Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

28 Az országgyűlés képviselőházának 57, kereskedelem kezéből jóformán teljesen kivétetett és egy állami szervre, a Futurára bízatott. (Farkas István: Mennyit ráfizetünk!) A kivitelt kontingentálták és a kontingensek 50 százalékát elvonták a kereskedelemtől. Lassankint ugyanez a helyzet alakult ki a gyapjúkereskedelemnél is, amelyet teljesen megszüntettek. Itt volt a harmadik agrárkiviteli cikk az országban, az állatkereskedelem. Ennél az állatkereskedelemnél a [magánkereskedelmet a kivitelből teljesen kiszorították. A kiviteli engedélyeket túlnyomóan a szövetkezetek kapják. Már pedig, t. Képviselőház, ha méltóztatnak arra gondolni, hogy .ki szerezte ezeket a piacokat, ki állapította azt tmeg, hogy hol lehet a magyar állatokat elhelyezni, akkor meg méltóztatnak állapítani azt, hogy azokat a picokat, amelyekre ima a szövetkezetek útján exportálunk állatokat, a magyar kereskedelem szerezte mindenütt a 'magyar kivitel részére. Lehetséges ugyan, hogy amíg a kötöttség rendszere az export és import terén, a külkereskedelem terén fennáll, addig ezek az állami kiviteli és behozatali rendszerek meg fogják állni a helyüket, — habár az a véleményem, hogy itt mindig az államnak nagy kockázataival is játszunk, — imégis az a meggyőződésem, hogyha egyszer, — amint remélem, — talán el fog következni az a világ, hogy a kötöttségnek rendszere, amely ma az egész világon az export és import terén fennáll, a világ sorsának jobbrafordulásával mégis meg fog változni... (Farkas István: Tévedés! T. képviselőtársam, én eléggé pesszimista vagyok, de annyira pesszimista nem tudok lenni, hogy elhigyjem, hogy a mai rendszer az egész világon fennmaradhat és a népek továbbra is , egymással széniben azt az elzárkózási politikát követhessék, amelyet ma követnek. Ha tehát ez az elzárkózási politika, amely ma, sajnos, Európában és az egész világon megvan, amely szerint kontingensek játszanak szerepet, amely szerint csak úgy lehet importálni valamely államba, ha abból az államból egyszersmind •exportálunk is, a kontingens-rendszerrel'együtt meg fog szűnni, — amint ismételten hangsúlyozom: remélem, 'hogy meg fog szűnni, — akkor igen nagy szüksége lesz az országnak megint arra, hogy itt leleményes és tőkeerős kereskedők álljanak a magyar kivitel és behozatal ' rendelkezésére. (Farkas István: Először leleményes politikusok kellenek! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Nna!) Attól félek, hogy az egész magyar kereskedelmi politika úgy ki fogja irtani a magyar kereskedelmet, hogy akkor, amikor szükség volna erre a kereskedelemre, már nem lesz meg ez a kereskedelem, amelyre pedig az ország érdekében szükség volna. Még csak három-négy apróbb ilyen kiviteli cikkről akarok (megemlékezni. . Például a zsírkereskedelem terén tény, hogy régebben ezt kizárólag a kereskedelem bonyolította le. Most a kontingensek nagyrészében már szövetkezetek részesülnek, amelyek azelőtt zsírkereskedelemmel sohasem foglalkoztak. (Hertelendy Miklós: Mi van a borral

1

?) Arról akarok majd beszélni, hogy a t. kormány törvényjavaslata • a 'borkereskedelmet is r ugyanúgy tönkre fogja tenni, mint ahogyan előzőleg tönkretette ezeket a kereskedelmi ágazatokat. Fel kell még említenem, hogy a hagymakereskedelem az országban teljesen megszűnt. A kivitelt szindikalizálták és ezzel a kivitel irányítása teljesen a Futura leány szövetkezetének, a Mezőgazda ülése 1935 november 13-án, szerdán. sági Egyesített Termelők Szövetkezetének kezébe jutott. A burgonyakereskedelem megszűnőben van azért, mert a kivitelt ugyancsak a Futura irányítása alatt álló monopolisztikus szindikátus bonyolítja le. Ugyanez a helyzete a tollkereskedelemnek is. A lenmagkivitelt szövetkezeti alapon kikapcsolták a kereskedelem köréből és most történik kísérlet arra, hogy az egész németországi magkivitelből kizárják a magyar kereskedőket. T. Ház! Ami a magyar borkereskedelem helyzetét illeti, nekem az a meggyőződésem, hogy a t„ kormánynak ez a törvényjavaslata nagyon erősen fogja befolyásolni a magyar borkereskedelem helyzetét. A magyar bor piacait elvesztettük egyes országok felé, talán a rossz kereskedelmi politika következtében, de talán azért is, mert az egész európai helyzet az elzárkózás politikája következtében úgy alakult, hogy el kellett veszítenünk ezeket a piacokat. Most kezdjük csak visszaszerezni azt a lengyelországi piacot, amelyet az 1919-es és 1920-as években elveszítettünk. Hogy miért, erről a kérdésről is sokat lehetne beszélni. Azt hiszem, hogy a legjobb, ha ebben a kérdésben hivatkozom Mayer János volt földmivelésügyi miniszter úrra, - sajnálom, hogy nincs jelen — akivel egy alkalommal, az 1922-es években a magyar bornak Lengyelországba való kiviteléről beszélgettem. Akkor a miniszter úr elmondotta nekem, hogy^ egy vidéki népgyűlésen volt, amely után két küldöttség jelent meg nála: az egyik küldöttség azt követelte, hogy a borkereskedők ellen bizonyos intézkedéseket tegyenek, a másik pedig azért panaszkodott, hogy a lengyelországi borkereskedőket a főszolgabírák és a helyi hatóságok arravonatkozólag vizsgálják meg, hogy mennyi dollárt és általában mennyi külföldi valutát hoztak magukkal. A miniszter úr azt mondotta a második küldöttségnek: »Nem tudom az urak álláspontját megérteni. Az egyik oldalon az egyik küldőtiség a magyar bor kivitele érdekében azt kéri tőlem, hogy a lengyel borkereskedőket, akik az országba bejönnek, a hatóságok túlkapásaival szemben védjem meg, a másik oldalon pedig hatósági intézkedéseket kérnek aziránt, hogy Lengyelországból a borkereskedők ne jöhessenek be az országba.« A lengyel borkereskedelem akkori megszűnésének, amely borkedc&kedelem pedig igen nagy jelentőségű voit a magyar hegyiborokat illetőleg, egyik oka az volt, hogy a magyar hatóságok csak 24 órai tartózkodási engedélyt adtak azoknak a lengyei borkereskedőknek, akik Magyarországba borvásárlás céljából jöttek. Felesleges arról beszélnem, hogy mi volt annak a következménye Magyarországra nézve. Ugyanekkor meg kell állapítanom, hogy Franciaország elfoglalta előlünk azt a lengyel piacot, amelyben mi vezető szerepet játszottuk hosszú évszázadok óta. Ebben a kérdésben nekem az a felfogásom, hogy az elvesztett lengyel piacot csak a magyar kereskedelem szerezheti vissza és ugyanez a felfogásom Csehországra és Ausztriára vonatkozólag is, hogy ezeken a területeken is megint csak a magyar borkereskedelem lesz az a tényező, amely ezeket a területeket a magyar bortermelés részére vissza tudja szerezni. Magyarország bortermelése nem annyira túlzott, mint ahogyan azt tegnap Görgey István t. képviselőtársunk beszédéből hallottuk, aki a magyar borfelesleget a Dunába akarta önteni. A magyar bornak két piaca van: az egyik a belföldi, a másik a külföldi piac. Teg-