akkor azt niszem, az egész ország borzasztó felháborodással kelne azoknak a kis pincsikutyáknak védeimezésére. (Felkiáltások jobbfelől: Hátha nein!) Ezek az emberek, akik a harctérre erre a munkára hivattak el, (Csilléry András : Dehogy is erre a munkára!) akik a harctéren — hiszen ott voltunk és láttuk — ilyen munkákat végeztek, akik a fronton és a front mögött fogorvosi teendőket végeztek, akárhányan hosszú harctéri szolgálattal, azt gondolom, legalább annyit megérdemelnek, hogy ne zárjuk be előttük rögtön a boldogulás ajtaját, ne Ke lyezzük a nyakukat rögtön a nyaktiló alá, hanem tegyünk arról, hogy a fogorvosi kar éá a fogtechnikusi kar összegyűlve valamikép megértse egymást és találjon olyan kompromisszumot, olyan középső megoldást, amely melleit mindkét érdek megóvatik, megvédelmeztetik. Nem akar senki a közegészségnek kárt okoz.ii és magának a t. fogorvosi karnak is az a véleménye, hogy ez a 120 vagy 160 ember nem érdekli őket abból a szempontból, hogy nekik versenyt támasztanak. Ami azután magát a közegészségügyi kérdést illeti, ezt a 160 emDcrfc úgyis csak akkor eresztik gyakorlatra, ha igen szigorú vizsgát kiállanak, mint ahogyan kiállottak a régi fogászmesterek is. Itt az ellenmondó t. képviselőtársamra hivatkozom, hogy ezeknek a fogászmestereknek elég sok érdemük van abban, hogy ők is segítettek a fogorvosi kart kiképezni, amint azt megállapította egyik beszédében. (Csilléry András: En soha nem állapítottam ezt meg egyik beszédemben sem! Ne imputaijon nekem olyat, amit sohasem mondottam!) Itt van nyomtatásban, (Csilléry András: De nem tudja elolvasni a nyomtatást, amely megjelent!) amelyben benn van az, (Csilléry András: Mást mondottam! Olvassa el!) hogy a fogorvosoknak uagyrésze ezeknél részesült kiképzésben (Csilléry András: Ilyet nem mondottam!) az igen t. képviselő úr igen nagy sajnálatára, mert megállapítja, hogy ezzel a fogtechnikusi kar tekintélye emelkedett (Csilléry András: Ne ímputáljon nekem olyat, amit nem mondottam!) és ez fegyver a kezükben arra, hogy az ő igazságos jogaik érdekében küzdhessenek. Ez volt az értelme a t. képviselőtársam megnyilatkozásának. Éppen ezért ez nem olyan kérdés, hogy egyszerűen csak rögtön átszaladjunk rajta. Álljunk meg, gondolkozzunk és adjunk módot, lehetőséget arra, hogy megnyugvással lehessen ezt a kérdést elintézni. A t. túloldal akárhány képviselője megjelent fogtechnikusok gyűlésein — mi ellenzékiek nem jelentünk meg — és tüzelték a fog66*