Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.
Ülésnapok - 1935-57
30 Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1935 november 13-án, szerdán. Egy kereskedelmi vállalat mindig olyan céget választ magának, amely céget ő a maga részére a legjobbnak tart és az országnak az az érdeke, hogy ha valamely kereskedővállalat a maga cégét az országban, de főként az ország határain kívül bevezette, azt a céget ne csak ne tegye tönkre, hanem annak a cégét, cégérjét még külön védelemben is részesítse. Az teljesen mindegy, hogy ötvenesztendőn keresztül ki milyen címet használt. Volt egy szálloda, például a »Fehér ló«, amelyet most bontottak le. Kinek ártott ez a Fehér ló szálloda azzal, hogy ő a fehér lóhoz címezte a maga üzemét 1 ? Abba a szállodába kizárólag csak olyan lovasoknak vagy szekereseknek volt szabad beszállniok, akik fehér lóval rendelkeztek? (Derültség. — Br. Vay Miklós: Mi van az Arany Bikával?) Nekem tehát az a felfogásom, hogy ha valaki ebben az országban szerzett magának egy olyan céget, amelyet úgy ebben az országban, mint pedig az ország határain kívül ismernek, ebben az esetben az országnak nem az az érdeke, hogy ezt a céget arra kényszerítse akármilyen meggondolás alapján, hogy a cég elnevezését változtassa meg. Amit a t. képviselőtársam felhozott, hogy egy cég nem a váci püspök borait árusítja, nem megfelelő^ érv, mert hiszen ezek a borok már ezen a néven mentek át úgy az országban, mint a külföldön a köztudatba, abban az esetben mindegy ez, t. képviselőtársam, (Zaj a jobboldalon.) Kérem, t. képviselőtársam, csak a borok minősége lehet a megtévesztésre alkalmas. Abban az esetben, ha valaki egy cégtől jó bort kap, méltóztassék nekem elhinni, teljesen mirdegy az, hogy milyen cimke alatt árulja borait. (Brogly József: Nem egészen!) Azért van ez így, t. képviselőtársam, mert ha valaki 50 esztendőn át dolgozott egy bizonyos cég címe alatt, akkor felfogásom szerint nem helyes, ha attól a cégtől a címét egy meggondolás alapján elveszik, különösen nem akkor, ha az illető cég nemcsak ennek az országnak belsejében végzett komoly tevékenységet, hanem valutaszerző tevékenységet végzett az ország határain kívül is. Mert például a t. képviselőtársam által említett püspöki uradalmi borpincénél, amelyiknél kifogás alá esik, hogy nem a váci püspök borait árusítja teljes mértékben, amelynél kifogás alá esik, hogy nem teljesen a váci püspök pincéiben végzi el tevékenységét, ez nem változtat a helyzeten, mert tevékenysége túlnőtt a váci püspök pincéinek a nagyságán azért, mert Budapest székesfőváros lett a palackbornak az ország belsejében legnagyobb fogyasztója és ennek következtében mindazok a cégek, amelyek főképpen Budapesten dolgoznak, itt Budafokon törekedtek elhelyezkedni. De a tényleges helyzet az, hogy ez a borpince óriási mértékben állott szolgálatára a magyar kivitelnek. Könyvei szerint ugyanis az 1934. esztendőben 494.000 palack bort hozott forgalomba, ebben az esztendőben pedig 380.000 palack bort. Ez magyar viszonylatban hatalmas nagy szám, hatalmas nagy szám azért, mert úgy tudom, hogy ez az egész magyar palackborfogyasztásnak több mint 60%-át jelenti. Most méltóztassék megnézni, hogy ugyanez a borkereskedelmi vállalat egy esztendőben 12,000 hektoliter bort hoz forgalomba. Adná az Isten Magyarországnak és a magyar bortermelő társadalomnak, hogy sok olyan borkereskedő oég legyen Magyarországon, amely 12.000 hektoliter bort ad el évente, és amely évente közel 500.000 palack bort árusít. (Zaj és közbeszólások jobb felől. Kérem, t, képviselőtársam, igaza van, de azért a képviselő úr sem örülne annak, ha a kormány most hozna egy törvényt, amelynek értelmében a képviselő urat kötelezné, hogy holnaptól kezdve mást nevet viseljen. (Csikvándi Ernő: Még jobban el tudja adni püspöki márkával!) T. képviselőtársam, ez a cég, amely igen nagy mennyiségű palackos bort szállít Amerikába, és a többi cég, amelynek a címét most ezen törvény értelmében meg kell változtatni, nem fogja tudni kint Amerikában és más vámkülföldön megmagyarázni, hogy ő Magyarországon azért változtatta meg a címét, mert a magyar kormány az eddigi címet pem tartotta helyesnek. (Boczonádi Szabó Imre: Meghalt a váci püspök... — Zaj.) Kérem, t. képviselőtársam, a külföldön teljes mértékben tisztában vannak a teológiával és tudják, hogyha egy püspök meghal, akkor annak lesz egy másik püspök utóda. (Egy hang a jobbközépen: A bérlet lejár!) Még abban az esetben is, ha a bérlet lejár és megszűnik és egy ilyen cégnek ezért kellene a címét megváltoztatnia, — és nemcsak erről az egy cégről van szó, hanem más cégekről is, mert remélem, hogy a földmívelésügyi kormány ezt a törvényjavaslatot és ezt a paragrafust, amelyről most szó van, nem kizárólag egy cégre alapította, hanem imás cégek is vannak, amelyek itt érdekelve vannak, — nekem az a felfogásom, hogy a magyar kormánynak mindent el kellene követnie, hogy dacára a bérlet megszűnésének, a cég továbbra is azt a nevet használhassa, amely 50 esztendőn keresztül átment a borkereskedelem köztudatába nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Méltóztassék elhinni, olyan nehéz külföldön piacot teremteni valamely árucikk részére, valamely márkázott árucikk részére, és abban az esetben, ha már az a piac megvan, ha az az árucikk elhelyezhető, akkor a kormánynak mindent el kell követnie arra yonatkozói lag, hogy az a piac megmaradjon és az az ! árucikk továbbra is elhelyezhető legyen, nem pedig azt mondani, egy meggondolás alapján, hogy azért, mert ez a cég nem a váci püspök ! borait árusítja, vagy nemcsak ezeket árusítja, a cégnek meg kell változtatnia a nevét, mert ! remélem a t. földmívelésügyi kormány nem I mondja azt, hogy Vác olyan híres borvidék, amely híres borvidék borainak megvédelmezése olyan jelentőségű, mintha például a tokaji borról volna szó. Ha tokaji, vagy badacsonyi cimke alatt adnának el más bort, akkor megérteném ezt az intézkedést, de ha a váci borpince címe alatt van megjelölve, hogy tokaji bor, akkor ez semmi körülmények között nem szolgál a váci pincének, vagy pedig a váci borvidéknek kárára. (Egy hang a jobboldalon: A tokaji bor Tokajon terem! — Br. Vay Miklós: Sohasem volt Windischgraetznek egy hold szőlője sem.) Ennélfogva azt kérem a t. miniszter úrtól, akiről tudom, hogy nem kapacitálhatatlan i ember és aki, tudom, ennek a törvényjavaslatnak benyújtása alkalmából is ... (Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter közbeszól.) Nem kapacitálhatatlan a miniszter úr, eddig azt tapasztaltam és szeretném ez alkalommal is ezt tapasztalni. Remélem, hogy a miniszter úr az érvek hatása alatt meggyőzhető. Én csak
