Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. határozniok azokat a gyógyító módokat, ame­lyeket az orvos használhat, mert törvényes in­tézkedéseknek kell szabályozniok az orvosi hi­vatás gyakorlását. Méltóztassék nekem elhinni, t. Képviselő­ház, az ellen sohasem emelt az orvosi társa­dalom kifogást, hogyha valaM egy új gyógy­szerrel, egy új készülékkel, vagy új gyógy­eljárással jött, hanem az ellen emelt minden alkalommal kifogást, ha ezeket a gyógyszere­ket, amelyeket titkosan használtak, nem vitték be az illető klinikák, kórházak, vagy nyilvá­nos intézmények keretébe, ahol megfelelő kí­sérletek útján bebizonyítható lett volna, hogy vájjon azok a gyógyszerek az emberi életre nem veszélyesek-e, (Malasits Géza közbeszól.) nem kártékonyak-e, vagy nem lehetséges-e, hogy sarlatanizmust tartalmaznak, amennyi­ben megtévesztésen alapulnak és félrevezetik az embereket, amennyiben semmi másra nem valók, mint hogy a betegeket, hogy úgy fejez­zem ki magam, kiszipolyozzák. (Rajniss Ferenc: Ezek szerint akkor Pasteur kuruzsló volt.) Nem Pasteur-ről van most szó, hanem a comain gyógyszerről van szó. Sohasem méltóz­tatik tudni nekem bebizonyítani, hogy egy olyan gyógyszer, amelyet valaki nem hajlandó nyilvános bírálat alá bocsátani, amelyet nem hajlandó nyilvános kritika tárgyává tenni, nem tartalmaz-e esetleg olyan anyagot, ami az emberi szervezetre káros, vagy tartalmaz­hat olyan anyagot, amely annak az illető be­tegségnek egyáltalán nem a gyógyítását, ha­nem esetleg a rosszabbodását idézi elő. (Esz­tergályos János: Tízezrek gyógyultak meg eddig!) De itt van magának a tuberkulózisnak - a kérdése is. (Rajniss Ferenc: Mire való a kór­házi) Arra való a kórház, hogy méltóztassék az ilyen gyógyszert a kórházba bevinni és ott kísérlet tárgyává tenni. Ha valaki az emberi­ség érdekében akar egy új gyógyszert forga­lombahozni, azt ne kösse ahhoz, hogy azon nyerészkedjék és hogy az egyéni hasznát akarja elsősorban biztosítani. Ha valakinek ilyen találmánya van, adja azt oda a köznek, hogy a köz ezt a gyógyszert felhasználhassa az emberiség, a társadalom érdekében. Ezt kívánja mindenki. (Rajniss Ferenc közbeszól.) Pasteur sem zárkózott el, nem tartotta meg magának a maga gyógymódját, hanem átadta az egész világnak, aminek jótékony eredmé­nyét mindnyájan élvezzük. Én teljességgel megbízom — bárki legyen is az — az orvosi kamara vezetőségében; bár­kik legyenek is ott, az emberi társadalom ér­dekében sohasem fogják magukat arra ragad­tatni, hogy visszaéljenek ezzel a joggal. Le­hetnek nagyszerű gyógy el járások, amelyekről később bebizonyosodik, hogy használatuk ká­ros. Ebben az esetben ezeket a gyógy el járáso­kat természetszerűleg mindig visszavonja az orvosi társadalom. De valakinek a bírálatára feltétlenül rá kell bízni ezt a kérdést. A bel­ügyminiszter úr nem adja meg az engedélyt olyan gyógyszer behozatalára, amelyet mint titkos gyógyszert kezelnek; nem adja meg az engedélyt, ha az illető, aki az új gyógyszert forgalomba akarja hozni, • nem hajlandó nyil­vános bírálat tárgyává tenni azt, hogy milyen hatóanyagokat tartalmaz az a gyógyszer. Békeidőben volt egy külföldi gyógyszer, amely a szívreható súlyos mérget tartalma­zott; hashajtó szer volt, képviselőtársaim ta­lán emlékeznek is rá, 1910-ben az ország egyes részein nagyban adták ezt a szert a betegek­KÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ IV. ülése 1935 december 10-én, kedden. 441 I nek, nem is orvosok, hanem laikusok. A gyógyszerrel súlyos szervi szívbajt idéztek elő, így százával vonták ki magukat ez'embe­rek a katonai szolgálat alól, amíg azután a vizsgálat ki nem derítette, hogy mit tartalmaz ez a gyógyszer. Ismétlem, ismeretlen összetételű gyógyszer forgalombahozatalát lehetetlennek tartom. Nyilvános vizsgálat, kritika alá kell bocsátani* minden gyógyszert. A comainra is ugyanezt mondom. Lehet, hogy igen tiszteletreméltó urak gyártják a comaint, de méltóztassék át­adni a belügyminiszter úrnak ezt a gyógy­szert és a miniszter úr valamely nyilvános kórházban, gyógyintézetben majd vizsgálat tárgyává téteti. Elvégre javasasszonyokra, ja­vasasszonyok gyógyszereire nincs szükség. El­fogadom a szakaszt. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát végre be­zárom (Derültség.) és a tanácskozást befeje­zettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, mél­tóztatik-e a 36. §-t eredeti szövegében elfo­gadni, Tóth Pál képviselő úr egyrendbeli mó­dosító indítványával szemben? (Igen!) A Ház a 36. §-t eredeti szövegében fogadta el. Következik a 37. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni annak szövegét. Szeder János jegyző (Olvassa a 37. §-t). Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Végváry József előadó: T. Ház! Javaslom, hogy s, 37 ; §. 3. bekezdésének utolsó előtti és utolsó sorába írt szövegrész, helyébe »hogy a személyre ne ismerjenek rá« szavak Írassanak. Javaslatomat stiláris szempontokkal indoko­lom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csilléry András! Csilléry András: T. Ház! Miután az előadó úr javaslatomat elfogadta, nem óhajtok fel­szólalni, nem akarom '.meghosszabbítani a vitát. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a 37. §. 2. bekez­dését, meg nem támadtatván, elfogadottnak jelentem ki. Méltóztatnak-e a 37. §. 3. bekezdésének ere­deti szövegét elfogadni szemben az előadó úr módosításával? (Nem!) Ha nem, akkor a 37^ §. 3. bekezdését az előadó úr módosításával je­lentem ki elfogadottnak. Következik a 38. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a 38. §-t). Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: Vázsonyi János képviselő úr nincs itt; jelentkezése töröltetik. Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a szakaszt, meg nem támad­tatván, elfogadottnak jelentem ki. Következik a 39. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék annak szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa a 39. §-t). Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Végváry József előadó: Javaslom, hogy a '39. §. 2. bekezdésének hatodik sorába a »sem« szó helyett »nem« szó Írassék. Javaslatomat Stiláris szempontokkal indokolom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Tóth Pál! Tóth Pál: T. Ház! E szakasz első bekezdé­sének szövegezése szerint »az orvost a magán­gyakorlat körében kifejtett tevékenységeért díjazás illeti meg«. Szerény megítélésem sze­'rint nemcsak a magángyakorlat körében kifej­65

Next

/
Thumbnails
Contents