Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-71

434 Az országgyűlés képviselőházának 7 a 30. § jelenlegi szövege helyett a következő szöveg felvételét (olvassa): »1. A jelen törvény alkalmazása szempont­jából orvosi gyakorlat az orvosnak a gyógyítás és az egészség megőrzése érdekében kifejtett te­vékenysége. 2. Közszolgálatban álló vagy törvény alap­ján létesült intézetnél működő orvosnak a hiva­talos kötelessége körén kívül kifejtett, orvosi oklevélhez kötött tevékenységét (1. \ 2 bekezdés) magángyakorlatnak kell tekinteni. A közszol­gálatban álló orvosok magángyakorlatát asz illetékes miniszter^ rendeletben szabályozza. 3. A 2. bekezdés hatálya alá nem tartozó orvosnak orvosi oklevélhez kötött tevékenysége {1. § 2. bekezdés) magángyakorlat.« A javaslatot az orvosi gyakorlat és az, or­vosi magángyakorlat közötti fogalom tisztázása írja elő; Az orvosi gyakorlat magában foglalj a úgy a közszolgálatnál vagy törvény alapján létesült intézetnél működő orvosnak, mint az imént említett kategóriába nem tartozó orvos­nak a gyógyítás és az egészség védelmében ki­fejtendő tevékenységét. Az országos kamara által megállapítandó díjszabás az utóbb emlí­tett, azaz magángyakorlatot folytató orvosokat illeti csak meg. Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Vázsonyi János! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelent­kezése töröltetik. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Csilléry András! Elnök: Csilléry András képviselő urat il­leti a szó. Csilléry András: T. Ház! Az előadó úr volt szíves beterjeszteni egy, a 30. § 1. pont­jához szóló módosítást, amely teljesen meg­egyezik az általam beterjesztett indítvánnyal. Ezt én a magam részéről helyesnek tartom, el­fogadom s ennek következtében az első pont­hoz beadott indítványomat vissza is vonom. De amennyire helyesnek tartom ezt, úgy bizo­nyos ellentmondást is látok a miniszter úr által beterjesztett javaslat, valamint az előadó úr által beterjesztett javaslat között, amely ellentétben áll a 2., valamint, a 3. ponttal. Kü­lönösen hangsúlyozni kívánom a 2. pontra vo­natkozólag, hogy ez az a bizonyos szakasz, amelyre a miniszter úr figyelmét annak­idején heszédemben felhívtam, az úgynevezett Oti.-szakasz. Nagyon jól tudom azt, hogy a közszolgálati alkalmazott a hivatali működé­sén kívül^ való magángyakorlatát^ mindig r bi­zonyos mértékben a felsőbb hatóság hozzájá­rulásával végezheti s ha ez tulajdonképpen nincs is kimondva sem az 1876:XIV. te­hén, sem az 1908:XXXVL tc.-ben mind­annak ellenére ez, hogy úgy fejezzem ki magamat, bizonyos mértékig kvázi mindig a felsőbbség hozzájárulását involválta a tiszt­viselő- vagy hivatalnokorvosnál. Egyébként is az újabb rendelkezések értelmében minden köztisztviselőnek be kell jelentenie 'magánfog­lalkozását s ehhez a hivatali felsőbbségnek, vagy amennyiben esetleg törvényhatósági tisztviselőről van SZQ, akkor az autonómia hozzájárulását kell kérni. En azonban itt rop­pant súlyos momentumot látok, amely arra vonatkozik, hogy a közszolgálatban álló orvos csak hivatali felsőbbségének engedélyével foly­tathat magángyakorlatot. Az 1908:XXXVI. te. a közegészség­ügy rendezésére vonatkozó 1876 :XIV. te. második része első fejezetének Közegészség­. ülése 1935 december 10-en, kedden. ügyi szolgálata a községeknél című részének módosítására vonatkozik. Ez a törvény apo­diktice kimondja azt, hogy mik a községi or­vos feladatai és kötelességei. Ezek között a fel­adatok között a 9. § azt mondja, hogy (ol­vassa): »A xi. városi, illetőleg községi kör­orvos városának, /községének, illetőleg köré­nek helyi közegészségügyi orvosrendőri és or­vostörvényszéki ügyeit végzi. Teendői különö­sen a következők: 1. Gyógykezeli a város, községi (körzet) la­kosait, s ellátja a szülő nőket szülési segély­lyel, még pedig a szegényeket ingyen, a hoz­záforduló nemszegényeket a szabályrendeleti­leg megállapított díjakért.« Eszerint a törvény szerint a községi orvos­nak egyenesen kötelességévé tétetik az, hogy magángyakorlatot folytasson, tehát nem látom be, hogy miért kell ennek a magángyakorlat­nak folytatását a községi és körorvosok részé­ről külön engedélyhez kötni. Tudom nagyon jól, hogy a miniszter úr hogyan érzi ezt a dol­got s hogy a miniszter úr kvázi azt mondja, hogy ez természetszerűleg adódik és következik. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Tévedés!) En azonban, aki ismerem a magyar közigaz­gatást, tudom nagyon jól, hogy vannak olyan lehetőségek is, hogy esetleg megköti magát az a, főszolgabíró, (vitéz Kozma Miklós belügymi­niszter: Tévedés, nincs a főszolgabíróra bízva. — Tóth Pál: Törülve van, az előadó úr új szö­veget indítványozott. — Preszly Elemér: Most olvasta fel az előadó úr!) A 2. Vban benne van, ennek következtében feltétlenül fontosnak tartom azt, hogy ez kiemeltessék onnét és pedig kiemeltessék abban a tekintetben, hogy a köz­ségi és körorvosok ilyen működési köre szabá­lyozható legyen. Ha a miniszter úr azt mondja, hogy ez kiemeltetett, akkor én ebben megnyug­szom, de a mai napig ezt nem tudtam megta­lálni., Úgylátszik, az előadó úr javaslatába utó­lagosan belevétetett. En ezt nem láttam és nem volt rám megnyugtató, hogy ebbe a szakaszba belefoglalják. A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a községi jegyzőknek megvan engedve a magánmunkálat s akárhányszor megtörténik, hogy a főszolgabíró ezeknek a magánmunká­latoknak kapcsán előadódó egyes ügyek elinté­zésére befolyást kíván gyakorolni, vagy egye­nesen megtiltja a, magánmunkálatokat, vagy azok alapján még fegyelmit is rendel el az illető községi jegyzővel szemben. Méltóztassék elgondolni, hogy milyen kontroverziára adott volna ez alkalmat. A 2. pontban benne van az Oti.-ra vonat­kozó rendelkezés, mert hiszen tulajdonképpen az Oti.-orvosokat a miniszter úr nagyon helye­sen kiemelte a 23. §-ban a többi közül. Ebben még sem látok elég megnyugtatást, hogy az Oti.-orvosoknak hivatalos működését mikor nem minősítik magángyakorlatnak. Ebben a felügyeleti hatóság különféle intézkedéseket bele fog magyarázni. Ha a miniszter úr ezt megfelelően körülbástyázza magában a végre­hajtási utasításban, akkor ez a szakasz minden­esetre elfogadhatóvá válik. Egyébként látom teljes egészében, hogy a miniszter úr mindenesetre azt az álláspontot igyekezett elfoglalni, amelyet az orvosi közér­dek és az orvosi kari érdek kíván. Tisztelettel kérem, méltóztassék az én módosító indítvá­nyomat elfogadni. Elnök: A belüervminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Mindenekelőtt egy félreértést szeretnék el-

Next

/
Thumbnails
Contents