Képviselőházi napló, 1935. IV. kötet • 1935. november 12. - 1935. december 21.

Ülésnapok - 1935-68

Az országgyűlés képviselőházának 6 kott, már elmondották, úgyhogy első képviselő­házi beszédem alkalmával valósággal a legne­hezebb útra vállalkoztam. Mégis megkezdem törvényhozói kötelességem gyakorlását abban a hitben és tudatban, hogy ha kitaposott uta­kon is indulok meg, a kitaposott úton is ta­lálni olyan virágokat, amelyek elkápráztatják a nézőket, ha azok úgy gondolkoznak, hogy nagyon jó, ha a tövis közül rózsa nő és nem azon bánkódnak, hogy a rózsa közül tövis nő. Ennek a rendtartásnak az a sorsa, ami minden magyar reformé, minden újításé. Év­tizedeken keresztül vágyva-vágyakoznak utána, sóhajtva óhajtják és amikor megérkezik, ak­kor gáncsolják és kifogásolják. Ez természetes is, mert a magyar újító sorsa nem taps és babér, mint a színésznőké, hanem kínt és gyötrelmet szenved az, aki véletlenül a ma­gyar messiási útra téved. Most is a szabadsá­got féltik a javaslat ellenzői a legjobban. A magyar orvostársadalom valóban a szabadság ősi korában élt mind a mai napig és szinte csodálkozni lehet rajta, hogy ebben a szabad­ságban hogyan tudott közel kilencezerre fel­szaporodni anélkül, hogy a maga részéről ve­szélyeztette volna azt a hatalmas szellemi energiát, amelyet kitermelt. Mi azonban úgy vagyunk ezzel az ősi szabadsággal, mint a ma­gyar vadászok voltak a vizek lecsapolásával: keservesen megátkoztuk a vízi mérnökök lécét, hogy elvették a madárvilág életlehetőségét, amikor azonlban azt láttuk, hogy locs-pocs he­lyett, madárvilág helyett kalászt rengető rónák támadtak, akkor magunk is ibeláttuk, hogy így kell ennek lennie, ez a természetes fejlődés rendje, inkább az élet, mint a szórakozás, inkább milliók élete, mint egyesek szórakozása. T. Ház! Ennél a javaslatnál két szempontot kell figyelembe venni. Elsősorban figyelembe kell venni azt, hogy ez a javaslat megfelel-e a nemzeti érdekek védelimének, másodsorban azt kell néznünk, hogy megfelel-e az orvosi rend védelmének. Ez a javaslat pártokon felül emel­kedő javaslat, amelynél a pártérdeket a vitába bele sem szalbad vonni. Az én meggyőződésem szerint ez a hat fejezet, amely az orvosi ka­marák szervezeteiről, a kamarai tagságról, az orvosi gyakorlatról, valamint fegyelmi és át­meneti intézkedésekről rendelkezik, alkalmas arra, hogy az orvosi kart a mai ideális szín^ vonalon levő állapotban megtartsa, sőt fej­lessze., Különösen a javaslat jogorvoslati rend­szere, amely szerint jóformán minden sérelem­nek a közigazgatási bíróság orvosi tanácsa a legfőbb fóruma, olyan biztonságot nyújt, amely alkalmas arra, hogy minden kritizálót 'biza­lommal töltsön el a miniszter úr iránt, hogy itt pártérdekről szó sem lehet. Ha a javaslat jó oldalait akarnám a ma­gam részéről felsorolni, csak a javaslatot is­mételném. Meg kell azonban emlékeznem egy­néhány olyan dologról, amelyet az eddigi ér­dekképviseletek szerintem alaptalanul kifogá­soltak. Az első ilyen alaptalan kifogás volt az én megállapításom szerint az, amikor azt kér­ték, hogy ebben a Házban abban az értelem­ben szólaljanak fel, hogy a kamaráknak mi­nimális 500-as taglétszámuk legyen. Ehelyett sokkal jobb az eredetileg tervezett százas tag­létszám, még pedig azért, mert a kamarák költségvetését csökkentenők ugyan azáltal, hogy nagyobb területet foglalnánk bele a ka­marába, de feltétlenül elkövetkeznék az anyagi hátrány azáltal, hogy egyes orvosok messzebb vidékről jönnének be a kamarákba és így a . ülése 1Ù35 december 3-án, kedden, 329 kamara elnökségével, választmányával való érintkezésük jóval több költséget róna rájuk. Ennélfogva az eredetileg tervezett százas lét­szám felel meg legjobban a célnak, már csak azért is, mert egy kamarának 5000—6000 pen­gős költségvetése teljesen alkalmas arra, hogy ideális kamarai életet éljen. Kifogásolták a javaslat 10. §-át, ennek is a) és h) pontját. Az ügyrend jóváhagyását, valamint az orvosi tarifa megállapítását ki akarnák venni az országos kamara hatásköre alól és a kerületi kamarákra bíznák azon a címen, hogy az ügyvédi kamaráknál is így van. Ez igaz, hogy így van az ügyvédi kama­ránál, de eleget kifogásoljuk a magunk részé­ről, mert egységes tarifát, egységes ügyrendet csak abban az esetben remélhetünk, ha az or­szágos kamara állapítja meg, amelyben minden kerületi kamara részt vesz, azonkívül pedig ez­által érhető el az a cél, hogy aki ugyanazt a munkát végzi, ugyanazzal, a hallal tápláltas­sék. Az orvosi tarifák kérdésébe egyeségesen bele kell szólni abban a tekintetben, hogy se alulról, se felülről vissza ne éljenek vele, hanem az egyes kerületi kamarák a saját érdekük sze­rint lehetőleg előmozdítsák az egész ország te­rületére egységes orvosi tarifa kifejlődését. A Budapesti Orvos szövetség panaszolta a maga részéről, hogy a 11. § nem megfelelő ré­szére azért, mert az a budapesti orvosi kar, amely kétségtelenül a legkiválóbb, legzseniáli­sabb orvosokat adta az országnak, számbelileg az országos kamara választmányában, sőt köz­gyűlésében is háttérbe van szorítva azáltal, hogy a vidéki orvosok numerikus többséget al­kotnak ott. Szellemi bajtársként nyugtatom meg a Budapesti Orvosszövetség tagjait, hogy vidéken is vannak kiváló orvosok és abban a tekintetben is megnyugtatom, hogy a vidéki orvosoknak is hasonlóképpen ugyanazért a célért dobog a szívük, mint az ország központ­jában gyakorlatot folytató orvosoknak és a vi­,déki orvosokat háttérbe szorítani ebben a te­kintetben nem lehet, annyival inkább sem, mert erre semmi körülmények között nem szolgál­tattak okot. Az országos kamarában valószí­nűleg nem a fejek fognak szám szerint domi­nálni, hanem az érvek, ebben a tekintetben pe­dig teljes egyformasággal képviselik az orvosi érdeket mind a vidéki kerületek, mind a bu­dapesti központi szervek képviselői. Előttem szólott mélyen t. képviselőtársam kifogásolta ebből a szempontból a javaslat 30. Vát, amely szerint a tisztiorvosoknak, helye­sebben a közalkalmazásban lévő orvosoknak magángyakorlatot csak felsőbbségük jóváha­gyásával szabad folytátniok. Ez is téves be­állítás, mert előfordult egyes kivételes helye­ken, hogy valóságos álláshalmozást követtek el a közszolgálatban lévő tisztiorvosok, vagy más közszolgálatban álló orvosok, akik a saját tu­lajdonképpeni főhivatalukat elhanyagolták a mellékhivatalokért, a mellékjövedelmekért. Eddig is beleszólhatott ebbe a felsőbb hatóság, most azonban előzetes engedélyt kell kikérni, amivel megtakarítják tulajdonképpen azokat a visszásságokat, ahol utólag kellene intézkedni. Nagyon természetes, hogy a kevés fizetéssel rendelkező orvosok közül egyetlen egyénnek sem fogják megtiltani a magángyakorlatot, úgyhogy ebben a , tekintetben alkotmányjogi sérelmet az én szerény véleményeim szerint még nagyítóüveggel sem lehet felfedezni. Kifogásolták — és a kifogásuk elsősorban engemet is rabul ejtett — a javaslat 40. §-ának 48*

Next

/
Thumbnails
Contents