Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

448 Az országgyűlés képviselőházának 71, Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Nagyon koncentrálnom kell magamat, hogy érzékelhetővé, megérthetővé tehessem < azt a komplikált ügyet, amely a »magaviselet« és »magatartás« szó körül most felmerült azáltal, hogy itt indítványok tétettek, visszavonattak és azonkívül különféle szempontokból elbíráltattak. Magatartás vagy magaviselet között — véleményem szerint — nagyon kevés különbség van, majdnem semmi. Ennek következtében semmiféle akadálya sincs részemről annak, hogy ha az igen t. Ház a »magatartás« szót akarja a »magaviselet« szó helyett, ezt megtegye. A legnagyobb bajban vagyok azonban, mert az előadó úr tett egy indítványt, amely szemben állott Csilléry igen t. képviselőtársam indítványával a »magatartás és »magaviselet« szó kérdésében mindaddig, amíg egy félreértés következtében Csilléry igen t. képviselőtársam vissza nem vonta a maga indítványát. Ha nem vonta volna vissza, már hozzájárultam volna a »magatartás« szóhoz, minthogy azonban visszavonta, nincs mihez hozzájárulnom. Mivel pedig a »magatartás« szóra vonatkozó indítvány ellentmond az előadó úr által proponált módosításnak is, magam teszem meg az indítványt a »magatartás« szóra vonatkozóan s ezt a szót elfogadom. '.. Egyébként a szakaszon más változtatást nem tartanék helyesnek. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 41. § 1. bekezdésének a) pontja meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Méltóztatnak-e a 41. § 1. bekezdése b) pontjának eredeti szövegét elfogadni, szemben az előadó úr, a miniszter úr, továbbá Vázsonyi János és Rupert Rezső képviselő urak indítványaival, igen vagy nem? (Nem!) Kérdem tehát, méltóztatnak-e a 41. § 1. bekezdésének b) pontját a miniszter úr módosításával elfogadni, szemben az előadó úr, továbbá Vázsonyi János és Rupert Rezső képviselő urak indítványaival, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a 41. § 1. bekezdésének b) pontját a miniszter úr módosításával fogadta el. Következik a 42. %. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni, i Szeder János jegyző (olvassa a 42. §-t). — Tóth Pál! Tóth Pál: T. Ház! Ehhez a szakaszhoz egy módosító indítványt nyújtottam be arra vonatkozólag, hogy a második büntetési grádust, amely 10 pengőtől 1000 pengőig terjedhet, 10 pengőtől 500 pengőig méltóztassék mérsékelni. Indítványomat azért tettem meg, mert a mai viszonyok között az 1000 pengő olyan magas összeg, amely lehetetlenné teszi a behajtást, vagy pedig olyan megítélést ad, hogy ha a jelen fogalmazás szerint csak 500 pengőre büntetnek egy orvost, akkor kíméletet gyakoroltak vele szemben, mert 3000 pengő helyett csak 500-at róttak rá. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez esetenkint változik!) Én nem helyezek súlyt a magam álláspontjának az elfogadására, de ezzel kapcsolatülése 1935 december 10-én, kedden. ban fel kell említenem és reflektálnom kell Peyer Károly t. képviselőtársamnak az általános vita során felhozott négy konkrét esetére. T. képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy a fegyelmi eljárások során az orvosok orvosi ügyekben olyan lehetetlenül enyhe ítéleteket hoznak, hogy szinte borzasztó volt hallgatni az adatokat. Elmondta például, hogy az orvost elhívták a beteghez, de nem ment el, a beteg meghalt és a fegyelmi eljárás során mégis felmentették. A másik esetben, amikor az orvos nem ment el a beteghez, mindössze három hónapi illetményének a megvonásával büntették. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy az ilyen eseteket kétféleképpen lehet elbírálni. Először elbírálja a büntetőbíróság a büntethetőség szempontjából. De méltóztassanak tekintetbe venni másodszor azt, hogy amikor orvosok a fegyelmi eljárásnál ítélkeznek, akkor az ítélet kimondásánál számításba veszik, hogy az ok és az okozat összefüggésben van-e egymással; mert talán nem fedi az igazságot az a beállítás, hogy azért, mert X orvos nem ment el, Y beteg meghalt. Az el nem menetel esetleg nem volt oka annak, hogy a beteg meghalt. Ha a fegyelmi bíróság kivizsgálja és megállapítja, hogy ha az illető orvos el is ment volna, a beteg akkor is meghalt volna, akkor fegyelmi szempontból már más megítélés alá esik a kérdés. Ha tehát valaki az orvosokra ilyen súlyosan kompromittáló ítéleteket ismertet, akkor nagyon szeretném, ha a felmentő ítéletek indokolását is ismertetné, mert — mint mondottam — amikor fegyelmileg bírálnak el ilyen esetet, akkor sok egyéb szempontot is figyelembe kell venni, amelyet a büntető bíróság nem vesz figyelembe. Abban az esetben, ha a t. Ház módosító indítványomat nem tartja elfogadhatónak, a magam részéről nem ragaszkodom ahhoz, hogy enyhítsük a büntetést — ennek nem is vagyok barátja, legyen súlyos a büntetés — de bizonyos esetben a másodfokú büntetés sokkal szigorúbb, mint a harmadfokú, mert hiszen esetleg nem is lehet behajtani azt az összeget, amellyel az orvost megbüntették. Nem tudom, mi lesz akkor, ha a másodfokú büntetés nem lesz behajtható annak ellenére sem, hogy közadók módjára rendelik el annak behajtását. Hiszen van olyan orvos, akin az 500 pengőt sem lehet behajtani. Már most nem tudom, hogy ez újabb fegyelmi vétség lesz-e, vagy sem. Egyébként — amint mondottam — indítványomhoz nem ragaszkodom és amennyiben a miniszter úr azt nem teszi magáévá, azt vissza is vonom. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Ház! Azt hiszem, hogy az ennél a szakasznál előterjesztett módosításom' nem kíván bővebb indokolást, mert tulajdonképpen a kegyelmi ténykedésnek az orvosi rendtartásában való kodifikálását jelenti. Tisztelettel vagyok bátor előterjeszteni indítványomat, amely a következőkép szól (olvassa): »Ha a kamarai tag újabb fegyelmi büntetés alá neim esett, a rossz&lás hatálya egy» a pénzbírság hatálya két év elteltével el; enyészik és a fegyelmi büntetésre vonatkozó bejegyzés a nyilvántartásból törlendő. Az elítélt ugyanezen feltétel mellett ^ kérheti a felfüggesztés utolsó napjától számított ihárom év elteltével (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Ez fegyelmi szabályzatba való!) a felfüggesztést kimondó határozat törlését is. Kü-