Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1935 december hó U-én, szerdán. 361 elrendelésié, mert általános szokássá vált, hogy sokan vagy sajátmaguk, vagy ismerőseik, rokonaik révén külföldről szerezték be aa öngyújtót, mert az után nem kellett adót fizetni. Ez tehát egyenlőtlen versenyt támasztott a belföldi iparnak, mert annak termékeit meg^kellett adózni. Viszont az adójellel való ellátást éppen az ellenőrzés zavartalansága és a fölösleges zaklatások megelőzése céljából kellett elrendelnem. Elismerem, hogy kényelmetlenséggel jár a rendelkezésnek az a része, hogy adó jelzés céljából az öngyújtót a budapesti m. kir. Főfémjelző és Fémbeváltó Hivatalnál kell bemutatni, viszont aki ezt az eljárást kényelmetlennek tartja, annak módjában áll öngyujtószükségletét a belföldön is kielégíteni. Ez a rendelkezésem tehát a belföldi ipar védelmét szolgálja s az e téren a múltban tapasztalható egyenlőtlenséget küszöbölte ki. Interpellációja befejezéséül a képviselő úr azt ajánlja, hogy az adólerovás egyszerűbbé tétele céljából hatalmazzam fel a pénzügyőri szakaszokat arra, hoigy akik a szakaszon az adót lefizetik, azok öngyújtóját ott a helyszínen lássák el adójellel. Magam is megkönnyíteni szeretném e tekintetben a közönség eljárását, a képviselő úr által ajánlott módot azonban nem tartom elfogadhatónak, egyrészt azért, mert valószínű, hogy még aibban az esetben is, ha a pénzügyőri szakaszok ilyenértelmű felhatalmazást kapnának, az öngyújtó-tulajdonosok nagyrésze még így sem keresné fel a lakhelyétől sokszor távoleső pénzügyőri szakaszt, másrészt technikailag sem látom keresztülvihetőnak ezt a módot, mert az adójelzést éppen azért kellett a m. kir. Főfémjelző ós Fémbeváltó Hivatalra bíznom, mert az^hizonyos mértékben megfelelő szakismeretet igényel. Az interpelláló képviselő úrnak arra a kérdésére, hogy hajlandó vagyok-e a gyújtószerszámok után fizetendő (kincstári részesedést mérsékelni, az a válaszom, hogy a kincstári részesedést már a közelmúltban, a» 1935. június 29-én megjelent 55.700. számú rendeletemmel általában 33% -kai és pedig a közönséges fémből, díszítés nélkül készített jgyujtószerszámoknál 1 pengő 50 fillérről 1 pengőre, 3 pengőről 2 pengőre, illetőleg 5 pengőről 3 pengő 50 fillérre; az ezüstből vagy ezüstözéssel vagy díszíté&sel készített gyujtósizerszámolknál 5 pengőről 3 pengő 50 fillérre, 7 pengőről 5 pengőre, illetőleg 20 pengőről 13 pengő 50 fillérre leszállítottam s ennél messzebbmenő mérséklésre ezidŐszerint nem látok kellő indokot fennforogni. Kérem, hogy válaszomat tudomásul venni szíveskedjék. Budapest, 1935. november 29. Dr. Fabinyi Tihamér s, k., m. kir. pénzügyminiszter.« Elnök: Az interpelláló ^képviselő úr a viszonválasz jogával kíván élni. Dinnyés Lajos: T. Képiselőház! Az öngyújtók adójellel való ellátása tárgyában előterjesztett interpellációmra a pénzügyminiszter úr volt szíves válaszolni. Előrebocsátom, hogy válasza nem elégíthet ki. Nevezetesen a pénzügyminiszter úr elismeri, hogy tulajdonképpen az 1921 :XI. te. alapján, minden öngyújtót adójellel kell ellátni és akinek öngyújtója nincs adójellel ellátva, az kihágást követ el. Egy megnyugtató van a pénzügyminiszteri válaszban, nevezetesen az. hogy maga a miniszter úr elismeri válaszában, hogy túlzásnak tartja, hogy tömegesen zaklassanak embereket razziaszerűen a pénzügyőri közegek a vásárok alkalmából, mert, mint interpellációmban felemlítettem, több esetben előfordult, hogy a vidéki vásárokon a pénzügyőrök razziákat rendeztek az önKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ IV. gyújtók dolgában és 40—50, sőt volt eset, hogy 100—200 ember ellen eljárást indítottak az adójelzés hiánya miatt. A miniszteri válasz továbbá elismeri, hogy kényelmetlenséggel jár az adójelzés. Aki ezt a jelzést kényelmetlennek tartja, — mondja a pénzügyminiszter^ úr válasza — az r vásároljon hazai gyártmányú öngyújtót. T. Képviselőház! Interpellációmban felemlítettem, hogy mi történjék azokkal az ', öngyújtókkal, amelyek régebbi időkből származnak, amikor még nem kellett őket adóbélyeggel ellátni, nevezetesen a világháború alatti időkből származó öngyújtókkal mi fog történni? Ajánlottam egy megoldást, hogy olcsóbban és egyszerűbben menjen az öngyújtók megadóztatása. A pénzügyminiszter úr ennek lehetősége elől elzárkózik. Egy második könnyítés és megnyugtató momentum az, hogy a^pénzügyminiszter úr utasítást adott ki az iránt, hogy a pénzügyőri közegek tapintatosabban járjanak el. Lehet, hogy egyes képviselő urak előtt talán ez kicsinyesnek látszó kérdés, de a vidéken nem & tűzkő, hanem az öngyújtó a fontos kérdés és végtelenül kellemetlen, amikor nem . egyeseket, hanem egész falvakat piszkálnak és macerálnak ezek miatt az öngyújtók miatt, őszintén megmondom, azt hittem,, hogy a pénzügyminiszter úr meghallgatja kérésemet. A minisztériumban ebben az ügyben tárgyaltam, megoldást ajánlottam, r de nem hallgattak rnegr hanem erre a merev álláspontra helyezkedtek. Ennek következtében, mivel a pénzügyminiszteri válasz nem ad semmi könnyebbitést e téren, kilátásba sem helyez ilyesmit, a pénzügyminiszter úr válaszát nem veszem tudomásul. (Helyeslés q baloldalon,) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat* méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik a belügyminiszter úr írásbeli válasza Eckhardt Tibor képviselő úrnak az állampolgársági ügyek intézése tárgyában folyó évi október 23-án előterjesztett interpellációjára. Kereng a jegyző urat, szíveskedjék a miniszteri írásbeli választ felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Eckhardt Tibor országgyűlési képviselő úr aei országgyűlés 1935. évi október hó 23-án tartott ülésében az állampolgársági ügyek intézése tárgyában interpellációt terjesztett elő. Ezen interpellációjára végleges írásbeli válaszon! ia következő: Eckíhardt Tibor képviselő úrnak az állampolgársági ügyeik intézése tárgyában október hó 23-án elhangzott interpellációjára annakidején a tárgy lényegét ki nem merítő ideiglenes választ adtam, kiemelve azt, hogy az interpelláló képviselő úr egy elvi kérdésnek tisztázását kívánta, melyet azonban egy konkrét ügyből, Tildy Zoltán állampolgársági ügyéből kifolyólag vetett fel. r Kijelentettem már akkor és fenntartom most is, hogy nem helyeslem, hogy folyamatban lévő konkrét ügyekben interpellációk hangozzanak el, mert ez alkalmasnak látszik arra, mintha az illető ügyek nem minden befolyásolás nélkül nyerhetnének elintézést. Ez alkalommal^ is, amidőn végleges válaszként az állampolgársági ügyek kezelésének elveit ismertetem, nem akarok egy konkrét ügyre sem kitérni. A magyar állampolgárság megszerzéséről 53