Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

32 Az országgyűlés képviselőházának 67, meggondolásból indulnak ki, hogy a termelői borkimérésben a csapos rendszerint százalékra van alkalmazva, ennélfogva neki inkább érdeke az, 'hogy a borral valamikép manipuláljon, ellenben a szállodában, a vendéglőben és az italmérő üzemekben alkalmazott kimérők nem százalékra vannak alkalmazva. En erre vonatkozólag is tudok eseteket. Tönkre lehet tenni egy vendéglőnek, egy szállodának vagy egy italmérő üzemnek a hitelét teljes mértékben azzal, hogy kénytelen közzétenni valamelyik hírlapban azt, hogy ő valamilyen vétség vagy kihágás miatt elítéltetett. En bizonyos tekintetben továbbmennék, mint ameddig elment a t. miniszter úr javaslata. Abban az esetben, ha azt tapasztalnám, hogy visszaeső 'bűnösökkel állunk szemben, olyanokkal, akik igenis, üzletszerűen foglalkoznak azzal,* hogy bort hamisítanak vagy hígítanak, én azokkal szemben még az engedély elvonásáig is elmennék. De nem mennék el odáig, íhogy például abban az esetben, ha valamelyik borkereskedőnél, vendéglősnél, szállodásnál vagy italmérőnél azt tapasztalnám, hogy nála a borral tudomásán kívül manipuláció történt, rögtön az elkobzást alkalmazzam és eljussak odáig, bogy esetleg azt az üzemet anyagilag tönkre is tegyem. Nekem az a felfogásom, hogy a t. kormánynak a büntető rendelkezéseknél is védenie kell a vétlen embert, védenie kell azt, aki gondatlanságból került csak bele abba a bajba, amely ránézve elég jelentőséggel bír, már csak azért is, mert hiszen vele szemben büntetési tételt alkalmaztak. Ez vonatkozik a vétlen mulasztóra is. Arra kérem a t. miniszter urat, méltóztassék gondolkozni és gondoskodni arról, hogy a büntető rendelkezéseknél, amelyek az 50. §-tól kezdve vannak benne a törvényjavaslatban, ^ bevétessék az, — ami a közönséges büntetőtörvénykönyvben is benne van — hogy különbséget kell tenni a szándékosság — mert hiszen a szándék, a dolus teljes mértékben hozzátartozik a bűncselekmény fogalmához — a gondatlanság és a vétlenség között, mert egészen más elbírálás alá kell hogy kerüljön az, aki maga tulajdonképpen nem is tehet arról, hogy a bűncselekmény az ő üzemében elkövettetett. T. Képviselőház! A származási igazolvány kérdésénél meg kell állapítani azt és kötelezni kell a termelőket arra, hogy ők a származási igazolványt a vásárlással egyidejűleg rendelkezésre bocsássák. Ha ugyanis az eladóknak mindig akkor, amikor már meg fog náluk jelenni az a vizsgálóbizottság, kell szaladgálniok a termelőkhöz azért, hogy a származási bizonyítványt állítsák ki részükre, ebből konfliktusok fognak származni, különösen abban az esetben, ha — mondjuk — a vevő későbben már nem lesz annak a termelőnek vevője. Az első esetben én mindenütt pénzbüntetést állapítanék meg és sohasem alkalmaznám az elzárási büntetést. Elnök: A képviselő úr beszédideje leiárt. (Felkiáltások a jobboldalon: Meghosszabbítjuk!) Fábián Béla: Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat arra, hogy beszédidőmet tíz perccel meghosszabbítani méltóztassék. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. fRuppert Rezső: Máskor is ennyi lojalitást kérünk! — Zaj.) Tessék folytatni beszédét. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni nekem, hogy ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, felhívjam at. kormány figyelmét a magyar vendéglős-, szálülése 1985 november 13-án, szerdán. lodás- és általában az italmérő iparnak más sérelmeire is.. Egyben — azt hiszem — valamennyien megállapodhatunk, abban tudniillik, hogy a magyar bortermelő társadalomnak érdeke, hogy ebben az országban egy tőkeerős és vásárlóképes vendéglős ipar exisztáljon. Abban az esetben, ha ez igaz, akkor nem büntető rendelkezések alkalmazásával kell ezt az ipart megnyomorítani, hanem gondoskodni kell arról, hogy ne legyen olyan a helyzete, mint amilyen^ ma az egész vendéglősiparé. Nagy ou ajánlanám a t. miniszter úr figyelmébe, — mert ha nem is tartozik ez a miniszter úr hatáskörébe, azért mégis a miniszter úr gazdáinak vásárlóiról van szó — méltóztassék megnézni azt, hogy micsoda szörnyűséges közterhekkel van sújtva az egész magyar vendéglősipar. Nem lehet elképzelni azt a mérhetetlen számsort, amelybe belefoglalható volna azoknak a közterheknek óriási skálája, amelyeket a magyar vendéglősiparnak viselnie kell. Annak az embernek, aki a mi boraink eladásával foglalkozik, meg is kell élnie, Ha azt akarjuk, hogy a magyar bor fogyjon, abban az esetben a bort olcsón kell eljuttatni a fogyasztóközönséghez. A fogyasztóközönséghez a bor olcsón csak abban az esetben juthat el, ha a magyar vendéglősipart nem sújtjuk azokkal a mérhetetlen közterhekkel, amelyeket ma már alig bír elviselni. Csak egy példára hívom fel e tekintetben a t. Képviselőház figyelmét. Méltóztatnak tudni, hogy a magyar vendéglősipart agyonsújtják azok a zenedíjak, amelyeknél tulajdonképpen még csak alkudni sem lehet. A napokban járt nálam kerületem egy kis községéből, Alagról, egy kis kocsmáros, — azért mondom meg, hogy honnan, hogy méltóztassanak tudni, miről van itt szó (Igás! Ügy van! jobbfelől.) — akinek üzletében néha, hetenként egyszer-kétszer, egy kis cigányzenekar játszik. 389 pengőt állapítottak meg az ő terhére, két •hónapra azért

?1 mert nem volt megállapodása. En igen nagy tisztelettel viseltetem mindenkinek a munkája iránt, azon az állásponton vagyok, hogy mindenkinek a munkáját meg kell fizetni és nagyon helyeslem azt, hogy a zeneszerzők, akik kvalitásaiknak javát adták a mi szórakozásunkra, ne ingyen álljanak munkájukkal rendelkezésünkre, de végeredményben méltóztassék megnézni, hogy ez az egyesület tulajdonképpen kinek hajtja a legtöbb hasznot"? Megint azoknak, akik az egyesületet vezetik. Pedig van ezeknek az egyesületi vezetőknek az érdekén kívül még egy másik érdek is. Nekünk nem érdekünk az, hogy ez a magyar iparág, amelynek jelentősége nemcsak a máé és nemcsak a jövmdöé. hanem amely iparág jelentőségét mnltbeii adatok is alátámasztják, — hiszen mól í óz tatnak emlékezni, hogy a magyar irodalomban, a magyar gazdasági életben, a magyar kisiparban és a magyar középiparban a magyar vendéglős mindig külön szerepet játszott • mondom, nekünk nem érdekünk az, hogy a magyar vendéglős, a magyar kocsmáros, a magyar italmérő olyan mérhetetlen terhek alatt nyögjön, amelyeknek következtében versenyképességét elveszíti és képtelen arra, hogy olyan olcsó áron juttassa el a termelő borát a fogyasztóhoz, mint amilyen olcsón el kellene juttatnia. T. Képviselőház és t. miniszter úr, méltóztassanak elhinni nekem, hogy sokszor előfordul a politikában.és a gazdasági életben is, hogy hibát követnek el a nélkül, hogy azok, akik a hibát elkövetik, teljes mértékben tu-