Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

434 Az országgyűlés képviselőházának 7 a 30. § jelenlegi szövege helyett a következő szöveg felvételét (olvassa): »1. A jelen törvény alkalmazása szempontjából orvosi gyakorlat az orvosnak a gyógyítás és az egészség megőrzése érdekében kifejtett tevékenysége. 2. Közszolgálatban álló vagy törvény alapján létesült intézetnél működő orvosnak a hivatalos kötelessége körén kívül kifejtett, orvosi oklevélhez kötött tevékenységét (1. \ 2 bekezdés) magángyakorlatnak kell tekinteni. A közszolgálatban álló orvosok magángyakorlatát asz illetékes miniszter^ rendeletben szabályozza. 3. A 2. bekezdés hatálya alá nem tartozó orvosnak orvosi oklevélhez kötött tevékenysége {1. § 2. bekezdés) magángyakorlat.« A javaslatot az orvosi gyakorlat és az, orvosi magángyakorlat közötti fogalom tisztázása írja elő; Az orvosi gyakorlat magában foglalj a úgy a közszolgálatnál vagy törvény alapján létesült intézetnél működő orvosnak, mint az imént említett kategóriába nem tartozó orvosnak a gyógyítás és az egészség védelmében kifejtendő tevékenységét. Az országos kamara által megállapítandó díjszabás az utóbb említett, azaz magángyakorlatot folytató orvosokat illeti csak meg. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csilléry András! Elnök: Csilléry András képviselő urat illeti a szó. Csilléry András: T. Ház! Az előadó úr volt szíves beterjeszteni egy, a 30. § 1. pontjához szóló módosítást, amely teljesen megegyezik az általam beterjesztett indítvánnyal. Ezt én a magam részéről helyesnek tartom, elfogadom s ennek következtében az első ponthoz beadott indítványomat vissza is vonom. De amennyire helyesnek tartom ezt, úgy bizonyos ellentmondást is látok a miniszter úr által beterjesztett javaslat, valamint az előadó úr által beterjesztett javaslat között, amely ellentétben áll a 2., valamint, a 3. ponttal. Különösen hangsúlyozni kívánom a 2. pontra vonatkozólag, hogy ez az a bizonyos szakasz, amelyre a miniszter úr figyelmét annakidején heszédemben felhívtam, az úgynevezett Oti.-szakasz. Nagyon jól tudom azt, hogy a közszolgálati alkalmazott a hivatali működésén kívül^ való magángyakorlatát^ mindig r bizonyos mértékben a felsőbb hatóság hozzájárulásával végezheti s ha ez tulajdonképpen nincs is kimondva sem az 1876:XIV. tehén, sem az 1908:XXXVL tc.-ben mindannak ellenére ez, hogy úgy fejezzem ki magamat, bizonyos mértékig kvázi mindig a felsőbbség hozzájárulását involválta a tisztviselő- vagy hivatalnokorvosnál. Egyébként is az újabb rendelkezések értelmében minden köztisztviselőnek be kell jelentenie 'magánfoglalkozását s ehhez a hivatali felsőbbségnek, vagy amennyiben esetleg törvényhatósági tisztviselőről van SZQ, akkor az autonómia hozzájárulását kell kérni. En azonban itt roppant súlyos momentumot látok, amely arra vonatkozik, hogy a közszolgálatban álló orvos csak hivatali felsőbbségének engedélyével folytathat magángyakorlatot. Az 1908:XXXVI. te. a közegészségügy rendezésére vonatkozó 1876 :XIV. te. második része első fejezetének Közegészség. ülése 1935 december 10-en, kedden. ügyi szolgálata a községeknél című részének módosítására vonatkozik. Ez a törvény apodiktice kimondja azt, hogy mik a községi orvos feladatai és kötelességei. Ezek között a feladatok között a 9. § azt mondja, hogy (olvassa): »A xi. városi, illetőleg községi körorvos városának, /községének, illetőleg körének helyi közegészségügyi orvosrendőri és orvostörvényszéki ügyeit végzi. Teendői különösen a következők: 1. Gyógykezeli a város, községi (körzet) lakosait, s ellátja a szülő nőket szülési segélylyel, még pedig a szegényeket ingyen, a hozzáforduló nemszegényeket a szabályrendeletileg megállapított díjakért.« Eszerint a törvény szerint a községi orvosnak egyenesen kötelességévé tétetik az, hogy magángyakorlatot folytasson, tehát nem látom be, hogy miért kell ennek a magángyakorlatnak folytatását a községi és körorvosok részéről külön engedélyhez kötni. Tudom nagyon jól, hogy a miniszter úr hogyan érzi ezt a dolgot s hogy a miniszter úr kvázi azt mondja, hogy ez természetszerűleg adódik és következik. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Tévedés!) En azonban, aki ismerem a magyar közigazgatást, tudom nagyon jól, hogy vannak olyan lehetőségek is, hogy esetleg megköti magát az a, főszolgabíró, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Tévedés, nincs a főszolgabíróra bízva. — Tóth Pál: Törülve van, az előadó úr új szöveget indítványozott. — Preszly Elemér: Most olvasta fel az előadó úr!) A 2. Vban benne van, ennek következtében feltétlenül fontosnak tartom azt, hogy ez kiemeltessék onnét és pedig kiemeltessék abban a tekintetben, hogy a községi és körorvosok ilyen működési köre szabályozható legyen. Ha a miniszter úr azt mondja, hogy ez kiemeltetett, akkor én ebben megnyugszom, de a mai napig ezt nem tudtam megtalálni., Úgylátszik, az előadó úr javaslatába utólagosan belevétetett. En ezt nem láttam és nem volt rám megnyugtató, hogy ebbe a szakaszba belefoglalják. A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a községi jegyzőknek megvan engedve a magánmunkálat s akárhányszor megtörténik, hogy a főszolgabíró ezeknek a magánmunkálatoknak kapcsán előadódó egyes ügyek elintézésére befolyást kíván gyakorolni, vagy egyenesen megtiltja a, magánmunkálatokat, vagy azok alapján még fegyelmit is rendel el az illető községi jegyzővel szemben. Méltóztassék elgondolni, hogy milyen kontroverziára adott volna ez alkalmat. A 2. pontban benne van az Oti.-ra vonatkozó rendelkezés, mert hiszen tulajdonképpen az Oti.-orvosokat a miniszter úr nagyon helyesen kiemelte a 23. §-ban a többi közül. Ebben még sem látok elég megnyugtatást, hogy az Oti.-orvosoknak hivatalos működését mikor nem minősítik magángyakorlatnak. Ebben a felügyeleti hatóság különféle intézkedéseket bele fog magyarázni. Ha a miniszter úr ezt megfelelően körülbástyázza magában a végrehajtási utasításban, akkor ez a szakasz mindenesetre elfogadhatóvá válik. Egyébként látom teljes egészében, hogy a miniszter úr mindenesetre azt az álláspontot igyekezett elfoglalni, amelyet az orvosi közérdek és az orvosi kari érdek kíván. Tisztelettel kérem, méltóztassék az én módosító indítványomat elfogadni. Elnök: A belüervminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Mindenekelőtt egy félreértést szeretnék el-