Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

330 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 19È5 december 3-án, kedden. második bekezdését, valamint a 45. § első bekezdését, amely a honvédorvosokra vonatkozik. Nem tudták megérteni, hogy a honvedorvos fegyelmi hatósága nem a kamara es hogy csak a saját parancsnoksága, hatósága hatásköre ala tartozhatik és még abban az esetben sem tartozhatik az orvosi kamara fegyelmi, vagy mas hatáskörébe, ha magángyakorlatot folytat. Az első pillanatra tetszetős ez a kifogás, de ha meggondoljuk azt, hogy a javaslat indokolásában felhozott 1921:XLIX. te. 24. §-a szerint a legutolsó honvéd is beletartozik ebbe a hatáskörbe és onnan el nem vonható, — tudniillik a saját fegyelmi vagy más hatóságának hatásköre alól — akkor látjuk, hogy mennyivel inkább megilleti ez azt a honvedorvost, aki a legfőbb hadúrnak kardbojtját viseli, s aki nem is tartozhatik számtalan hatóság hatásköre alá, hanem csak egyetlenegy hatóság, a saját parancsnoksága alá, amely azonban sokkal szigorúbb, mint a magánorvosok hatosaga. A közelmúltban láttuk -éppen a debreceni országosan ismert tiltott műtétnél azt, hogy a katonaorvos már régen elbúcsúzott a rangjatol, már régen elintéztetett akkor, amikor^ sokkal nagy oh b mértékben hűnös civil kollegái meg javában és szabadlábon védekeztek. Tehát nem áll, hogy ebben a tekintetben kivételes bánásmódot biztosítanánk azoknak a honvédorvosoknak, akik tanulás céljából hajlandók magángyakorlatot is folytatni és annak kellemes és kellemetlen oldalait vállalni, hanem egyenesen megszigorítjuk az ő helyzetüket azzal, hogy sokkal szigorúbb hatóság elé utasítjuk őket az esetben, ha — feltéve, de meg nem engedve — esetleg bűncselekményt, vagy fegyelmi vétséget követtek volna el. Az, hogy az orvosi kamarában lévők részéről sem vizsgálatot, sem fegyelmit nem folytathatnak és nem rendelhetnek el honvédorvos ellen s csak egyszerű közlésre vannak utalva, valamint a lefolytatott fegyelmi eljárás ítéletének indokait csak akkor tekinthetik meg, ha rangvesztéssel jár a dolog, az a világ legtermészetesebb dolga akkor, ha figyelembe vesszük, hogy a honvédelemnek és a hadseregnek az az érdeke, hogy a maga fegyelmi szabályzata értelmében az eljárást, ekként folytassa le és ekként gyakorolja. Ilyenformán a javaslat érdemeinek elismerése után a magam részéről rászorultam arra. hogy kimutassam az ezzel a javaslattal szemben felhozható kifogásaim némely részét és méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek azoknak a kifogásoknak tárgyalására, amelyek szerintem többé-ke vésbbé helytállóak. Ilyen például a javaslat 7., §-ának második bekezdése, amely arról rendelkezik, hogy a kerületi kamarák, valamint az országos kamara elnökének megválasztásához a belügyminiszter jóváhagyása szükséges. Meg vagyok arról győződve, hogy ha ezt a szakaszt bolygatjuk, akkor tulajdonképpen nem csinálunk mást, mint vizet taposunk. Meggyőződésem az, hogy sem a kerületi kamara, sem pedig az országos kamara soha, de soha nem fog olyan elnököt választani, akit a belügyminiszter úr anegnem erősítene állásában, vagy akit oka volna meg nem erősíteni. Éppen ezért, mivel ez csak egy látszat, egy tövis ebben a javaslatban, kérnem kell a belügyminiszter urat, — habár már álláspontot is foglalt ebben a tekintetben — hogy lehetőleg az utolsó pillanatban méltóztassék álláspontját revizió alá venni. Az elmondott oknál fogva nincs szükség erre az intézkedésre és tulajdonképpen felesleges. Felesleges elsősorban azért, mert nagyon kevés olyan belügyminiszter ült még a belügyminiszteri székben, aki az orvosi társadalom minden tagját ismerte volna. Úgyhogy a jóváhagyásnál esetleg információkra lehetne utalva, amelyek felette tévesek is lehetnek. Ezenkívül méltóztassék feltételezni a magyar orvosi karról, hogy az az elnököt, akit a maga részére megválaszt, — feltéve, de meg nem engedve — hogy az illető véleménye meg nem egyeznék az orvosi karnak és az orvosi kar józan többségének jól felfogott érdekével és véleményével, nem a maga véleményét, hanem az orvosi kar érdekét fogja képviselni. Ezenkívül teljes egészében felesleges még azért is, mert az ilyen elnöknek az ellenőre elsősorban maga a kerületi vagy az országos kamara, a kerületi vagy az országos kamara választmánya, a kerületi vagy az országos kamara közgyűlése, amely háttéribe tudja szorítani az olyan elnököt, aki a nemzet vagy az orvosi rend hátrányára működik. Még feltéve, de meg nem engedve, hogy ezek az okok és indokok fenn is forognak, még akkor is ott van a kormányzat •• részére a javaslat 20. §-ának 2. és 4. bekezdése a kamarai önálló szervek feloszlatására vonatkozólag. Mindegyikkel élhet a maga részéről akkor, ha úgy látná, hogy a kerületi vagy az országos kamarának vezetése veszélyeztetve van. Ha nem is az elmondottak súlya alatt és nem is az én egyéni véleményem súlya alatt, akinek a mandátumán még alig száradt meg a tinta, hajolna meg a belügyminiszter úr, de hajoljon megl az ország orvosi karának többsége előtt és arra az esetre, ha ezeket a helytálló érveket nem is méltóztatnék talán elfogadni, tiszteletteljes kérésem az, hogy méltóztassék a kerületi kamarák elnökének megerősítésétől eltekinteni és csak az országos kamara elnökének megerősítésére szorítkozni. Ez a megalázás sohasem következhetik be a belügyminiszter részéről az orvosi társadalom terhére akként, ha a kormányzó úr jelöl ki három orvost az országos orvoskamarai elnökségre és ezek közül választhatják meg az elnököt. Az orvosi karra nem volna hátrányos, —olyan lealázó egy ilyen adott helyzetben való választás — mintsem kitenni az egész magyar orvosi társadalmat és a nemzetet annak, hogy az orvostársadalom és tulajdonképpeni fellebbvalója, a^ belügyminiszter között olyan differenciák támadhatnak, amelyeket évek céltudatos munkájával s am lehetne eloszlatni. A magam részéről kifogásolom a javaslatnak a 15. §-át, amely azt mondja, hogy arra az esetre, ha az illető orvos ellen fegyelmi eljárás indult, semmiféle tisztségre meg nem választható. Ezzel a szakasszal sokkal jobban visszaélhetnek, mint az előbb elmondottakkal. Ennél a szakasznál megeshetik az, hogy ha valamelyik paciensnek esetleg keservesen nagy volt a számlája, az orvosi kamarai tisztújítás előtt alaptalan feljelentést tesz alapos formában kellő számú tanuk bejelentésével, rögtön fegyelmit és kivizsgálást kell elrendelni az orvoskamarai elnökségnek és az illető mindjárt nem választható. Ez olyan hátrányos szempont, amellyel nemcsak az egyes orvosok, hanem az egész közönség visszaélhet esetleg a legkiválóbb orvosok terhére, eltekintve attól is, hogy a fegyelmi eljárások nagyon sok részben — mint ahogy azt az ügyvédi kamaráknál tapasztaljuk — felmentéssel végződnek.