Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

Az országgyűlés képviselőházának 6, Ennek a szakasznak a magunk vagy; legalábbis a magam részéről elejtését kérem. Hasonló hátránnyal bír a javaslat 22. §-ának a) és b) pontja, amely megtiltja az orvosi kamarának valamely orvos felvételét arra az esetre, ha az illető orvos bűnvádi el­járás alatt áll vagy pedig a büntetés kitöltése óta, ha el volt ítélve, öt esztendő nem telt el. A (bűnvádi eljárásnál is az a kifogás, »amit az előbb mondottam a fegyelmi eljárásnál. Itt is a felek feljelentést tehetnek és ha nem is olyan nagy százalékban, de a bűnvádi eljárások is nagyon sokszor felmentéssel végződhetnek. A bűnvádi eljárás még nem elítélés és egyedül az orvost nem lehet kitenni annak, hogy ha netán alaptalan bűnvádi eljárás indult ellene, kenyerétől, az orvosi kamarába való felvétel­től megfosszák; mert ha nagyobbrészben be its következik ebben a tekintetben az igazsága: alapján a revízió, azt az erkölcsi hátrányi, hogy egy kamara megtagadhatja és kifogásol­hatja a felvételt, tulajdonképpen sohasem le­het eloszlatni. Hasonlóképpen kifogásolom 'azt, hogy ha az orvos el volt ítélve, csak öt esz­tendő multán vehető fel a kamarába, vétség esetén pedig a büntetés kiállásától 'számított három év múlva. T. Ház! A bűnösök fajtája nagyon külön­böző. Az orvosi társadalomról szeretném fel­tételezni. — és úgy is van, tehát jogosan té­telezem fel — hogy még vétség miatt is csak egyetlen egy napra való elítélés az illető or­vost teljesen megfosztja erkölcsi létjogosult­ságától, úgyhogy ha még fel is veszik a ka­marába, csak csökkent orvosi praxist folytat­hat. Azonkívül intelligens embereknél még sem lehet egy olyan hosszú határidőt szabni a ke­nyér visszakapására, mint azt a közönséges bűnösöknél előírják. Talán egyénileg lehetne ezt a kérdést megoldani, ilyen irányban tud­nék a magam részéről egy javaslatot, helye­sebben kérelmet előterjeszteni, hogy bízzuk ezt az illető kamarák belátására, amelyek az illető orvos egyénisége szerint bírálják majd azt el, hogy felvehető-e az orvosi kamarába, vagy nem. A jogorvoslati rendszer úgyis módot ad a tiszti ügyésznek arra, ha netalán tévedett az orvosi kamara a felvételt illetőleg, hogy végső fokon a közigazgatási bíróság orvosi tanácsa döntsön. r Hasonlóképpen hibáztatom a magam ré­széről az ügyvédi rendtartás analógiájára meg­alkotott és a javaslat 22. §-ának e) pontjában és a 27. § 1. bekezdésében foglalt intézkedése­ket, amelyek arra vonatkoznak, hogy abban az esetben, ha az illető orvos a tagsági díjakat a javaslatban megjelölt időre le nem fizeti, megfosztják aktív és passzív választójogától, valamint még törléssel is jár a nemfizetés. Ez nagyon súlyos büntetés, nagyon sok olyan tagja van ennek a Háznak, akik már szűkebb­körű hazánkat otthagytuk, valósággal szinte megbódulva álltunk meg a határon és kétség­beestünk a legkisebb feltételezett rosszindulat­tól, amely itt velünk szemben megnyilvánult. Most azt a^ szegény szerencsétlen orvost, aki a maga részéről önhibáján kívül került abba a helyzetbe, hogy a maga tagsági díját nem tudja megfizetni, hogyan vagyunk képesek abba a helyzetbe hozni, hogy még a kenyerétől is megfosztjuk azért, mert az Úristen szegény­séggel áldotta meg, vagy átkozta meg. Ezért a szegénységért még a kenyerétől is megfoszt­juk és valósággal kuruzslóvá degradáljuk kép­zettsége ellenére. Es ezenkívül jelent ez még >.,Mllése 1935 december 3-án, kedden. 331 mást is. Jelenti azt, hogy az illető orvos ki­taszítva érzi magát az orvosi társadalomból, I üldözöttnek érzi magát önhibáján kívül. A múltkor kerületem székhelyén tapasztaltam azt, hogy az ottani jegyző valamennyi állás­nélküli és elhelyezkedni nem tudó ifjút a köz­/ «égházára ingyenes munkára felvett. Eveken "keresztül dolgoznak ott teljesen ingyen. Az első percben én is megbotránkoztam rajta, de amikor azt tapasztaltam, hogy ezt az ifjúságot a helyes és jó társaságba bevonták és ennek az ifjúságnak élete további folytatásához hitet és reményt 'biztosítottak, a jó társaskörből nem taszították ki, hanem magukhoz vették, ami­kor tehát ennek áldásos következményeit lát­tam, akkor nem botránkoztam meg azon, hogy a magyar ifjúságot ingyen^ dolgoztatják, ha­nem azt kívántam, hogy máshol is hasonlókép járjanak el. Mennyivel inkább meg kellene ezt tennünk a magunk részéről az orvosi társa­dalom olyan tagjaival, akik a magyar végre hajtási törvények ellenére nem képesek a ma­gra tagsági díját befizetni, mert legyünk nyu­godtak abban a tekintetben, hogy olyan végre hajtási törvény a kontinens egyetlen államá­ban sincs, mint Magyarországon. Ha itt nem tudják az orvosból végrehajtási kényszer út­ján kipréselni a kamarai tagsági díjat, akkor már további reményekről beszélni nem lehet. Az orvosi társadalom önhibájukon kívül fizetni nem tudó tagjainak érdekében, de az egész . nemzet érdekében az utolsó pillanatban kétség­beesve kérem, méltóztassanak a javaslat vo­natkozó részeit revízió alá venni. Mindent összeadva a- magam részéről mégis úgy találom, hogy ennek a javaslatnak szám­talan olyan jó oldala van, amely miatt erről a törvényjavaslatról könnyelműen beszélni és azt visszautasítani nem lehet, mert még a ki­fogásolt oldalai is olyanok, mint a nap foltjai, hiszen minden emberi alkotásnak vannak hibái. A Napnak is vannak foltjai, még sem jut eszébe senkinek sem lehúzni az égről; ezért nem lehet a magunk részéről ezt a tör­vényjavaslatot visszautasítani; azonkívül pe­dig az az intenció, amelyet a Ház egyes olda­lairól belemagyaráznak, hogy ez a törvény­javaslat tulajdonképpen a szabadság, az alkot­mány elleni merénylet, azt okos és józan logi­kának semmi körülmények között nem lehet nevezni. Tulajdonképpen erre a törvényjavaslatra is alkalmazni lehet Trianon analógiáját. Tria­non sem kizárólag a mi megcsonkításunkra, a mi értékes területeinknek* elszakítására irá­nyult, hanem irányult az ellen a magyar szel­lem ellen, amely ezt az országot ezer eszten­dőn keresztül fenntartotta és meg tudta vé­deni; mégis annak ellenére, hogy ez ellen a magyar szellem ellen csaknem két évtizeden keresztül ágyút, fegyvert és minden más ha­talmat felvonultattak, mégis elmondhatjuk, •hogy a magyar szellem birodalma teljes, abból nem hiányzik egyetlen igekötő, nem hiányzik egyetlenegy névutó sem. Epp így el lehet mon­dani, hogy ha — feltéve, de meg nem en­gedve — ez a törvényjavaslat el is volna V ,,rr a azokkal a fegyverekkel, amelyeket beleim ráznak, még akkor sem volna képes az ' szellemnek ártani, — aminthogy nem i ártani, — mert a magyar orvosi szelle dalma is teljes. Az az orvosi szellem Semmelweiseket, Bókayakat, Taufferf ravcsikokat, Benedekeket adott az < még ma is ép és sérthetetlen. Ez

Next

/
Thumbnails
Contents