Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. és ma, sajnos, ezek az emberek, akik új telepe­ket varázsoltak ebből a puszta vidékből, abba a szomorú helyzetbe jutottak, hogy naponta tucatjával dobják ki őket azokból a családi tűzhelyekből, amelyekre pedig éppen család­védelmi szempontból oly nagy szükség van. Méltóztassék megengedni hogy erre vonat­kozólag néhány adatot ismertessek (olvassa): »Turcsányi Pál rákoskeresztúri lakos házi­kójára és tenyérnyi földjére 37 pengős tarto­zás miatt tűztek ki árverést. Németh István és neje kispesti családi házát 2400 pengő kikiál­tási áron elárverezték 240 pengős tőketartozás miatt. Góri Nagy László pestszentlőrinci in­gatlanát és házát 50 pengő tartozás miatt ár­vereztették el. A kikiáltási ár 2556 pengő volt. Daschek József pestszentlőrinci lakos két há­zának árverését rendelte el a kispesti járás­bíróság, 3780 pengős kikiáltási áron, 60 pengős tartozás miatt.« Teljesen tisztában vagyok azzal, — azt hi­szem, valamennyien tisztában vagyunk vele — hogy nem lehet arra az álláspontra helyezked­nünk, hogy valaki tartozását ne fizesse meg. Úgy érzem azonban, hogy a t. Ház tagjainak szociális érzékére appellálhatok: szociális érzé­künknek tiltakoznia kell az ellen, hogy meg­fosszanak családi otthonuktól kisembereket, akik hosszú évtizedeken keresztül küzdöttek, dolgoztak, hogy egy kis házat tudjanak hátra­hagyni utódaiknak, akik tényleg úgy gondol­koznak,, hogy: »itt élned és halnod kell«, aho­gyan a költő is mondja. Ha a mélyen t. kor­mány nemrég a gazdavédettség statuálásával szükségesnek találta a társadalom egyik osztá­lyát védeni, akkor úgy érzem, hogy valamit kell tennünk ennek a társadalmi rétegnek a megmentésére is, mert hiszen, ezekre az önálló exisztenciákra a nemzetnek, az országnak szük­sége van. (Helyeslés.) A pestkörnyéki háziúr nem az a tipikus há­ziúr, akit a fővárosban ismerünk. A pestkör­nyéki háztulajdonosok felirattal fordultak a pénzügyminiszter úrhoz és abban felvetettek különböző gondolatokat. Kérik, hogy a pénz­ügyminiszter úr találjon módot a családi ház törvényes védettségére. Kérik a pénzügymi­niszter urat és kérem én is, hogy találjon le­hetőséget arra, hogy bizonyos védettséget kap­janak,, hogy ne lehessen ilyen olcsó áron elpo­csékolni a nemzetnek^ ezt a vagyonát. Interpellációm második kérdésében kérde­zem a pénzügyminiszter urat, van-e tudomása arról, hogy Pestkörnyéken a családiházak tu­lajdonosait milyen súlyos közterhek terhelik? Méltóztassék megengedni, hogy a kezeimben levő adóívek alapján adatokat hozzak fel erről. A fővárosban a házbéradó kulcsa 8 százalék, ezzel szemben — sajnos — Budapest környé­kén az adójövedelemnek 16 százaléka a házbér­adó. Ehhez jön még 8 százalék és 4 százalék rendkívüli pótlék, ez teszi ki a községi pótadót. Ez a 24 százalék azonban lényegében több, mert azt, amit a lakók közüzemi díj, vízdíj, csatorna­díj címén külön fizetnek,, az csak átmenetileg fut be a kis háztulajdonoshoz, szintén adóala­pul veszik és így 24 százaléknál sokkal több az a teher. Legyen szabad azonban egy nagyon érde­kes dolgot hoznom a t. Ház elé és rámutatnom arra, hogy a múltban adókedvezményeket ad­tak azoknak a háztulajdonosoknak, akik mo­dernizálták épületüket. Nagyon érdekes ada­tok vannak itt, amelyek tulajdonképpen azt bi­zonyítják, hogy ez a modernizálási adókedvez­ülése 1935 december hó U-én, szerdán. 365 meny bizonyos esetekben, miként itt is, nem jelentett adókedvezményt, ^hanern ellenkezőleg, miután a ház átépítése után a házat úgy érté­kelték fel,, hogy ez a felértékelés a jövedelem­és vagyonadónak is alapjául szolgált, tulajdon­képpen ebből az előbbi 84 pengős adóból 121 pengős adó lett. T. Ház! Ezt a kérdést főleg azért hoztam ide, mert úgy érzem, hogy ezzel a társadalmi réteggel szemben, nekünk kötelességeink van­nak s a miniszter urat, bár tudom, hogy ez na­gyon nehéz kérdés, arra kérem, méltóztassék módot találni arra, hogy ezeket a dolgokat mégis szanálni lehessen s egy ilyen f lépéssel bizonyítsuk be a mi magyar közönségünknek és népünknek,, hogy gyakorlatilag is a család­védelem útjára akarunk lépni. (Helyeslés a bal­középen.) Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Kép­viselőház! Az-interpelláló képviselő úrnak arra a kérdésiére, tudom-e azt, hogy gyakran nagyon csekély tartozások miatt árverezik el Pestkör­nyékén a. családi házakat, válaszom az, hogy erről csak akkor tudhatnék, ha közöm volna hozzá. Közöm pedig csak akkor volna hozzá, ha köztartozás miatt folynék az árverés. Az inter­pelláció beterjesztése után utánanéztem az ab­ban felsorolt négy vagy Öt esetnek és megálla­pítottam, — anélkül, hogy vissza akarnék élni a Ház türelmével, néhány részletet megemlítek — hogy éppen a felemlített öt eset közül egyet­lenegy sincs, amelyben köztartozást hajtanának be. Ezek magántartozások miatt (kitűzött árve­rések, ezeknek az ügyébe beavatkozási jogom és. módom nincs. Ennélfogva ez a kérdés nem tartozik hozzám és csak ezzel a válasszal szol­gálhatok. Megállapítottam elleniben mindezekben az eseteikben, megnézvén az adóhatóságuk eljárá­sát, hogy a m. kir. pénzügyigazgatóság Buda­pestkörnyéken még egyetlen esetben -sem kért ingatlanárverést ós különösen ilyen kisebb tar­tozások miatt, aminő magántartozásokat a kép­viselő úr interpellációjában felhozott, a dologi végrehajtást nem tétettük folyamatba. Az adó­ügyi ^hatóság részéről tehát méltányosság és belátás mutatkozik. Ami azt a másik kérdést illeti, vájjon tu-r dok-e arról, hogy a budapestkörnyéki családi házak_ tulajdonosait milyen súlyos közterhek nyomják, -erre nézve válaszom az, hogy a köz­terhek mértékéről tudomásom van. Ezek a köz­terhek egy fillérrel sem nagyoibbak, mint álta­lában a háztulajdont terhelő közterhek, így tehát speciális pestkörnyéki beavatkozásra szükség vagy alkalom nincs. (Horváth Zoltán: Ezek is elpusztulhatnak!) Ami azt illeti, hogy a háztulajdon adóterhe igen nagy, ezt sajná­lattal kell konstatálnom, de a költségvetési helyzet s azok a szükségletek és kívánságok, amelyek az államháztartással sziemben — min­den oldalról — állandóan emeltetnek, nem teszik lehetségessé azt, hogy ezen az adóterhen ezidő­szerint enyhítsünk. Ami >a családi házakat illeti, amit megtehe­tek, az kétirányú. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy az adómentességi rendeleteknél speciá­lis elbírálásban részesítsem az újonnan építendő családi házakat és azoknak messzebbmenő ház­adómentességi kedvezményt adjak, (Elénk he­lyeslés.) hogy — azt hiszem nemcsak a képviselő úr, de mindenki által helyeselt módon — elő­mozdítsuk a, hosszabb ideig^ adómentes családi házak építését. Ebben az irányban lelkiismere­tem nyugodt, .mert ezidén április hónap elején

Next

/
Thumbnails
Contents