Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1935 december 10-én, kedden. 445 előadó úr módosítását elfogadni, szemben Csilléry András képviselő úr indítványával? (Igen!) A Ház a 39. § 2. bekezdését az előadó ur módosításával fogadta el. Méltóztatnak-e a 39., § 3. bekezdésének eredeti szövegét elfogadni, szemben Csilléry András képviselő úr módosító indítványával? (Igen!) A Ház a 39. § 3. bekezdését eredeti szövegében fogadta el. Méltóztatnak-e a 39. § 4. bekezdésének eredeti szövegét elfogadni, szemben Csilléry András képviselő úr módosításával? (Igen!) A Ház a 39. § 4. bekezdését az eredeti szövegben fogadta el. Következik a 40. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (felolvassa a 40. §-t): Az eladó úr kíván szólni ! Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Végváry József előadó: T. Ház! Javaslom, hogy a 40. § 1. bekezdésének 1—3. sorából »a szabadhivatásában kifejtett tevékenységét illetően« szavak töröltessenek. A 30. $ világos rendelkezéseire való tekintettel ugyanis ezekre a szavakra itt semmi szükség nincsen. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csilléry András! Elnök: Csilléry András képviselő urat illeti a szó. Csilléry András! T. Ház! A 40. §-nál az előadó úr előterjesztett egy módosítást, amely értelemszerűen fedi azokat az, elgondolásokat, amelyek az én indítványomban foglaltatnak, ennek következtében indítványomat visszavonom. Fel kívánom azonban hívni a figyelmet arra, hogy ez a törvényjavaslat legjobb szakaszainak egyike, ahol a miniszter úr nagyon ügyesen és jól oldotta meg azt a kérdést, hogy amennyiben fegyelmi alá kerül valamely orvos és az illető közhatósági funkciót is foglal el, s ellene a kamara fegyelmi választmánya lefolytatj eljárást, az illető orvos felettes hatóságával közli az ítéletet és a hatóság is az ő ítéletét és rendelkezését az esetleg előtte lefolyt fegyelmi eljárás kapcsán szintén közli a kamarával. Csak egy kifogásom van ellene, ez pedig a má&odik pont, amely szerint a honvédorvosok nem tartoznak a kamara fegyelmi hatósága alá. Én megértem a miniszter urat. Ma a miniszter úron múlnék a dolog, akkor a magángyakorlatra vonatkozólag ezt a szakaszt egészen bizonyosan kivenné a javaslatból, de a honvédelmi miniszter úr ebben a kérdésben, mint sok másban is, megmakacsolta magát és nem hajlandó ebből az álláspontjából engedni, elfeledkezvén arról, hogy ma a nemzeti hadsereggel tulajdonképpen együtt áll az egész társadalom és a nemzeti hadsereget tulajdonképpen mindenki alá akarja támasztani. Nem szeretném, ha disszonáns hangok vetődnének fel közöttünk. Nem tudom ezt megérteni, miniszter úr, én, aki magam is aktív honvédorvos voltam és aki magam is magángyakorlatot folytattam, de magamra nézve az orvosszövetség etikai szabályzatát mindig irányadónak tartottam és aki nem tudok visszaemlékezni arra, hogy bármely katonaorvos ezzel ellentétbe került volna. A magángyakorlatnál egészen más körülmények adódnak, s ennek következtében a magam részéről ma is kénytelen vagyok ragaszkodni ahhoz az állásponthoz, hogy mindazokat az ítéleteket, amelyek orvosetikai vonatkozásúak, közöljék a kamarával. Természetesen nem kívánnám, hogy az olyan fegyelmi ítéleteket, amelyek valami függelemsértésből vagy más szolgálati diszciplínából kifolyó mulasztás folytán 5—8 napi kaszárnya-áristommal járnak, közöljék a kamarával, de amikor orvosetikai szempontból, a magángyakorlat körében elkövetett orvos-etikai vétségért került az illető fegyelmi eljárás alá, az ilyen ítéletet feltétlenül közölni kell a kamarával és módot kell adni arra, hogy ezt az ítéletet annak a fórumnak, amely az ítéletet hozta, felettes parancsnokságához, de szükség esetén magához a honvédelmi miniszterhez megfellebbezhesse. Én, miniszter úr, ez elől nehezen tudnék elzárkózni és különösen a mai körülmények között nem szeretném, ha a társadalomnak bármely kategóriája külön kiemeltetnék, ha ez a kategória különös kiváltságokat élvezne. Hiszen valamennyien katonaorvosok vagyunk s ha háború üt ki, akkor valamennyien megtesszük kötelességünket, mint ahogy minden civilorvos megtette kötelességét akkor, amikor a haza azt tőle kívánta. Méltóztassanak megengedni, a bajtársias szellemnek minél erőteljesebb formában való kiépítését a magam részéről szükségesnek tartom és arra kérem a miniszter urat, méltóztassék módot t?„lálni, akár a végrehajtási utasítással kapcsolatban is, hogy az ítéletek közlése éppen ezekből a szempontokból történjék meg. A miniszterelnök úr ebbe, mint ahogy ezt a vele legutóbb folytatott diskurzus alkalmával kifejtette, nem tud belemenni, de én nem tudom álláspontomat ebben a kérdésben megváltoztatni, mert álláspontom az orvostársadalom egyetemességének kívánsága. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Senki sincs feljegyezve. Elnök: Kérdem: kíván-e még valaki szólani? (Peyer Károly szólásra jelentkezik.) Peyer Károly képviselő úr kíván szólani. Peyer Károly: T. Képviselőház! Ennek a szakasznak kapcsán fel akarok vetni egy kérdést, amely az egész vita folyamán nem került szóba. Ez tudniillik az, mi történik akkor, ha külföldi orvosok idejönnek Magyarországra és itt praxist folytatnak, milyen fegyelmi szabályok lesznek érvényesek reájuk nézve? (Tóth Pál: A 33. §! — Felkiáltások jobbfelől: El van már intézve!) Én azokra az amerikai orvosokra gondolok, akik idejönnek, (Gr. Festetics Domonkos: Visszautasítjuk őket Hitler birodalmába!) tanulmányokat folytatnak és ezeknek a tanulmányaiknak folytán különböző kórházakban végeznek akármilyen orvosi ténykedést. Azt kérdezem, hogy ezekre vonatkozólag milyen fegyelmi szabályok lesznek mérvadók? Mert itt fegyelmi szabályok rendelkeznek, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Semmilyen!) Azért kérdem, mert ezek is beteget gyógyítanak. Idejönnek és némelykor nagy összegeket fizetnek azért, hogy itt műtéteket végezhessenek. Ha az ilyen műtét rosszul sikerül, akkor a magyar orvost felelősségre vonják, a külföldi orvossal szemben azonban, aki idejön és pénzért megváltja magának a jogot ahhoz, hogy itt valakin operációt végezhessen, (Gr. Festetics Domonkos: Visszaküldjük Hitlerhez, az rendet csinál!) semmiféle megtorló intézkedés lehetősége nem forog fenn. Én tehát azért vetem fel ezt a kérdést, mert ezek a külföldről idejövő orvosok a magyar betegeket olyanokként kezelik, mint akiken ilyen kísérleteket minden további nélkül el lehet végezni. Ezért vetem fel a kérdést: ha