Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1935 december 10-én, kedden. 447 fenntartja és képviselni fogja. Abban a fogalmazásban azonban, ahogyan azt az előadó úr is módosította, ezt a szakaszt veszedelmesnek tartom, mert nagyon rugalmas, beleütközik abba a törvényszerkesztési elvbe, hogy a törvénynek nem szabad csapdának lennie. Ez ellen már Verbőczy Hármaskönyve is tiltakozott az ő Jogszabálytanában. Már pedig, ha ezt a törvényszakaszt így hagyjuk, ilyen rugalmas általánosságban, akkor ez csapdává valhatik, mert egészen az egyéni gusztustól, a jó- vagy rosszindulattól, vagy pedig az egyéni felfogástól függhet az, hogy valamely orvos életmódját, vagy pedig magaviseletét fegyelmi vétségnek nyilvánítják-e? (Farkasfalvi Farkas Géza: Egyéb kellékek hiányában.) "Ügy van, egyéb kellékek hiányában. Ha valakit büntetni akarnak, akkor éppen a büntető jogszabályoknál szinte alkotmányos szempontból követelmény, hogy annak a tiltó, vagy büntető rendelkezésnek ismérveit határozottan megjelöljük. Végre is módot kell adni azoknak, akik a törvény hatalma alá helyeztetnek, hogy előre tudják és határozott ismérvek alapján felismerjék, mit nem szabad elkövetni. Különben hogyan tudjon az illető alkalmazkodni magatartásával, magaviseletével, vagy életmódjával előre ahhoz a törvényhez, amikor utólag tűnhetik ki, hogy mások gusztusa szerint helytelenül cselekedett? Igen t. Képviselőház! Ennek a szakasznak alapján az orvosi fegyelmi hatóság beleavatkozhatik valakinek legegyénibb életébe, családi életébe, behatolhat otthonába. Annyit mégis elvárnánk, hogy megvédessék az orvosi kar, megvédessenek azok az orvosok, akik ellen valamilyen okból hajszát indíthatnának az ellen, hogy magánéletükbe, családi életükbe, otthonukba valaki behatolhasson. Ezt csak úgy kerülhetjük el, ha egyúttal meghatározzuk, hogy annak az életmódnak, magaviseletnek, vagy magatartásnak a nyilvánosság elé kell kerülnie, mert hiszen az orvosi hivatást, vagy az orvosi kar tekintélyét sértő cselekmények csak olyanok lehetnek, amelyek egyúttal nyilvánosságra is kerülnek. Minden fegyelmi törvény eddig arra vigyázott, hogy az ilyen magatartással elkövethető cselekményeket csak abban a vonatkozásban nyilvánítsa büntetendőkké, ha HZ HZ életmód, magaviselet, magatartás nyilvánosságra is jut. Éppen erre céloz az én módosító indítványom és Csilléry képviselőtársamé is, hogy ez a magaviselet és magatartás ne csak sértő legyen, hanem olyan sértő legyen, hogy egyúttal megbotránkoztató is legyen. vagyis nyilvánosságra kerüljön. Ezzel el tudjuk kerülni azt, hogy túlbuzgó emberek esetleg behatoljanak az otthon ajtaján keresztül és elvonszolják onnan az orvost, aki a maga, hivatását, kötelességeit tisztességesen ellátja, aki tudásával embertársainak szolgálatára van és aki ellen mint orvos ellen semmi kifogás fel nem merülhet. Sőt óvatosaknak kell lennünk, hogy mikor kívánjuk meg a magatartásért való büntető felelősségrevonást? Hiszen igen sok esetben valamely magaviselet, magatartás, vagy cselekmény, ha nyilvánosságra jut is és átmenetileg botrányt is okoz, nem ad okot a megtorlásra. Nagyon helyes, amint az ügyvédi rendtartásban is van, ha a követelményeket megszigorítjuk, hogy t. i. ennek a magatartásnak olyannak kell lennie, amely egyúttal az orvosi állásra és bizalomra méltatlanná lesz, mert adódhatnak ártatlan esetek, amelyeknek a vége azután az, hogy az ilető orvos, aki nem vált a bizalomra és a tiszteletre méltatlanná, mégis szigorú büntetés alá esik., Néznünk kell a 42. §,-t is, amely súlyos büntetéseket enged meg a 41. §-szal összeütközésbe kerülő orvossal szemiben. Látjuk ott, hogy isllentiumra lehet ítélni, hogy az orvosi gyakorlattól el kell tiltani. Ha maga a tényálladék olyan rugalmas, olyan szétfolyó, olyan csupa köd, esetleg az lehet a dolog vége, hogy az összeverődő fegyelmi bíróság — hiszen mindig a véletlentől függ az összeállítás — anélkül, hogy bűncselekményt, fegyelmi vétséget találna, anélkül, hogy az életfelfogás, a közfelfogás, a helyes megítélés szerint valóban bűncselekmény, fegyelmi vétség volna, felfüggeszti azt az orvost, vagy eltiltja az orvosi gyakorlattól. Igaz, hogy természetesen az ilyen fegyelmi bírósági tévedés ellen megvain a védelem abban, hogy^ fellebbezhet az az orvos, addigra azonban már nyilvánosságra került az ítélet, amellyel felfüggesztették, vagy a gyakorlattól eltiltották. Amikor ilyen súlyos következmények járhatnak egyetlen fegyelmi vétséggel, akkor a legkevesebb az, hogy 'vigyázzunk arra, hogy egészen határozott, szilárd ismérv vétessék fel aifoban a fegyelmi vétségi tényálladékban, aimelynek alapján az orvos ellen súlyos konzekvenciák alkalmazhatók. Azt hiszem, az igen i. miniszter úr csak a törvénynek tesz szolgálatot azzal, ha elfogadva a régi ügyvédi rendtartásnak igen jeles jogászok által készített szövegét, beiktatja ezt ebbe a törvényjavaslatba annál is inkább, mert hiszen ez a fogalmazás a próbát kiállotta. A túlsó oldalról nagyon szeretnek hivatkozni Kossuth Lajosra. Kossuth Lajosnak az volt az elve, hogy a túlszigorú törvények mindig a legenyhébbek, mert a bíró nem meri azokat alkalmazni,, a túlenyhe törvények pedig >a legveszedeknesebbek, mert ártatlanokat is sújthatnak. Mivel néhány nappal ezelőtt szerencséseik voltunk itt tapasztalni, hogy hogyan fellángolt odaát a Kossuth-kultusz, kérem a t. Képviselőházat, hogy ennek szellemében méltóztassék megszívlelni mindazokat, amiket Ibátor voltam előadni. N"em azért teszem

1 ezt, hogy itt ezzel csak okvetetlenkedjem,— hiszen nemcsak nekem, hanem Csilléry t képviselőtársamnak is kifogása van ez ellen a laza fogalmazás ellen — hanem tisztán azért teszem ezt, hogy használjak ennek a törvényjavaslatnak. Ezért kérem ta t. miniszter^urat és a Házat, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársaim fejtegetéseihez csatlakozva, beterjesztett módosító javaslatomhoz nem kívánok bővebben hozzászólni. Csak azt kérem a t. Háztól, hogy azt a szöveget, amelyet Csilléry András t. képviselőtársam előterjesztett a szakasz módosítására, tegye magáévá. Az általam előterjesztett módosítás szövege a következőképpen hangzik (olvassa): »A 41. § 1. bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg iktatandó: b) ha az orvosi hivatás, vagy az orvosi kar tekintélyét sértő, megbotránkoztató életmódot folytat.« Tisztelettel kérem ennek a módosításnak az elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Fábián Béla!