Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. és ma, sajnos, ezek az emberek, akik új telepeket varázsoltak ebből a puszta vidékből, abba a szomorú helyzetbe jutottak, hogy naponta tucatjával dobják ki őket azokból a családi tűzhelyekből, amelyekre pedig éppen családvédelmi szempontból oly nagy szükség van. Méltóztassék megengedni hogy erre vonatkozólag néhány adatot ismertessek (olvassa): »Turcsányi Pál rákoskeresztúri lakos házikójára és tenyérnyi földjére 37 pengős tartozás miatt tűztek ki árverést. Németh István és neje kispesti családi házát 2400 pengő kikiáltási áron elárverezték 240 pengős tőketartozás miatt. Góri Nagy László pestszentlőrinci ingatlanát és házát 50 pengő tartozás miatt árvereztették el. A kikiáltási ár 2556 pengő volt. Daschek József pestszentlőrinci lakos két házának árverését rendelte el a kispesti járásbíróság, 3780 pengős kikiáltási áron, 60 pengős tartozás miatt.« Teljesen tisztában vagyok azzal, — azt hiszem, valamennyien tisztában vagyunk vele — hogy nem lehet arra az álláspontra helyezkednünk, hogy valaki tartozását ne fizesse meg. Úgy érzem azonban, hogy a t. Ház tagjainak szociális érzékére appellálhatok: szociális érzékünknek tiltakoznia kell az ellen, hogy megfosszanak családi otthonuktól kisembereket, akik hosszú évtizedeken keresztül küzdöttek, dolgoztak, hogy egy kis házat tudjanak hátrahagyni utódaiknak, akik tényleg úgy gondolkoznak,, hogy: »itt élned és halnod kell«, ahogyan a költő is mondja. Ha a mélyen t. kormány nemrég a gazdavédettség statuálásával szükségesnek találta a társadalom egyik osztályát védeni, akkor úgy érzem, hogy valamit kell tennünk ennek a társadalmi rétegnek a megmentésére is, mert hiszen, ezekre az önálló exisztenciákra a nemzetnek, az országnak szüksége van. (Helyeslés.) A pestkörnyéki háziúr nem az a tipikus háziúr, akit a fővárosban ismerünk. A pestkörnyéki háztulajdonosok felirattal fordultak a pénzügyminiszter úrhoz és abban felvetettek különböző gondolatokat. Kérik, hogy a pénzügyminiszter úr találjon módot a családi ház törvényes védettségére. Kérik a pénzügyminiszter urat és kérem én is, hogy találjon lehetőséget arra, hogy bizonyos védettséget kapjanak,, hogy ne lehessen ilyen olcsó áron elpocsékolni a nemzetnek^ ezt a vagyonát. Interpellációm második kérdésében kérdezem a pénzügyminiszter urat, van-e tudomása arról, hogy Pestkörnyéken a családiházak tulajdonosait milyen súlyos közterhek terhelik? Méltóztassék megengedni, hogy a kezeimben levő adóívek alapján adatokat hozzak fel erről. A fővárosban a házbéradó kulcsa 8 százalék, ezzel szemben — sajnos — Budapest környékén az adójövedelemnek 16 százaléka a házbéradó. Ehhez jön még 8 százalék és 4 százalék rendkívüli pótlék, ez teszi ki a községi pótadót. Ez a 24 százalék azonban lényegében több, mert azt, amit a lakók közüzemi díj, vízdíj, csatornadíj címén külön fizetnek,, az csak átmenetileg fut be a kis háztulajdonoshoz, szintén adóalapul veszik és így 24 százaléknál sokkal több az a teher. Legyen szabad azonban egy nagyon érdekes dolgot hoznom a t. Ház elé és rámutatnom arra, hogy a múltban adókedvezményeket adtak azoknak a háztulajdonosoknak, akik modernizálták épületüket. Nagyon érdekes adatok vannak itt, amelyek tulajdonképpen azt bizonyítják, hogy ez a modernizálási adókedvezülése 1935 december hó U-én, szerdán. 365 meny bizonyos esetekben, miként itt is, nem jelentett adókedvezményt, ^hanern ellenkezőleg, miután a ház átépítése után a házat úgy értékelték fel,, hogy ez a felértékelés a jövedelemés vagyonadónak is alapjául szolgált, tulajdonképpen ebből az előbbi 84 pengős adóból 121 pengős adó lett. T. Ház! Ezt a kérdést főleg azért hoztam ide, mert úgy érzem, hogy ezzel a társadalmi réteggel szemben, nekünk kötelességeink vannak s a miniszter urat, bár tudom, hogy ez nagyon nehéz kérdés, arra kérem, méltóztassék módot találni arra, hogy ezeket a dolgokat mégis szanálni lehessen s egy ilyen f lépéssel bizonyítsuk be a mi magyar közönségünknek és népünknek,, hogy gyakorlatilag is a családvédelem útjára akarunk lépni. (Helyeslés a balközépen.) Elnök: A pénzügyminiszter úr óhajt szólni. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Az-interpelláló képviselő úrnak arra a kérdésiére, tudom-e azt, hogy gyakran nagyon csekély tartozások miatt árverezik el Pestkörnyékén a. családi házakat, válaszom az, hogy erről csak akkor tudhatnék, ha közöm volna hozzá. Közöm pedig csak akkor volna hozzá, ha köztartozás miatt folynék az árverés. Az interpelláció beterjesztése után utánanéztem az abban felsorolt négy vagy Öt esetnek és megállapítottam, — anélkül, hogy vissza akarnék élni a Ház türelmével, néhány részletet megemlítek — hogy éppen a felemlített öt eset közül egyetlenegy sincs, amelyben köztartozást hajtanának be. Ezek magántartozások miatt (kitűzött árverések, ezeknek az ügyébe beavatkozási jogom és. módom nincs. Ennélfogva ez a kérdés nem tartozik hozzám és csak ezzel a válasszal szolgálhatok. Megállapítottam elleniben mindezekben az eseteikben, megnézvén az adóhatóságuk eljárását, hogy a m. kir. pénzügyigazgatóság Budapestkörnyéken még egyetlen esetben -sem kért ingatlanárverést ós különösen ilyen kisebb tartozások miatt, aminő magántartozásokat a képviselő úr interpellációjában felhozott, a dologi végrehajtást nem tétettük folyamatba. Az adóügyi ^hatóság részéről tehát méltányosság és belátás mutatkozik. Ami azt a másik kérdést illeti, vájjon tu-r dok-e arról, hogy a budapestkörnyéki családi házak_ tulajdonosait milyen súlyos közterhek nyomják, -erre nézve válaszom az, hogy a közterhek mértékéről tudomásom van. Ezek a közterhek egy fillérrel sem nagyoibbak, mint általában a háztulajdont terhelő közterhek, így tehát speciális pestkörnyéki beavatkozásra szükség vagy alkalom nincs. (Horváth Zoltán: Ezek is elpusztulhatnak!) Ami azt illeti, hogy a háztulajdon adóterhe igen nagy, ezt sajnálattal kell konstatálnom, de a költségvetési helyzet s azok a szükségletek és kívánságok, amelyek az államháztartással sziemben — minden oldalról — állandóan emeltetnek, nem teszik lehetségessé azt, hogy ezen az adóterhen ezidőszerint enyhítsünk. Ami >a családi házakat illeti, amit megtehetek, az kétirányú. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy az adómentességi rendeleteknél speciális elbírálásban részesítsem az újonnan építendő családi házakat és azoknak messzebbmenő házadómentességi kedvezményt adjak, (Elénk helyeslés.) hogy — azt hiszem nemcsak a képviselő úr, de mindenki által helyeselt módon — előmozdítsuk a, hosszabb ideig^ adómentes családi házak építését. Ebben az irányban lelkiismeretem nyugodt, .mert ezidén április hónap elején