Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. a jó politikának volt-e következménye az, hogy a magyar borexport olyan kitűnő volt a középkorban, vagy pedig a kereskedelem csinálta meg egyszersmind a jó politika részére az utakat? Arranézve, hogy a kereskedelemnek a politikai viszonylatokban általában mi a jelentősége, minden egyes képviselőtársamnak figyelmébe ajánlom azt a hatalmas nagy könyvet, amely az angol birodalom kereskedelméről szól, s amely megállapítja azt, hogy azokon a helyeken, amelyeket az angol birodalom a maga részére gyarmatosított, először nem az angol katonaság jelent meg, hanem először megjelent az angol kereskedő és az angol kereskedő állapította meg tulajdonképpen az angol birodalom terjeszkedésének útjait; az angol kereskedelem állapította meg, melyek azok a gyarmatok és területek, amelyek a leendő nagy angol imperialista poltika részére és az angol politika részére is megszerzendők. T. Képviselőház! Nagyon jó volna, ha a kereskedelemnek az a jelentősége, amely jelentőséget az angol birodalom, mint hatalmas kereskedő-náció, a maga politikai céljai részére elképzelt a múltban és elképzel a jövendőben, átmenne kicsit a magyar köztudatba, abba a magyar köztudatba, amelyről sajnálattal kell megállapítanom, hogy nálunk a kereskedelem jelentőségét nemcsak belpolitikai viszonylatban nem értik meg, de nem értik meg külpolitikai viszonylatban sem. Nálunk a kereskedelmet úgy képzelik el, mint valami drágító tényezőt, mint olyan tényezőt, amely megdrágítja azt az árut, amely a termelőtől eljut a fogyasztóhoz és nem érzik meg annak mérhetetlen jelentőségét, hogy a kereskedőnek ügyessége, a magánkereskedőnek feltalálóképessége és jó szeme állapítja meg azt, hogy a magyar áru hol helyezhető el a legjobb feltételek mellett. A kereskedőben iniciatívának, jó kereskedői érzéknek kell lennie, minthogy ő a saját számlájára dolgozik, aminthogy abban az esetben, ha- az ő üzleti tevékenysége nem végződik megfelelő eredménnyel, akkor nincs senki sem, aki őt fizetési bajaiban támogassa. A kereskedőnek mindenütt nagyobb mozgékonysággal kell bírnia, a kereskedőnek mindig nagyobb elővigyázattal kell élnie abban a tekintetben, hogy a maga üzleti tevékenységét melyik irányban fejlessze. Ismételten azt keli mondanom, hogyha bármilyen mélyen nézek vissza a magyar múltba, akkor mindig azt kell tapasztalnom, hogy a magyar múltban a magyar árucikkek elhelyezése sohasem állami beavatkozással, sohasem állami szervek útján történt, hanem mindenütt a kereskedelem kereste meg azokat az utakat, amely utakon a magyar termeivényeket az országból ki lehetett vinni. T. Képviselőház! Ha ebből a szempontból nézem az egész magyar kiviteli kereskedelem és a belső kereskedelem helyzetét, azért, hogy ezen a téren foglalkozhassam azután a borkereskedelem helyzetével, amelyet, felfogásom szerint, nagyon erősen érintenek az igen t. kormánynak jelenleg a képviselőház előtt fekvő javaslatai, akkor meg kell állapítanom azt, hogy a háború után,, amikor az ország területét erősen megcsonkították, a magyar kormányzat politikájában egy nagyon helyes és okos irányzat kezdődött, abból a felfogásból indulva ki, melyet én a magam részéről száz százalékig aláírok, hogy Magyarország a Kelet és Nyugat között közvetítő kapocs, Magyaréi lése 1935 november 13-án, szerdán. 27 országon tehát tranzitó kereskedelmet kell létesítem; megindult tehát az az irányzat, amelynek célja az volt, hogy Magyarországon a tranzitó kereskedelem részére hatalmas tranzitó raktárak létesüljenek. (Farkas István: Eaktár van, de tranzitó kereskedelem nincs!) Már raktár sincs, t. képviselőtársam, amint bátor leszek kimutatni. A csepeli kikötő nagyarányú beruházásai is abból a meggondolásból indultak ki, hogy Budapest természetes tranzitó központja Keletnek és Nyugatnak. 1922 után majdnem ezer tranzitó raktár alakult Budapesten, amelyek ma már 8—10 raktár kivételével megszűntek. (Farkas István: A borházakat megszüntették-e már? — Mozgás a jobboldalon.) 1927-ben még 12 millió pengőt tett ki Magyarország tranzitó kereskedelme, 1934-ben már csak 342.000 pengőt. A tranzitó kereskedelem tehát úgyszólván teljesen megsemmisült és ezzel nemcsak kereskedőink egyrésze veszítette el kereseti lehetőségét, hanem fizetési mérlegünk javításának is értékes lehetőségét veszítettük el. A kereskedelem szisztematikus leépítése, — amit most majd ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban a borkereskedelem terén is nehezményezni fogok — 1931 óta folyik. Erre a legelső lehetőséget természetesen a deviza- és a külkereskedelmi korlátozások az irányított gazdálkodási rendszernek a kereskedelmi életbe való beavatkozása nyújtották. Vegyük sorba azokat a kereskedelmi ágakat, amelyek Magyarország kereskedelmi múltjában hatalmas szerepet játszottak. Méltóztassanak visszagondolni a magyar gabonakereskedelem múltjára. Nem kell, t. képviselőtársaim, a távoli múltba visszamennünk, méltóztassanak csak visszagondolni arra az időre, amikor a Nagy Magyar Alföldön mindenütt ott találtuk a hatalmas, nagy-magyarországi gabonakereskedő cégek óriási raktárait. Méltóztassanak Fiúméra gondolni, a Strasser és König cég hatalmas nagy telepeire és méltóztassanak visszagondolni ennek az egész országnak minden gabonatermelő vidékére, ahol mindenütt ott találtuk a magyar magánkereskedelemnek, a magyar terménykereskedelemnek hatalmas várait, az úgynevezett gyüjtőtelepeket. Méltóztassanak csak például visszagondolni arra, hogy milyen jelentősége volt a magyar gabonakivitel terén annak a ma már, sajnos, csak a múlt emlékeként létező hatalmas cégnek, a Strasser és König cégnek, amely több más hatalmas céggel egyetemben elvégezte az egész magyar gabonaexport feladatait, azokat a feladatokat, amelyeket most — sajnos — az állam vállalt magára s hogy milyen eredménynyel, azzal most annál kevésbbé akarok foglalkozni, mert hiszen természetesen meg kell állapítanom, hogy ez az egész kötöttség, amely a külkereskedelem terén fennáll, nem magyar jelenség^ azt nem Magyarország találta fel, mert a külkereskedelem államosítása tulajdonképpen bolseviki rendszer, a bolsevizmus találmánya, amely a magánkereskedelmet megszüntette és amely minden, az országba valö behozatalt, illetve onnan való kivitelt egy állami szervre bízott rá. (Farkas István: Miért utánozzák a szovjetet? — Horváth Zoltán: Csak a cím változott!) El kellett pusztulnia Magyarországon annak a kereskedelemnek, amely az én meggyőződésem szerint ennek az országnak dicsőséget, pénzt és piacokat jelentett, mert hiszen — hogy csak a gabonakereskedelemnél maradjunk — a jelen esetben az olaszországi gabonakivitel a magán-gabona4*